Szerteszana²

grin agymenései

Szovjet tudósok sétának az utcán…

2022-09-19 23:36 írta grin

A Szovjet Központi Akadémia három tudósa (akik természetesen a Szovjet Kommunista Párt kiemelt személyiségei) sétálnak az utcán. Egyszer csak meglátnak valamit a földön. Odamennek, nézik. Megszólal az első:

- Ez szerintem szar.

A második megcsóválja a fejét:

- Elnézését kérem tanult kollégámnak, de véleményem szerint ez nem szar.

A harmadik is csóválja a fejét:

- Szerintem sem az. Talán nézzük meg az állagát?

Odaguggolnak, és mindegyik alaposan megtapogatja.

- Én továbbra is állítom, hogy ez szar. - mondja az első.

- Véleményem szerint sajnos ez nem felel meg a valóságnak. - sajnálkozik a második.

A harmadik hümmög:

- Nem, véleményem szerint sem.

Megszagolgatják. És a harmadik is a fejét csóválja:

- Nos, mégis úgy gondolom, hogy szerintem is szar. - de a középső csak nem ért velük egyet, hát megegyeznek, hogy megkóstolják. Mindegyik kap egy darabot, értőn megvizsgálják. Az első mondja:

- Elvtársaim, ez bizonyosan szar.

A második is bólogat:

- Szerintem minden kétséget kizáróan.

A harmadik hosszan gondolkozik, majd bólint:

- Be kell látnom, elvtársaim, hogy meghajlok érveik előtt, és egyetértek, hogy a jelek szerint ez tényleg szar! - majd megkönnyebbülten hozzá teszi:

- És milyen jó, hogy nem léptünk bele!

De hát Andersen történetében nem néger a…

2022-09-12 12:17 írta grin

Erről egy régi vicc jut eszembe...

A CIA speciális kémképző intézményében felkészítenek egy szuperkémet, hogy majd ledobják a Szovjetunió területén valahol Szibériában. Tökéletes helyismeret, részletes emlékek, kifogástalan orosz nyelvtudás és helyi akcentus. Az arcát átoperálják, hónapokig eddz a karjaira, hogy megfelelő favágóizmai legyenek, helyi ruhát, élelmet kap... tökéletes az álca. Éjjel ledobják egy repülőről. Miután elásta az ernyőjét, kémünk elindul a közeli falu felé és bekopogtat egy viskóba, ahonnan kijön egy öreg. Szívélyesen köszönti:
- Jó estét kívánok, Szergej Petrovics! Én vagyok az, Ivan Vasziljevics!
- Jó estét, édes fiam, de te nem Ivan Vasziljevics vagy, hanem amerikai kém.
- Dehogynem, dehogynem! Hát nem emlékszik, amikor Jurájjal és Misával leborítottuk a szentképeket és maga bújtatott el minket?
- Emlékszem én, fiam, de te akkor sem Iván Vasziljevics vagy.
- De Szergely bácsi, hát én voltam, aki Natasával jártam 3 évig, sőt, ott laktunk a kis erdei viskóban egy hónapot!
- Értem én, fiam, de te akkor sem Ivan Vasziljevics vagy.
- Hát nem emlékszik, amikor együtt énekeltük hat éves koromban a Lenin-indulót?
De az öreg csak köti az ebet a karóhoz:
- Te nem Iván vagy édes fiam, hanem egy amerikai kém.
Az ügynök kiborul és megkérdezi:
- Mi nem stimmel? Tán rosszul használom a nyelvet?
- Nem, nem, minden tökéletes volt. Csak tudod, fiam, nálunk Szibériában nagyon kevés a néger.


Szóval, na, mondja már meg valaki, hogy milyen oka lett volna egy 19. századi dán írónak a meséjében akár csak gondolnia arra, hogy valakinek más a testfelépítése, mint ami az országában KIZÁRÓLAG létezik?

Nem azért nincs néger, indián, kínai vagy ausztrál benne, mert ezt helytelenítette, hanem azért, mert fel sem merült.

A „globalizáció” 20. századi találmány.

