Hungary ❤ U
Megint felhúztam magam, és bár semmi politika nincs benne, nem érzem a megkönnyebbülést.
Ritkán járok Büdipesten és még ritkábban tömegközlekedek. Nem csak azért, mert kényelmetlen, lassú és drága, hanem mert közismert a BKK dolgozók, kiemelten ezek között pedig az ellenőrök minősíthetetlen viselkedése, és erre nekem nincs szükségem.
Az elmúlt héten azonban olyan helyen volt dolgom (#RIPE74), ahol lehetetlen és horribilisen drága parkolni, így gondoltam: tömegközlekedek. Igazán panaszom erre nincs: a szerelvények jöttek-mentek, különösebb mocsok nem volt, tömeg is elviselhető. De ami tegnap történt, azt azért ki kell írnom magamból (itt is; meg a BKK-nak is megírom majd panaszként).
Az úttörő ahol tud, a többiek meg takarodjanak
Pénteken (vagyis, kedves hivatalok, 2017. május 12.-én 14 óra 35 perckor) épp a Deák tér M2 megállóba mentem le, amikor a szokásos életképet látom: két ellenőr „körbeáll” egy utast, és emelt hangon magyaráz valmit. A kép azonban még tartalmazott két fontos dolgot, ami miatt megálltam és odaléptem:
- A körbefogott személy egy 25 év körüli japán turista (akinek a barátnője egy nagyon ijedt és majdnem sírás határán álló, 20 körüli lány picit messzebb állt)
- Egy fiatal srácot, aki akár gimis is lehetett, aki láthatóan sietett volna valahova, és elég bizonytalan is volt, és próbált magyarul és angolul beszélni a felekhez.
Így odaléptem (két lépéssel hátrébb, de jól láthatóan), egyelőre csak hogy hallgassam, hogy mi történik, megismerjem azt, hogy az esemény mely fázisnál tart, mi a probléma; vagyis ami elvárható, hogy nem szól bele az ember, amíg nem tudja, miről van szó.
A reakció számomra is váratlan volt. Nagyjából 3 másodpercen belül az ellenőr abbahagyta a tört szinte angolsággal magyarázást (you ideadod nekem a money, nincs tiket, fizet, nem mész te sehova, …), és kedvesen hozzám fordult: „maga meg mit áll itt és hallagtózik?”
Mondom neki hogy jónapot, megnézem, hogy tudok-e segíteni. „Menjen innen”, „ne üsse bele az orrát”, „ha ennyire ráér sétálgasson”, „mit képzel, hogy joga van itt hallgatózni”, bár lehetséges, hogy nem szó szerint így elhangzott utalásokkal, nagyon asszertíven, de még nem mocskolódva jelezte, hogy azonnal tűnjek onnan.
Értelemszerűen jeleztem neki, végtelenül udvariasan, hogy ne haragudjon, de a) jogom van ott állni, ahol, sőt, hallgatózni, valamint b) neki nincs joga engem bármilyen módon inzultálni és c) a turistának joga van segítséget igénybe venni, valamint d) örüljön, hogy segítek, lévén én beszélek angolul.
Ezen a ponton, amikor kiderült, hogy én az általa egyértelműen fogalmazott parancsot megtagadom, váltott a stílus. Innentől kezdve a szóhasználata átváltott a burkoltan fenyegetőből a nyíltan ocsmányba.
„Hogy képzeli ezt a pofátlanságot? Maga csak képzeli, hogy joga van, menjen innen nagyon gyorsan!” (ez viszont szó szerinti idézet volt). Ezen a ponton jeleztem, hogy ezt a stílust már nem engedheti meg magának, és ha én végig tudok udvarias maradni, pedig nekem nem kötelező magánszemélyként, akkor neki, eljáró hatóságként ez nem választás kérdése hanem kötelező. Az erre kapott mocskolódást már nem jegyeztem le, részben mert közben fordítottam, hogy mi történik.
