Szerteszana²

ÉÉÉÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!

Bizonyosan vannak emberek, akik szeretnek reggel felkelni. Ezt úgy fogalmazta valaki, hogy „unless you're a morning person (read: overachiever)”. Igazából jogos az az észrevétel, hogy az ébresztőóra tönkreteszi a napot, és ez csak a kezdet.
Ekkor olvasgattam az előbb is hivatkozott The Chaos Collective blogbejegyzését, ami kapcsán kicsit körbenézegettem, és az ötletük érdekes: ne ébresztőórára ébredj hanem halk madárcsicsergésre, amit – ha nem kegyeskedsz időben felkelni – a napi rutin hangjaival fűszerez. A tapasztalatok szerint az ember nem csak jobban, de hamarabb felébred, és jelentősen csökken a reggeli sokkos rémálom (pontosabban rémfelébredés).
Az alapvető probléma persze ott volt, hogy a programjukat (ami egy telefonszámítógépalkalmazás) csak megvenni lehetett, kipróbálni nem, és ezt én köszönöm, de nem. Meg amúgy sem éreztem át a napi zajok részt: nekem nem igazán kell a kávédaráló („kávéra ébredőknek”), a metróbemondó („bejáróknak”) vagy a mondjuk lihegő prostituáltak („striciknek”, „politikusoknak”) hangja, elég azt nap közben élvezni. De az ötlet érdekes: mi lenne, ha nem valami idegesítő csörgésre (vagy zenére) ébredne az ember? Mi lenne, ha nem kellene a „szundimár!” gombot megnyomni, hiszen a telefon csicsereghet akár 10 percig is?
Informatikus. Megoldja!
Madárcsicser? Jól hangzik. De hol szed az ember jó madárcsicsert? Hol, hát! Az interneten.
Az első keresés mindjárt ki is dobja a madárdalgyűjtő központot, ami egy igazán profin elkészített site. A következő kérdés, hogy milyen hang lenne jó?
A legfontosabb szempont azt gondolom a természetesség (ne legyen benne sem alapzaj, sem mesterséges zajok) illetve a hossz (elég sokáig kell fütyörésznie a repülő szörnyetegnek hogy az embernek ideje legyen felébredni, de ne legyen egyhangú sem). A kiválasztás jelen esetben a lehető leginformatikusabb megoldással történt: találomra. :-)
Pontosabban ha már van térkép – a hangot készítő helye alapján, bár teljesen szerencsétlen módon (még) nem OpenStreetMap – akkor nézzük Magyarországot; azon belül láthatóan Szolnok környékét lepték el leginkább a zajos repszörnyek, és innen böktem egyet a már említett „találomra” nevű algoritmussal. A végeredmény egy dalos rigó (Turdus philomelos) lett.
Még egy dolgot kellett rajta segíteni: nem jó úgy ébredni, hogy odaül az ágyad szélére csendben egy rigó (vagy három), vesznek egy nagy levegőt majd elkezdenek ordítani. Ezért a hangfile kapott egy 45 másodperc alatt nulláról fokozatosan felhangosodást. Ezután mehetett a telefonra, mint „csengőhang” (ökör elnevezés, jelen esetben), majd kerülhetett be az ébresztőórába, mint zene.
A főpróba ma reggel volt, és „véletlenül” elfelejtettem a mellettem szunnyadó másik felemet értesíteni. Double-blind experiment, nem szabad megzavarni az alanyokat azzal, hogy eláruljuk, hogy melyik a placebó, nemde?
Persze reggel ébresztési idő előtt 5 perccel felébredtem. Ez szerintem nem vicces; valahol az emberi szervezetben van egy szivatóáramkör, ami csak akkor aktiválódik amikor valamit ki akarok próbálni. Mindegy, én már nem fogok ma erre ébredni, de akkor nézzük a tesztalanyt. Tesztalany egyenletes, élettanilag tökéletes alvást produkál.
Itt az idő. A madarak elkezdik. Először alig hallhatóan. Nagyon jó az illúzió, először mintha csak kint kurjongatnának egymásnak ezek a tollas gombócok. A fokozatos hangerőemelkedés mintegy 30. másodpercében az alvási szusz szép lassan kezd átalakulni. Nagyjából másfél percnél az alany már se nem alszik, se nincs ébren, boldogan szuszog. Mintegy 3 perc környékén nyitja ki a szemét és néz körbe döbbenten: ekkor a hatás már olyan volt, mintha egy madár finoman de határozottan az ágy végében ücsörögne, és ott adná le a kötelező gyakorlatait.
– Ez a… mi ez?
– Jó reggelt!
– :-)
Megállapítom, hogy működik, legalábbis első esetben.
Akinek van kedve: kipróbálja. Az átalakított hangfile-t itt le tudod tölteni (aminek az eredetijét amúgy Volker Arnold készítette múlt hónapban, Szolnokon).
Jó ébredést!