Mese a tanárok fizetéséről

2022-08-24 14:38 írta grin

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pedagógus szakszervezet Magyarországon. Elment egy napon a szakszervezet őfelségének palotájához, a dicsőséges Doktor cárhoz, bekopogott illedelmesen, és amikor őfelsége kaput nyitott, azt mondta neki:

– Kegyelmes cár atyuskánk! Kérünk téged, hogy ne éheztesd tovább a tanárokat, és segíts nekik, hogy tudják bölcsességre tanítani a gyermekeinket! Kérünk, hogy adj nekik normális fizetést, ahogy ígérted!

Ránézett őfelsége, és azt mondta:

– Máma már nem tudok adni, mert 700 milliárdért kellett megvennem a Vodafont, és az még gombócból is sok! De nyugodtan menj haza, mert holnap annyit fogok adni, hogy minden tanár érezni fogja, hogy megéri tanítania. Lásd-e, ide fel is vésem a palotám kapufélfájába: „Holnap adok a tanároknak annyi fizetést, amennyi tisztességes!”

Megnyugodott a szakszervezet, megköszönte szépen és elment haza.

Ám másnapra csak nem érkezett meg a tanárok fizetése, elment hát ismét a palotához, és ismét bekopogott az aranyozott turulfejes kapun. Ismét kijött őfelsége, és kérdezte:

– Mi járatban errefelé, szakszervezet?

– Jaj, képzelje, őfelséged, még mindig nem jött meg a fizetés!

Elnevette magát a Nemzetnek Dicső Bajnoka, a Rezsi Hőse, és rámutatott a kapufélfára:

– Látod-e, hát ide van írva, hogy „Holnap adok a tanároknak annyi fizetést, amennyi tisztességes!” Hát várjál holnapig!

Így cselezte ki az agyafúrt cár atyuska, a Kárpátok Második Géniusza, a Nemzetgazdaság Megmentője a gonosz tanárokat.

Aki nem hiszi: járjon utána!


(„Az Öregasszony és a Halál” mese nyomán.)

Mi történik, amikor lekameráztam a véglényt?

2022-08-03 11:06 írta grin

Elmesélem, hogy mi történik, amikor megyek az autóval, és valami barom világnak királya úgy gondolja, hogy a szabályok rá nem vonatkoznak, és bevág jobbról zárvonalon 220-al, vagy épp – mint a konkrét esetben – egy 10 km-es dugót előz 160-nal a leállósávon. Nálam pedig felveszi a dashcam.

A legelején szögezzük le: a dashcam nem azért van, hogy önkéntes rendőrként minden pici fasság miatt feljelentsünk mindenkit. Nemzethy hazánkban teljesen normális az, ha valaki autópályán 234-el megy, vagy záróvonalon előz, vagy hasonlók; ezekre általában én sem ugrok, és nem is érdemes. (Konkrétan a gyorshajtást egy kamerafelvétel alapján szinte lehetetlen bizonyítani, mert nincs hitelesítve sem a saját sebességmérőd sem a kamerakép, ezzel nem is érdemes önmagában a rendőrnéniket és -bácsikat zaklatni, mert van elég bajuk.)

Akkor érdemes bejelenteni, amikor valaki életveszélyesen csinál jól látható szabálytalanságot. Nekem ilyen a jobbról bevág elém, lehetőleg pont hogy épp befér az előtte menőnél, vagy forgalom elől elzárt területen előz, vagy leállósávon rallyzik, vagy cikázva előz, és persze aki büntetőfékez; ezek mind közveszélyesek. Ha lenne hátsó kamerám akkor ide csapnám még a beáll a seggembe és/vagy villog arcokat is.

Tegyük fel tehát, hogy van egy ilyen felvétel. Az első lépés, hogy minden adat meglegyen: pontos időpont, pontos hely (út + km szelvény, és az sem árt, ha ez a felvételen is látszik), és nyilván olvasható rendszám.

A felvételt praktikusan felteszi az ember valamilyen privát formában a netre: mivel a rendszámok nincsenek kitakarva, ezért ezt nem lehet csak úgy mutogatni. (Lehet YouTube unlisted video is, vagy PeerTube, vagy akármi).