Itt kértem egy kis szünetet, és felírtam az 5179-es azonosítóját, valamint jeleztem, hogy ha nem változtat a stílusán akkor panaszt fogok ÉN tenni, lévén a turistának esélye sincs erre. Erre közölte, hogy csak nyugodtan, szórakozzak csak ahogy akarok, ő lecsillagja.
Ezután érdekes stílusban folyt a párbeszéd: én udvariasan és higgadtan kérdeztem, ő mocskos nyelvezeten és majdnem ordítva válaszolgatott. Megkérdeztem, hogy pontosan mi a probléma, amire kiderült, hogy a turistáknak van jegyük, de nem lyukasztották ki, amennyire értettem valahonnan átszálltak, valamint hogy helyszíni bírságot vetettek ki rájuk, amit náluk kellene kifizetni. A japán srác elmondta, hogy elmentek – még ott, ahol felszálltak a metróra – az ellenőrök mellett befelé, én úgy értettem, hogy mutatták neki a már kezelt jegyeket az ellenőr meg gondolom átengedte mert nem nézte, hogy nem metró-kezelt jegy volt, és ezért azt hitték, hogy minden rendben, át lehet vele szállni. Ezt próbálták elmagyarázni ezeknek az ellenőröknek, de nyilván esélytelenül. Azt értette, hogy oké, hülyék voltak, és mondta hogy persze, kifizetik a büntit, de nem ezeknek, amiben én teljesen egyetértettem: az ellenőr nem igazán keltett eltérő hatást egy utcán kéregető hajléktalantól (attól eltekintve, hogy a hajléktalan udvarias).
Az itt következő vicces epizód az volt, hogy feltettem ugyanazt a kérdést, amit a turista ismételt nekik már vagy tízszer: van-e felettesük, főnökük? Hát nincsen. A BKK ellenőröknek nincs felettesük, sem felettes szervük, ők egy önálló hatóság. Pontosabban előkerült egy másik ellenőr (neki sajnos nem írtam fel a számát, de a bilétáján „jegyellenőr” szerepelt), aki közölte, hogy ő a felettese a másik személynek, mert ő a főellenőr. Neki viszont tényleg nincs felettese a világon. A probléma az volt, hogy a „főellenőr” stílusa ugyan válogatottabb volt (egyetlen vulgáris szót sem ejtett ki az eset folyamán, csupán sikeresen körülírta gondolatait) de sajnos elmebeli képességei és főként érzelmi intelligenciája nagyon komoly hiányosságokat tettek teljesen nyilvánvalóvá.
A „főellenőr” szintén megpróbált nagyon dirtekt módon elkergetni, illetve személyemre nézve jelentősen sértő (bár mint említettem: közvetlen durva szót nem tartalmazó) állításokat tenni, pl. hogy ha nincs jobb dolgom akkor mit csináljak valahol egészen máshol, milyen jogon avatkozok én bele, mit képzelek mi közöm van hozzá, mit képzelek én magamról hogy ki vagyok én (a lehetőségek: a mindentudású géniusz, a világegyetem legfőbb hatósága, a nagy igazságtevő [tegyük hozzá, egészen pontosan sikerült belőnie]), valamint ha én azt képzelem hogy jogom van beleszólni, sőt, elmondani a véleményem az eljárásról akkor neki pedig szintén joga van elmondania a véleményét rólam, akármit akárhogyan.
Amikor itt mondtam, hogy ők mint hatóság vannak jelen és a BKK szabályai szerintem előírják, hogy udvariasan kell eljárniuk akkor 5179 jól hallhatóan és erőteljesen megjegyezte, hogy „remélem, hogy hamarosan találkozunk majd úgy, hogy nem leszek hatóság, és akkor majd másképp és el tudunk egymással… hatásszünet… beszélgetni…!” Csak röviden tájékoztattam arról, hogy Btk 278. § (1) (nem pont ezekkel a szavakkal), és vele a továbbiakban csak minimálisan kommunikáltam.
