Szerdáról csütörtökre stabilizálódott a magyar egészségügy, az
autópályaépítések, a budapesti és megyeszékhelyi közösségi
közlekedés, a honvédelem valamint az államadósság helyzete, amikor
a Zöldfoki szigetek Gazdaságtechnikai Minisztériuma 2
százalékponttal csökkentette a helyi cégek adóját, jelentette a
TASSZ csütörtökön. Az érintett tulajdonosokat eddig nem sikerült
elérnünk, mert rendes évi nyaralásukat töltik különféle
csendes-oceáni szigeteken.
Én megértem, hogy nehéz az újságíró munkája. Folyon új, érdekes,
tartalmas híreket találni nehéz. Határidők, mennyiségi elvárások.
Nagy a nyomás a rohanás.
Nem várhatjuk el a
HWSW jeles munkatársától, hogy napokat töltsön egy 288 oldalas
doktori
disszertáció olvasásával, és főként megértésével, vagy hogy
akár órákig bogarássza, hogy a különböző számok és grafikonok mit
is jelentenek.
Azt sem várhatjuk el, hogy az egész cikket önállóan írja meg,
hiszen fontos a globalizáció, és ha a "Nyújork Tájmsz is megírta
már" (VogaTurnovszkyval szólván) akkor miért ne lehetne az ő
állításaikat is felhasználni, hiszen bizonyosan nekik nem 5 percük
volt erre.
Sajnos azonban azt nem értem, hogy a találomra kiválasztott 1-2
adatot hogy sikerült a több száz különböző adatból kiemelnie,
elhagyván kontextust és következtetéseket, majd hogyan sikerül az
egészet úgy tálalni, mintha a cikkben szereplő, (néha helyes
titulussal) megemlített személyek állították volna azokat a
következtetéseket, melyet a fentebb leírt, dolgos és elfoglalt
újságíró alkotott meg rövid, de vélhetően intenzív
gondolkodással?
Ha újságíró lennék, akkor olyasmit kellene leírnom, hogy "Felipe
Ortega disszertációjának publikálása óta harcol azokkal a
sajtómunkatársakkal, akik felületesen úgy értelmezik az általa
leírtakat, mintha az fatalista kijelentéseket fogalmazott volna meg
a Wikipédia jövőjét illetően", legalábbis Felipe ezt mesélte.
Az Újságiró szerint a szerkesztők száma csökken, az érdeklődés
eltűnik, és a Wikipédia olyan pénzügyi bajban van, hogy már az
adománygyűjtésen túl kéregetnie kell. És mindezt Felipe és Jimbo
Wales mondta, echte.
Tényleg nehéz ez ellen védekezni, hiszen nem szerepel benne
cáfolható tény. Mi az, hogy a szerkesztők száma? A disszertációban
kb 30 oldal szól arról, hogy milyen fajta szerkesztői magatartások
léteznek, az újaktól a néha benézőkön át a hardcore editorokig,
vannak akik regisztrálnak, de sosem szerkesztenek, mások párat,
mások százat és megint mások több tízezret. Vannak, akik új
cikkeket írnak és vannak, akik javítanak. Mások műszaki vagy
adminisztratív munkát végeznek. Vagy a programot fejlesztik. Nem
lehet rábökni hogy "nesze, itt van, hogy N darab tavaly, M
darab idén, az annyi mint mínusz negyvenkettő".
De ez mellékszál, hiszen a szerkesztők száma - azon túl, hogy
dinamikus - nem tükrözi sem az, hogy miért szerkeszt valaki, sem
azt, hogy hogyan és mennyit (ami egyenesen következik az
előzőből).
A kéregetés meg tényleg aranyos, mutatja a gondos kutatómunkát.
Hiszen a WP adományokból tartja fenn magát már, hümm, lassan egy
évtizede. És minden évben bizony van több intenzív gyűjtő periódus,
ami nem függ szorosan össze a Wikimedia Alapítvány anyagi
helyzetével (noha nyilván nem fog gyűjtögetni, ha nem kell neki
több pénz). Így az állításnak csak az eleje meg a vége nem pontos,
a közepe meg a kötőszavak. Ezzel sem sok mindent lehet vitatkozni,
hiszen ha egyszer tény, hogy adományokból működik, akkor abból,
most az részletkérdés ugye, hogy milyen kommentárral közöljük ezt.
(Mert például az gondolom nem szúrt szemet az Újságírónak, hogy
nincs tele reklámokkal, mint például, na, vajon, milyen weblap
jutna először eszembe egy online újságíró esetén?)
A diszertáció szerintem kiváló, és épp ezért talán több napnyi
munkával lehetne belőle egy jó, pár oldalas öszefoglalót írni (van
is a végén egy összefoglaló, ami szerintem 10-szerese annak, amit
egy újságíró egy ültében el tud olvasni) (mondjuk ez az olvasóikra
is igaz). De hogy valaki ennyire kiragadott adatokból vonjon le
ennyire vad (és semmitmondó) következtetéseket, ahhoz tényleg kell
a magabiztosság.