Ezután elindul az útvesztőben: az ügyintézés.police.hu alatt én sem tudnám még egyszer megtalálni, hogy hol van, de a jobb felső sarokban a szűrőbe az „IN-1248”-ra kiadja a „Közérdekű panasz, bejelentés” űrlapot. Ezt kell – ügyfélkapus azonosítás után – kitölteni. A szöveges részbe bele kell írni minden fontos adatot! Idő, pontos hely, körülmények, mi a pontos szabálysértés, mi látszik a videón, stb. A lényeg, hogy a rendőr aki megkapja a szövegből tudja, hogy mit kell tennie, és ne kelljen videót nézegetnie, mert van elég baja. Ha tudod, kiválasztod a megfelelő megyei rendőrséget, sőt, ha profi vagy, akkor rögtön a városit, de ha nem tudod, akkor az országos központ majd tudja az adatok alapján.

Innentől egyetlen értesítést fogsz már csak kapni: az ügyet átteszik a megyéhez, majd a városhoz, és ezután te már nem vagy az ügy résztvevője. De mi történik ilyenkor?

Az ügy általában a helyi illetékes rendőrség Igazgatásrendészetének közlekedésrendészeti csoportjánál landol, ott is általában van egy illetékese a szabálysértések egy csoportjának (nálam például a leállósávon versenyzés egy külön hölgyhöz tartozott). Ők megnézik a videót, elolvassák az adatokat, és ha egyértelmű és beazonosítható a szabálysértés, a szabálysértő és a körülmények, akkor megindítják az eljárást; ha nem, akkor pedig lezárják (de erről sem fogsz tudni).

A sikeres közigazgatási eljárás vége általában az, hogy az illető megkapja a vonatkozó bírságot kiszabó közigazgatási határozatot, amit 30+15 nap alatt kellene befizetnie. Ezt nyilván nem feltételezzük az 50 millió forint feletti személygépjárművekről, esetükben a büntetőpontokat felírják (vagy nem), a pénzösszeget pedig átküldik a NAV-nak, hogy hajtsa be (ez példának okáért a leállósávozásért 100 ezer forint, ami a yacht 1 órányi benzinköltsége). A NAV pedig ezután esetleg behajtja, de erről aztán már senki nem fog tudni, vagy pedig 4 év múlva (hacsak nincs hamarabb kormányváltás) sóhajtanak, és betolják az X-akták közé.

Ha kiemelten veszélyes eseményről van szó, akkor határozottan javíthatja a hatékonyságot, ha kitakarod a rendszámokat (ehhez kell már némi szakértelem meg egy jó video-editor) és utána kitolod a közösségi hálóra, esetleg a – túl nagyra nőtt és így már nem túl barátságos stílusú – BPiAutósok lapnak, akiket elég sokan szoktak olvasni. A durvább esetekből így párhuzamos csinnadratta is lehet.

Nagyjából ez történik.

Vagy ha nem, hát kisnyúl.

A büdös lábú jeti

2021-11-30 10:14 írta grin

Rövid összefoglaló: soha ne ossz meg 444.hu cikkeket! Csak bosszantasz vele mindenkit, és az idegeskedés teljesen fölösleges.

A történet picit messzebb kezdődik.

Egyszër vót, hun nem vót…

Egyszer régen, nagyon régen, mikor még a boszorkányok seprűje is petróleummal ment, szépen lassan elkezdett megszűnni az Index.hu egykori független online újság. Ekkoriban lassan már létezett a 444, amit Új Péter (Internetto, Index) és csapata gründolt össze a 2011-es Indexes istenhozzádot és egy rövid Origós intermezzót követően 2013-ban, átszippantva néhány néhai Indexest is. A jó ég tudja, miből éltek meg; talán reklámból, talán másból (vagy abból, hogy hétvégén zárva voltak).

Amikor eljött az Index bekebelezésének izgalmas időszaka 2020-ban, akkor az ellenzéki újságok köre már szélesebb volt: a papír-újságokon túl az online piacon volt csak fizetős (mint a Jelen.média), támogatásos (mint az Átlátszó meg a Direkt36) és teljesen nyílt és ingyenes, mint a néhai Index és a néhai 444 (és számos régebbi darab, mint például a 24.hu). Ekkor – sőt, már az Index haldoklása alatt is – sokan megragadták az emberek elkeserdett-lelkesedését és támogatásokat kértek, a jóérzésre apellálva. Sok ember – közöttük én is – ekkor kezdett el támogatni több ilyen szabad, nyílt online sajtóterméket (sőt, amikor a HVG nyakát próbálta a pártállami médiahatalom elvágni, akkor azt is): havonta utaltam nekik egy kisebb összeget (nagyságrendileg egy ebéd árát).

