A terhelt server
Bocs, megint bepillantás az informatikába, mert ki kell magam dühöngeni.
A servereim nem engedik be a hamis feladójú emaileket, pont. Ha a feladó nem kézbesíthető, akkor nem létezik, akkor hamis. Ellenőrzöm. Ezzel a spamek mondjuk 60%-át további (jelentős erőforrásokat igénylő) ellenőrzés nélkül át sem vesszük, vagy fogalmazhatom úgy, hogy 60 000 kézbesített levélre jut 200 000 csatlakozási próbálkozás. A módszer tehát elég hatékony, de ez amúgy is döntés kérdése.
Az internten a serverek nagyon nagy része valódi feladókat használ, még azok is, akik "noreply" címeket üzemeltetnek. Nagy serverek is. Kevés kivétel van, és ha egy hibabejelentés alapján kiderül, szoktam nekik kedvesen írni, sőt, ha a hülye titkárnő kapja a levelet és megválaszolja, hogy "kedves ügyfél nem látja hogy noriplály, hát arra ne válaszoljon", akkor még kedvesen telefonálni is szoktam, hogy egy informatikushoz jusson el, aki megérti, és gyakran javítja.
Gyakori az, hogy nem értik, hogy ez miért gond. Általában el tudom magyarázni, hogy azon túl, hogy nem felel meg az idevágó szabályoknak (RFC), és hogy a spamszűrés miatt ez amúgy sem szerencsés, és hogy így valóban nem kapnak értesítést arról, ha egy email cím nem létezik, így akár évekig is küldik nekik a hírlevelet.
De ez a mai... pár emberen át eljutottam egy külföldi cég magyar lyánycégének ügyvezetőjéig, aki meglepően képben volt olyan szinten, hogy hajlandó volt kifejteni, hogy én miért vagyok hülye, és ő miért okos, dacára annak hogy...
Nulladik felvetésként jelzi, hogy tegyem őket én kivétellistába. Azért, mert ő hamisítja a feladót, én tegyem kivétellistába. Mondom neki, kedvesen, hogy azért azt meg kell értenie, hogy 1) én több tucat servert nyomatok, és nem szeretek több tucat kivétellistát vezetni, de 2) van még néhány százezer server a neten amit nem én csinálok, és ott nem lesz whitelistben akkor sem, ha bermudanadrágban átugrik a lángoló karikán. Ezen gyorsan átsiklunk.
Szerinte azért küldenek ki hamis feladóval levelet, hogy:
1. Az ügyfelek ne válaszoljanak rá. Jeleztem, hogy vagy most is válaszol rá, és hibaüzenetet kap, akkor meg válaszol rá, és a levél vagy megy a szemetesbe, vagy kap egy automata választ. No fscking difference.
2. A nem létező címek visszapattanásait nincs erejük olvasni. Ne olvassák. Vegyék át, és ha erre van gusztusuk, dobják ki a kukába, semmi közöm hozzá.
3. De a nem létező visszapattanásait erőforrásigényes kezelni, hiszen akár tízezer levelet is kiküldenek. Óh! Igen, ezt valóban bársonyszékben ötlötte ki valaki, mert ha kipróbálja rájön, hogy napi akár „több száz” levél átvétele és a kukába hajítása mekkora erőforrást igényel (megmondom: semmit). Megnéztem, az egyik serveren 60ezer kézbesítés van naponta, és 200ezer próbálkozás. És a servert kifejezetten alulkihasználtnak tekintem. Szóval erőforrásigényes, csak épp ez az erőforrás mérhetetlenül kicsi.
4. És amúgy is, ha már az erőforrásoknál tartunk: ha a tízezer címes hírlevelüket kiküldik, és nem jön visszajelzés, hogy abból ezer cím már évek óta nem létezik, akkor ezer szorozva a napok számával szorozva mondjuk 5 nap alatt 100 próbálkozással, mert ennyiszer próbálja kiküldeni minden egyes nem létező címre a levelet, az mekkora erőforrás? Neki, meg annak akihez kézbesíteni akarja a levelet. És a visszapatanások feldolgozása finoman szólva is megoldható automatikusan.
És az ügyvezető megunja és mondja, hogy „akkor köszönjükaz értesítéstviszont hallásra”, majd amikor finoman becsúszó szereléssel megkérdezem hogy „és akkor az ügyfelemnek mit is mondjak, hogy akkor most Önök foglalkoznak a problémával?” akkor aszongya hogy majd továbbítja a műszaki illetékesnek aki dönteni tud a kérdésben. Dönteni, hogy foglalkoznak-e vele. Majd utána esetleg javítják, ha, és amikor.
De tudjátok mit, a tököm se fog aggódni, hogy az ügyfél nem kapja meg a leveleteket. A ti ügyfeletek, édes véreim. Illetve lehetett volna. De vitatkozzatok, legyen igazatok, érezzétek, hogy morálisan legyőztetek. Ahelyett hogy pár mozdulattal javítanátok a rendszereteket, és az ügyfeleiteken keresnétek.
Jó szelet!