A „főellenőr” közben elmagyarázta nekem. Engem nézhetnek hülyének, mert én… de ezt nem fejti ki, viszont őket nem. Én elhiszem, amit mondanak, de ő tudja, hogy ezek ki tudja mennyit furikáztak itt benn a metróban egész nap! Döbbent kérdésemre, miszerint nem, nem tudom, szerinte mióta furikáznak ezek a külföldi turisták a budapesti metróban, azt válaszolta, hogy hát ő szerinte tegnap reggel óta!
Tegnap reggel óta furikáznak! A metróban! (Vidéki versenyzőknek: a metrót kb. 23 és 05 óra között kiürítik és lezárják.) Hát ezen a ponton eldobtam az agyam. De lehet fokozni! Mondom a „főellenőrnek”, amikor ismét előkerült a „mi köze hozzá, miért nem húz el innét” téma, hogy tudja, ezek itt turisták, külföldről, és én, mint Magyar nem szeretném, hogy mindenfelé azt meséljék, hogy a magyarok így bánnak velük, akár hibáztak, akár nem. Erre a válasza világot rengetett:
„Kit érdekel, hogy mit mondanak otthon? Nehogy már bárkit is érdekeljen! Amúgy is: nem rólam fogják mondani, hanem magáról!” Kész. Magyarország, 2017, BKK.
A következő kb. 5 percben én, a magyar próbáltam megtudni, hogy hogyan tudná kifizetni a bírságot nem nekik (picit nehéz volt körülírni, hogy olyan személyt keresünk aki nem útszéli stílusban és 13-as IQ-val kommunikál), avagy van-e lehetőség pl. rendőrt, közterest, vagy marginálisan hihető hatóságot keríteni, esetleg befizetni valahol, de nem. Egyszerűen esélyem nem volt, amellett, hogy anyanyelvi szinten beszélni magyar.
A következő jelenet szintén hatalmas nevetést váltana ki a nézőkből, ha azt egy vicces tévéműsorban, vagy egy stand-up komédiás adja elő: megkérdeztem a „főellenőrt” hogy mivel nincs felettese szeretném felhívni mobilon a BKK ügyfélszolgálatot, hogy hivatalosan (és hitelesen) tájékozódhassak az eljárás menetéről. A válasz: „menjen oda [kézmozdulat a megálló általános irányába] és nézze meg a telefonszámot”. Elnézést, nem tudná megmondani? „Nézze meg ha akarja!” Hol? „Például a bérletén.” Jegyem van. „Azon is rajta van.” – derült ki a végére, így előkerestem a jegyemet, és megkerestem rajta a számot (amit ő kéjesen végigvárt), majd felhívtam a BKK-t. A menü nem triviális, de találtam ügyintézőt. Cseng 2 perce. De végül felvette.
Röviden elmondtam, hogy mi a gond. Illetve elmodtam volna, de már a harmadik mondatnál hangosan beleszólt a „főellenőr”, hogy mit beszélek?! ő ilyet nem mondott. A beszélgetés valami ilyesmi volt:
- [telefonba] a turistáknak nincs jegyük, és amikor kérdeztem azt mondták, hogy nincs lehetőség azt csak helyben fizetni
- [ellenőr] éééén ilyet nem mondtam, nyilván kifizetheti két napon belül
- [telefonba] várjon, most épp kiderült, hogy két napon belül, vagyis vasárnapig…
- [ellenőr] éééén ilyet nem mondtam, két munkanapon belül, vagyis keddig
- [telefonba] várjon, most épp kiderült, hogy keddig. [BKK: 8000 forint fejenként 2 napon belül]
Ezután jött a következő kör: 16.000-es csekk a srácnak, és 16.000-es a lánynak. Rákérdeztem, tovbbra is teljesen udvariasan, hogy én 8000-ről tudok, a reakció a „maga nagyszerű most teljesen hülye?” (a hülye szó nem hangzott el), és úgy nézett rám, mint egy bolondra. Erre már lassan, tagoltan ismételtem meg a kérdést, hogy azt mondta hogy nem írhat két személyre egy csekket (ez azért számított mert a lány ki szeretett volna maradni az ügyintézésből, sőt, láthatóan az országból is), hanem csak két külön csekket, viszont akkor miért 16.000 forint van mindegyiken.