A logika egyszerű: az ország egyik legnagyobb baja a fidesz által ellopott közmédia, melyen az embereket mesterséges tájékozatlanságban tartják, csak szűrt, cenzúrázott vagy hamisított propaganda-hírekkel „tájékoztatják” és a tájékozatlan ember nem képes okosan dönteni. A tájékozatlan ember szavaz a maffiára, mert a maffia azt mondta neki hogy ők az angyalkák; a tájékozatlan ember retteg a miráncstól, Brüsszeltől, a norvégoktól, Sorostól, akárkitől és akármitől, amit épp a propaganda elé tol.

Nekem (és nekünk, akik támogattuk) az az érdekünk, hogy az embererek tájékozottak legynek. Mivel a magyaroknak amúgy sem megy annyira jól, és ettől függetlenül sem szeretnek pénzt kiadni, így mi – akik megengedhetjük magunknak és tudatosak vagyunk – támogattuk az újságokat, hogy ők írjanak jó és tájékoztató cikkeket a többi embernek, hogy azok tájékozott döntéseket tudjanak hozzni. A cél tehát az, hogy a pénzemért mások olvashassák a fontos cikkeket: azért fizetek (önként), hogy szabadon elérhető cikkek születhessnek.

Telt-múlt az idő, és Új Péter úgy gondolta, hogy minek kérni, ha el is lehet venni? És a 444 elkezdett gondolkozni azon, hogy kialakítsa az előfizetői rendszerét, vagyis egy rendszert, amivel meggyőzni – és lehetőleg nem erőszakkal rávenni – akarja az embereket, hogy fizessenek. Ezzel még alapvetően nem lett volna semmi hiba, és a szerkesztőség már az elején elmondta: kifejezetten figyelembe fogják venni az olvasók véleményét, és meg fogják kérdezni őket a lehetőségekről, nyilván előtte tájékoztatva őket, hogy tájékozott döntéseket hozhassanak. Nyitottak belső meg támogató facebook csoportokat, ahol lehet közvetlenül a stábbal mindent megbeszélni!

A nagy lófaszt, kéremalássan!

Megváltoztattam az egyezségünket, és örüljön, hogy csak ennyire

A folyamat az első beszedett összegek után némiképp átalakult. Bár a csoportban többen kérdezték, hogy mi lesz és hogy lesz, a stábból senki nem reagált. Bár többen kérték, hogy meséljenek az öteleikről és lehetőségeikről, tájékoztassanak, hogy mi van: népiesen szólva szartak a fejünkre.

Egyszer csak bejelentették, hogy akkor ők úgy döntöttek, hogy lesz egy előfizetési díj, amiért a prémium tartalmakat és szolgáltatásokat lehet majd elérni. Bár a beígért konzultáció, sőt, tájékoztatás laza csuklómozdulattal ment le a vécén de hát oké, ez még egy érthető lépés: szegény az eklézsia, meg a pór a száraz kenyérért is lehajol és satöbbi. Ekkor a csoportban ismét többen elkezdték kérni, hogy mondják el: mik is a tervek ezekre a prémium dolgokra, illetve többen is kérték hogy mondjanak arról valamit hogy ugye nem csorbul a szabad tájékoztatás rész?

De a 444 csapat hű maradt az adott szavához, és a közönséget bevonták – a nagy lófasz érzésbe. Ismét. A kérdésekre nem válaszoltak, maximum olyan általánosságokat hogy „ezek plusz tartalmak lesznek, nem a cikkek”, „például kommentelés”, „a fontos, közéleti cikkeket semmiképp nem fogja érinteni”. De igazán a hogyanra és mitre semmit nem reagáltak, nem szakítva újdonsült hagyományukkal.

2021 tavaszán kezdték az új, fizetős rendszer tesztelését, de még ekkor sem derült ki az a „fantasztikus ötlet”, amivel meg akarták magunkak „nyerni” az embereket. Hamarosan azonban a fejlesztések beértek, és – dacára a folyamatos kérdésekre adott válaszok helyetti csendnek – élesben is láthattuk: hogyan képzeli a 444 a jobb, szebb jövőt!