Vagy, persze, nem kizárható, hogy az újságíró már megismerkedett
a Wikipédiával. Megpróbált egy szócikket írni úgy, ahogy a cikkeket
is írni szokta. Röviden, felületesen, pontatlanul. Nem sok
energiával, csak amennyi épp "kell". Kevésnek bizonyult
esetleg, és az orrára koppintottak? Ki tudja. Lehet, hogy
egyszerűen összefutott egy szerkesztővel, akinek rossz napja volt,
és valamiért elküldte a h----- f-------ra.... Vagy egyszerűen nem
tudta, hogy az új közösségbe beillszkedés három legfontosabb
kritériuma a türelem, a türelem és a türelem. (Csak mert
lusta vagyok még egyszer leírni, itt
a link egy slide-ra, ami egy előadáshoz készült az OEF keretein
belül.)
Csak az a kár, hogy mások meg átveszik. Nem vezetik át a
nüanszokat (amikor az újságíró nem állítja, hogy XY azt
mondta, hogy Z, hanem csak leírja amit XY mondott, majd utána írja
a saját Z véleményét), és a végeredmény már tényleg a klasszukus
"new yorkban mercedeseket osztogatnak" lesz.
Amúgy a Klub Rádió keresett meg kedvesen a kérdéssel, hogy most
akkor ennek a fele se' igaz? Hát, sajnos, nem hogy a fele se',
...
Kiegészítés:
Interjú Felipe Ortegával a világvége elméletek
megalapozottságáról.
Második kieg:
Összefoglaló a disszertációból.
Nem, meg kell várnod, míg abbahagyom a nevetést.
...
...
Jó, jó. Pillanat, szemet törlök.
Szóval most jött egy spam. Részleteket fordítok csak, hosszú
levél.
A feladó az Internetes Átveréseket Kompenzáló Iroda, amit egy
Nigériában levő bank szolgál ki. Ez az iroda a Nigériai spamekben
átvert ügyfeleket kompenzálja 500 000 dollár értékhatárig. Van egy
claim kódom, ez kell ahhoz, hogy megkaphassam az 500.000
dolláromat. Írjam össze, hogy hány esetben vertek át, és néhány
lényegtelen adattal (személyes adataim, útlevelem, bankáártyám
adatai stb) küldjem át a személyes manageremnek:
NAME: MR.KEN OSAZUWA
SCAMMED VICTIM/REF/PAYMENTS CODE:
ECB/06654 $500,000 USD.
TEL : +234 7025669085
Email: scamvictimstransfer@yahoo.com.
hk
És persze mindezt nem akárki írta, hanem mag Mrs. Franca Osaro,
aki Public Relations Officer (persze csupa nagy betűvel).
Végre valami jó történik velem. Jövő héten megy a gépem
Nigériába, és PÉNZ.....
Legyek hát én az egyik (első?), aki világgá kürtöli a hírt,
melyre könnybe lábadt szemem, és annyira elérzékenyültem, hogy
pelust kellett cserélnem, és egyáltalán, ismét megrednült a világ
reménytelenségébe oltott hitem.
Az Adobe majdnem két év múlva kijavította a linuxos flash
lejátszójában azt a hibát, amitől nem lehetett ékezetes betűket
írni. A hiba bennfentesek körében csak a szerény FP-40 néven
futott, ami azt jelenti, hogy a hiba sorszáma 40-es volt (most
3181-nél tartunk).
Jó, most nézel, hogy mi van? De ha tudnád, hogy a flash
az az izé, amikor a weblap izeg-mozog, de legfőképp amikor egy
weblap okosságokat, mindenféle trükköt és hasonlót próbál csinálni,
na az általában - mostanában - flash. És ez a tetű csodaprogram tartalmazott egy olyan hibát, hogy
Linux alatt nem lehetett semmilyen ékezetet normálisan beírni.
Krixkrax jelent meg. Több, mint egy éve. Emiatt sok olyan weblap,
ami flasht használt, és azt akarta, hogy magyarul (vagy bármilyen
nyelven ami nem angol) begépelj valamit, az használhatatlan volt,
vagy lehetett angolul használni, mert ott nincsenek ékezetek.
Ez nem bosszantó hiba volt, hanem irritáló, dühítő, szájhabzó.
Gyakorlatilag magyar flash weblapok, amikbe beírni lehetett,
használhatatlanok voltak. A Flash nem open source, így a hibát csak
az Adobe tudta volna javítani. És most, MOST MOST tarará...
a béta verzióban működnek az ékezetek.
Itt: labs.adobe.com/downloads/flashplayer10.html
Még csak béna, izé, béta, de működni látszik. Ááááá nem is
hiszem el. Zsepi!!
A: - Na gyertek, pakoljátok el a gyurmát!
Gy: - Nem!
A: - Gyertek, pakolás!
Gy: - Nem pakolunk!
A: - !!!!!
Gy: - Nem megyünk!
A: - Akkor elteszem, és nem játszotok vele.
Gy: - Nem megyünk!
A: - (sóhaj)
Anya: - Ki segít nekem szétválogatni a színeket? Melyik dobozba
való ez a kék...?
Gy: - Én! ÉN! NEM, ÉÉÉN! ÉN!!!!!!!!!
A: - Hmmm.