Erre ő, mintha ezt már tízszer elmondta volna (gondolom másnak, bizonyosan) mint a hülyének tagoltan válaszolta, hogy azért, mert ez a büntetés plusz a késedelmi pótdíj, azaz 16.000, és nem, nem egy csekk hanem kettő.
Ezen a ponton jeleztem hogy a BKK nem ezt mondta a telefonban, erre ő jelezte hogy biztos az értelmemmel van baj. Erre én telefont elővettem és mondtam jó, visszahívom a BKK-t és majd tisztázzuk, erre ő közölte, hogy DE NYILVÁN ha két napon belül megy akkor nem a csekket kell befizetnie hanem a 8000 forintokat. A csekket pedig azért kapja, nos, mert kapnia kell csekket, és nem éreztem, hogy ezt a kérdést vele bármilyen szinten tisztázni lehetne, de nem is lényeges, a csekk egy szakrális szimbólum, befizetni nem azt kell.
El kell ismernem, hogy a következőt teljesen önként mondta; mikor ugyanis összefoglaltam azt, hogy pontosan mi fog történni:
- felveszik az adataikat
- adnak nekik két csekket 16k-ról
- azonnal és háborítatlanul elmennek
- ők felmennek, és megkeresik azt a 4 adott irodát azonnal (de legkésőbb keddig), ahol be lehet fizetni
„Úgyis ráér, kísérje el őket.” Mondom neki sajnos nem lehet, jegyem van, nem tudok vele visszajönni. Mire beleröhög az arcomba: „Igen? Jegye? Mert az ám csak 80 percig érvényes, aztán beszélgessen csak itt, aztán majd egyszer csak…” Ne izguljon, kedves uram, fél órája állunk itt és egy megállót fogok menni.
A turisták adatait felvették, elmondtam nekik hogy hol tudják befizetni, megköszönték.
Elnézést kértem a Magyarokért.
Na és?
Amik felháborítottak:
- empátia és civilizáltság teljes hiánya
- előzmények nélküli aggresszív és minősíthetetlenül mocskolódó stílus
- hazugságok (ha nem ismerném a jogszabályokat, és hogy amit állítanak az hazugság, talán el is kergetnek onnan)
- a magyarul nem beszélő és az eljárást nem ismerő turista kihasználása
- az eljárás minden lehetséges eszközzel való akadályozása
- az egyértelmű állítás, hogy a BKK-t nem érdekli a turisták véleménye, vagy az országról alkotott képe.
Én értem, hogy intelligens ember nem akar ellenőrnek menni, és azt is, hogy nincs pénz, hogy meg tudják fizetni azokat, akik nem feltétlenül intelligensek, de van önkontrolljuk vagy követik az eljárási szabályokat, de ez mind nem mentség. Az, hogy egy primtív bunkó ellenőrnek egy másik primitív bunkó a felügyelete, és hogy ezt így gondolkodás vagy bármiféle hezitálás nélkül megtehetik arra utal, hogy vagy a munkaerő-hiány vagy a totális nemtörődömség miatt nincs okuk retorziótól tartani. Miközben folyamatosan milliárdokat költünk „országimázs építésre” alkalmazunk (mi, Magyarok) ilyen embereket olyan munkakörben ahol közvetlenül emberi kapcsolatba kerülnek a turistákkal, külföldiekkel, akik hírünket viszik. Aranyszobrot mutogatunk de helyben szarral kenjük össze őket. Teljességgel abszurd.
Zárszóként sajnálom azokat a normális és udvarias ellenőröket, akik ezekkel együtt dolgoznak. Vannak ilyenek is, többet láttam, néhánnyal beszéltem is. Nem állítom, hogy ők a többség. Messze vagyunk még attól.
Egyre messzebb.