…az első ütést gyomorral hárítottam…

Az új rendszer lényege, hogy aki nem fizet, az az újság egy részét tudja olvasni. A cikkek egy része le van zárva, méghozzá úgy, hogy abból az első pár mondat látszik, utána egy „fizess ha olvasni akarsz” felirattal. (A csoportokban kifejezetten többen elmondták, hogy ez miért nem jó ötlet, még amikor azt hitték, hogy bárki is figyel rájuk.) Az, hogy milyen cikkek kerülnek lezárásra, természetesen többszöri kérdésre sem mondják el.

Ez ugye teljesen szembe megy azzal, amiből kiindultunk: a nemfizetők elől zárunk el cikkeket.

De ha az ember ezen a ponton azt gondolta, hogy ennél jobban már nem tudnak velünk (és így magukkal is) kicseszni, akkor hatalmas meglepetés várta!

…a másodikat pedig az arcommal blokkoltam…

Elkezdtek hozzám – is – szállingózni a panaszok, hogy miért osztok meg zárt cikkeket? Először persze azt gondoltam, hogy az illető nézett el valamit, de a második-harmadik ilyenre elmentem már megnézni, hogy mi történt, hiszen bár fizettem rendszeresen de szándékosan nem léptem be az azonosítómmal, hogy ugyanazt lássam, mint bárki más, és nem vagyok hülye, hogy zárt cikkeket osszak meg! És hát láss csodát! A cikk, amit megosztottam, bizony le van zárva!

Ez volt az új, a titkos, a korszakalkotó 444 találmány! Az utólag lezárt cikkek! Az ember megosztja gyanútlanul, majd másnap már senki nem tudja elolvasni. Dzsííniüsz!

…és ennek mellékhatásaként azt is szépen lehetett látni, hogy bizony már nem csak a bulvárcikkek záródtak le („prémium kontent”‽), meg persze a kommentek (túlélem), hanem szépen lassan a fontosabb, közéleti cikkek, háttérinformációkat tartalmazó tájékoztatások is!

Ezen a ponton már többen nyúltak a bankhoz, és leállították az utalásokat (amiknek semmi köze nem volt az előfizetéshez).

…rúgásait lágy testrészeimmel hatástalanítva…

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor ma kiderült: több embert is alapos ok és figyelmeztetés nélkül kirúgtak a „Közért” nevű, nem előfizetői hanem olvasói csoportból, akik jelezték, hogy az eredeti ígéreteikből semmit nem tartottak be: semmilyen megbeszélés nem volt, tájékoztatás nulla, olyan cikkeket zárnak le amik fontosak és az utólagos lezárás miatt már nem szabad tőlük cikkeket megosztani. Persze ezek egyike sem mond ellent a csoportszabályzatnak, sőt, a csoportszabályzat szerint a 444 újságot és újságírókat erősebben is lehet kritizálni, sőt, csak többszöri figyelmeztetésre rúgnak ki valakit, de lássuk be: ha valaki elkezdi felrúgni a saját szabályait kicsiben az miért ne csinálhatná nagyban is?

Szóval a 444 büszke lehet. Sikerrel eltávolították azokat, akik – kulturált stílusban – kritizálják őket, sikerrel figyelmen kívül hagyták a kérdéseket és kéréseket, lazán eltekintettek az olvasók beígért tájékoztatásától, és mindezt a fideszes véleményemberek sunyi blokkolási módszereitől nem sokban különböző módon. Aki kritizál azt töröljük és letiltjuk, szépen, csendben, hogy nyoma se legyen: nehogy megzavarja az olvasók lelkes hangulatát!

Szóval…

Nem mondom, hogy ne olvasd. Bár a Telex erősen feljött mint a talajvíz, és ritka az a tartalom, ami a Telexen nincs ott és a 444 lehozza, de a sokszínűség kell, még akkor is ha bizonyos helyeken a sokból csak kettő áll rendelkezésre.

De cikkeket 444-ről ne ossz meg, mert sosem tudhatod, hogy másnap még elérhető lesz-e mások számára. Ne bosszantsd fel az ismerőseidet. Ha mindenáron meg akarod osztani, a fontos részt másold ki, addig, míg elérhető…

Szerteszana²

Szerteszana²

grin agymenései