Szerteszana²

Lokálszivaticizmus

Törökbálinton szeretünk lakni, és ennek több oka is van. Igazából apróságok, több apróság, de az ittlétünk alatt kialakítanak egy képet arról, hogy egy hely „jó” vagy „nem jó”; Budapest például nekem „nem jó”.
Igen, részben a kontraszt jó benne Budapesttel. Nyugi van. Nincs az utcán minden időpillanatban egymillió ember, nem rohannak és taposnak el, nem száguldanak rajtam keresztül, nem ordítanak és káromkodnak és verik magukat a földhöz. A biciklit nem 5 hanem 15 perc múlva lopják csak el, és betörni sem 30 hanem 90 percenként szoktak. Nyilván ez adódik a kisebb populációméretből is. És persze sok embert ismerünk helyben (néhányat azért, hogy elkerüljük), a szomszédokkal beszélünk (kertvárosi rész az egész település).
És persze sok a fa, a zöld. Itt a szomszédban pár hegy, erdő, kellemes látni is, meg sétálni is benne.
Infrastrukturálisan is jó: van három autópályánk (M0-1-7), mindenfelé kis utak, még talán biciklivel sem halálos eljutni akárhova is. Helyben van kereskedelem, és persze a hálypörmarketkből is minden van a környéken, barkácstól az élelmiszerig.
A hely nagyközség volt, annak minden jellemőjével, például ami nekem nagyon tetszett annak idején, hogy a zöldhulladékot elvitték szó nélkül: ágakat úgy, mint a vágott füvet, de van ingyenes hulladékudvar is.

De ez csak a háttér. Új szelek fújtatnak a rendszer hátsó fertályából.

Az egész - számomra - ot kezdődött, hogy várossá váltunk. Volt népszavazás. No, azt azért szögezzük le, hogy nem a nép tehet róla, mivel az eredmény az volt, hogy ne legyünk város. De amikor ez kiderült, akkor az Önkormányzat másképp döntött, a nép végülis nem érti, mi a jó neki.
Idéntől nem viszik el a zöldhulladékot. Erről már bosszankodtam máshol egy sort: a kertváros lényege a zöld, a zöld pedig gondozást igényel, a gondozás pedig zöldhulladékot termel, legyen az lenyírt fű vagy vágott bokor. Hogy ezzel azt akarják sugallni, hogy betont a zöld helyett, azt most ne feszegessük. Állítólag a most ingyenes hulladékudvar sem fogja átvenni, vagy át sem veszi, nem tudom.
Azonban ez még „semmi”. Volt egy beszélgetésem az Önkormányzattal, ami után kifejezetten rosszul éreztem magam. A beszélgetés más témából indult, de szóba került a behajtási engedélyek fizetőssé tétele („minden nagyvros már ezt a módszert követi, nem lóghattunk ki”), amitől az eljárás hirtelen tízszer annyi ideig tart, vagy leginkább teljesen lehetetlenné válik (építkezőként tudom, hogy a legtöbb nagy szállító nem hogy egy héttel előre, de még aznap sem tudja, mi lesz a jármű rendszáma), szóba került a pénzes zöldhulladék, szóba került a füstadó bevezetése jövőre (telek- és építményadó), és ennek kapcsán szóba került a település jövőképe.
Az Önkormányzatnak van jövőképe.
A település gazdasági gondokkal küzd, az üzemeltetése problémás. A lakosság által eddig igénybe vett, az önkormá