Каратэ
Vili a sakál sétálni megy, és kelet felé járva találkozik a nagy
barnamedvével. Látja, hogy a medve hatalmas földeken járkál, és az
állatok elmenekülnek előle. Megszólítja:
- Mondd, Grísa, hogy van ez, hogy te itt akárhova mész az állatok
nem reklamálnak, sőt, elkerülnek?
- Tudod mi az a karate, Vili?
- Nem tudom.
- Hát várjál, megmutatom. - Azzal Grísa csap egyet jobbra, eldől
egy fa, csap egyet balra, megreped a kő, ugrik, pörög, a sakál meg
ijedten kushad. - Látod, senki nem kötekszik velem mert tudják hogy
tudok karatézni; aki meg kötekszik azt megverem, és akkor a többiek
tudni fogják, mi történik azzal aki ellenszegül.
Ez nagyon tetszik a sakálnak, így hát megkéri a medvét hogy mutassa
meg neki. A medve rááll, és egész nap tanítgatja a sakált.
Az boldogan hazamegy. Kimegy a mezőre, odajönnek a birkák:
- Vili, ez a mi mezőnk, menj innét!
- Hagyjatok békén, vagy lekaratézlak benneteket!
A birkák bután néznek, mire a sakál leüti az egyiket, szétrúgja a
többit. Elmenekülnek, a sakál meg boldogan sétál a mezőn. Gondol
egyet és átmegy az erdőbe. Odajönnek hozzá a szarvasok:
- Vili, tűnés az erdőből!
- Ez mostantól az én erdőm! Tűnjetek el vagy lekaratézlak!
A szarvasok sem értik de a sakál odaugrik, beüt nekik hármat és a
szarvasok is elmenekülnek.
A sakál vigyorog, és megy tovább. Így megy ez nap mint nap, az
állatok amint meglátják elmenekülnek előle.
Végül az állatok megelégelik a dolgot és elküldik a nyulat hogy
kérjen segítséget. A nyúl elszalad messzi nyugat felé, és elér az
oroszlánokhoz, elpanaszolja nekik hogy a sakál terrorizál
mindenkit. Az oroszlánok meghallgatják majd egy oroszlán kíséri
vissza a nyulat hogy megnézze, mi a helyzet.
A sakál eközben a rétből focipályát, az erdőből meg futballstadiont
csinált magának, és boldogan sétált szemlélve birodalmát, az
állatok pedig rettegve nézték hogy mi történik.
Ahogy így sétál meglátja a nyulat meg az oroszlánt. Odamegy és
hetykén rájuk szól:
- Hé, nem tudjátok, hogy ez az én földem! Tűnés innen!
Az oroszlán csodálkozva nézi, és megkérezi:
- Hogy-hogy a te földed? Ez az állatok földje. Azt hallottam hogy
bántod őket. Menj szépen vissza a saját otthonodba és maradj ott.
A sakál röhög és azt mondja:
- Inkább te takarodj vissza innét mert bajod lesz! Ha nem mész
szélsebesen akkor lekaratézlak téged is!
Az oroszlán hümmög és megkérdezi:
- Hol tanultál meg karatézni, Vili?
- Grísa, a nagy medve tanított meg, úgyhogy ne kérdezősködjetek
hanem tűnés!
Az oroszlán megcsóválja a fejét majd megindul a sakál felé. A sakál
felugrik és megpördül és kap az oroszlántól egy akkora pofont hogy
az erdőszéli fa fogja meg. Megpróbál elmenekülni de az oroszlán
elkapja, üti-veri, végül áthajítja a folyó túlfelére. A sakál
menekül, a farkát letépték, a bundája szétszaggatva és alig bír
sántikálni. Vánszorog a keleti földeken, egészen addig míg el nem
ér a medvéhez.
- Grísa, te becsaptál engem! Nézd meg mi történt!
A medve csodálkozva nézi:
- Nem karatéztad le az állatokat, ahogy mutattam? Nem mutattad meg
nekik hogy mit kapnak, ha ellenkeznek?
- De megmutattam.
- És mi volt?
- Jött az oroszlán.
- És te mit csináltál?
- Hát mit? Mondtam neki hogy menjen el vagy őt is lekaratézom.
Grísa ránéz és megcsóválja a fejét:
- Hülye vagy te, Vili, szívózol az oroszlánnal de nem tudsz fára
mászni?