Alkotmányos költség
Az „alkotmányos költség” a mai magyarban élő fogalom: a kormányzati korrupciós pénzek azon fajtáját jelenti, amit szemrebbenés nélkül követelnek az orbánista maffiatagok.
A kifejezést Voldemort nagyúr, vagyis Mengyi Roland fideszes képviselő, bűnöző ügye kapcsán kezdte el használni a köznyelv, mivel Voldemort már eleve úgy adta ki a pályázatokhoz kapcsolatos korrupciós szolgáltatásait hogy előre szerepelt egy „alkotmányos költség” megnevezésű, általában több milliós fizetési tétel a kifizetendő „számlán”. Ez a nyelvművelő tevékenység 4 év letöltendő börtönt ért, ami jutányos ár.
Azonban maga a kifejezés igen régóta egyértelműen a kormányzati, illetve szélesebb körben a politikai korrupcióhoz köthető. A kifejezés már az 1860-as években használatos volt arra a jelenségre, hogy a politikusok pénzért vettek szavazatokat: etették-itatták a leendő rájuk szavazókat, gyakrolatilag leplezetlenül; sőt, a pénz nagy része nem is a szavazókra ment el, hanem a mindenféle közvetítőkre. A kifejezést megtaláljuk például Mikszáth: A káosz című, A Tisztelt Ház-nak címzett karcolatában is.
De a kifejezés nem halt ki: újjászületését a 60-as–70-es években élte, amikor a szocialista Magyar Köztársaság eljutott oda, hogy miniszteri utasítás szabályozta az országok közötti kenőpénzek áramlását, ami a KGST-n kívüli kereskedelem alapvető támogatója volt; ezeket az „alkotmányos költségeket” maga a Magyar Nemzeti Bank folyósította a külföldi cégek, vállalatok számára. Maguk a kereskedelmi kenőpénzek titkosak voltak, így egész biztos jövedelemforrás volt ezek megcsapolása, vagy egy részük visszacsorgatása.
Látható, hogy Doktorb Viktor nem csak az ő néptulajdonát vezeti előre (a lenini úton), hanem igen komoly nyelvművelő tevékenységet is végez. Ez már régebben is megmutatkozott számos szó esetén, melyek teljesen ellentétes jelentést kaptak (nemzeti, liberális, baloldal, stb.), de az „alkotmányos költség” egy gyakrolatilag minden nap használható, szép, igazi magyar nemzeti kifejezés.