Ne tételezzük fel a belegondolás képességét?
Bizonyosan sokan leírták, csak én kerültem el őket, de szeretnék egy pár szót ejteni a jelenlegi magyar választási rendszerről, illetve ennek implikációiról egy olyan politikai környezetben amikor – az intelligens választó számára – nincs választható jelölt; talán szót ejtek arról hogy hogyan alkotott államilag engedélyezett választási csalást az uralkodó párt.
Frissítettem a Wikipédia választási rendszerről szóló szócikkét, melyhez először elolvastam a választási törvényt, majd még egyszer, majd megvakartam a fejem és elkezdtem próbaválasztásokat tartani a LibreOffice sheetjén. A végeredményt döbbenten néztem, mert más az amikor írják hogy „a kormány átalakította a választási rendszert úgy hogy ők nyerjenek” és más amikor látom, hogy mennyire.
A döbbenetem alapja a törvény 15.§.(1)(b) pontja, ami ártalmatlannak is tűnhet: „Töredékszavazatnak minősül[…] a mandátumot szerző jelölt szavazataiból a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatszám.”
Lefordítom. A nyertes egyéni jelölt és a nem nyertes második egyéni jelölt közötti szavazatkülönbséget megkapja a nyertes egyéni jelölt pártja pluszban, töredékszavazatként.
Azt sokan tudják hogy a választási rendszernek volt egy olyan átalakítása aminek végeredményeképp rengeteg párt indulhat a választásokon. Ennek az egyik eredménye hogy sok egyéni jelölt nem fogja elérni az 5% küszöböt: ezeknek a szavazatai elvesznek. A másik hogy az ellenzéki szavazatok széttagolódnak, vagyis aki nem a Pártra akar szavazni az sok kis párt sok kis jelöltjére fog szavazni; ennek az egyik eredménye hogy a másodiknak végző (a Párt feltételezése szerint és médiatámadásának köszönhetően) ellenzéki egyéni jelöltre kevesebben fognak szavazni, vagyis nagyobb lesz a nyertes és a második közötti különbség. Na ezt a különbséget fogja a nyertes megkapni töredékszavazatban. Ha elég nagy a nyertes és a második közötti különbség akkor a nyertes szavazatokat akár duplán is lehet számolni az országos pártok parlamentbe jutásakor!
Mit tehet az az intelligens választó aki számára nincs olyan választható induló akiben meg tud bízni, de nem akarja hogy a Párt további négy év alatt az ország vagyonának utolsó morzsáit is elhordja, hogy megkezdje az egypártrendszer és a szocialista államigazgatás visszaépítését?
Ennek az egész vizsgálódásnak az alapja egy kedves ismerős volt, aki politikailag képzettebb nálam (illetve a magyar lakosság 85%-ánál, megfigyelésem szerint), és aki kifejtette, hogy ő pártban az LMP-re szavaz, jelöltben pedig – ha lehetséges – akkor a legesélyesebb ellenzéki jelöltre, ami általában az Együtt-PM-stb jelöltje. Én ezt bemondásra nem fogadtam el és elmentem ellenőrizni; az ellenőrzés eredményeképp írom mindezt.
A logikája tehát az lehetett, hogy pártlistán szavaz a számára leginkább szimpatikus vagy a legkevésbé unszimpatikus pártra, mert ennek számítása egyértelmű; olyan pártot választ aki vélhetően eléri az 5% (vagy egyesült pártok esetén a 10 illetve 15%) küszöböt.
Egyéni jelölt esetén pedig arra az ellenzéki, de még elfogadható jelöltre szavaz (gondolom ezt az eufemisztikus fogalmazást nem kell kifejtenem, értse mindenki) aki vélhetően a második helyen fog végezni, hogy minél kisebb legyen a különbség az első és a második között.
Játékelméleti kifogásokat mellőzve vélhetően ez a legjobb módszer arra, hogy csökkentse valaki a Párt esélyét hogy ismét korlátlan hatalomhoz jusson amellett, hogy nem tud „valakire” szavazni, csak valakik „ellen”.