Pakolás közben előkerült egy régi karórám, amit kb 10 éve tettem el a doboz aljára, Casio „alarm chrono” WR, vagy hasonló, kis fekete plasztik izé, digitális, 50 méter vater rezisztant, stb.
Azt mondja, hogy 07-24 19:56, péntek.
Ha nem triviális: 10 év múlva megy az elem, és az óra 30 percet siet.
Az 0.00057%!
Hát igen.
Most rövidebb leszek. Tipográfia, kerning. Az előbbi az írás művészete, az utóbbi ennek egy piciny részlete, ahol az egymásra lógó rajzú betűk közlebb lehetnek egymáshoz, így pl. az AW betűk esetében a két betű szára egymásba lóg, nem A W formában. A kerningnek számos módszere van, minél fejlettebb az eljárás, annál szebb az – automatikus – végeredmény (mivelhogy a legszebb akkor lesz, ha a szakember kézzel korrigálja, mert az embert nem helyettesíti egyelőre tökéletesen semmi).
Szöveget OpenOffice.org-gal szerkesztek, mert szabad és ingyenes, okos, szép. Elvileg a 2.xx verzió óta tudja a kerninget, és a 3.xx verzióban már ez alapból be is van kapcsolva.
A kerning fő része magában a betűtípusban (pontabban az ezt leíró file-ban) található, ami megmondja, ogy a betűi között milyen párok esetében kell eltérni a szokásos betűtávtól. Kevés olyan ingyen és szabadon elérhető betűkészlet van, ami ezt tökéletesen tudja.
Az önreklámja szerint a Linux Libertine egy ilyen „okos” font: mindent tud, többet, mint a jelenlegi programok, melyek kezelnék. Az egyik alap a kerning.
Kipróbálom. Az OOo [OpenOffice.org] ezt nyújtotta:
Hát ez nem valami fényes (ráadásul a ff, ffi ligatúrákat, már amik azok, azt kézzel alakítottam át utf8 készletből). Hogy miért nem, arra álljon itt a meglepő eredményt produkáló GIMP kimenet:
A kettőt figyelmezen összehasonlítva látható a lényeg: a GIMP jól csinálja, az OOo pedig hibásan. Az OOo képen a betűk (pl. WA) között túl nagy a rés, a Q nem lóg rá az u betűre, az fi nem változik egy jellé, úgynevezett ligatúrává, ahol az i pöttye beleolvad az f végén levő pöttybe, vagy az ff nem változik ligatúrává, ugyanígy az ij páros, és még sorolhatnám.
Ami meglepő, hogy a legtöbb szöveg- és kiadványszerkesztő (pl. Scribus) szintén hibásan kezeli ezeket, míg a GIMP, ami egy alapvetően képszerkesző program, jól. Biztos van magyarázat, csak nem volt időm utánanézni.
Addig is remélem, hogy az OOo és a Scribus javítani fogja a dolgot, mert hiába a nagyszerű Libertine szabad font, ha nem tudjuk kihasználni.
UI: Közben Ralesk megjegyzései kapcsán megnéztem, és az OOo kezeli a „normál” kerninget, amit a hagyományos fontok, pl. Century Schoolbook, Bitstream Charter vagy Bitstream Vera adnak, de látványban meg sem közelíti a Libertine+GIMP végeredményét. De a Libertine „okos” kerningjét (kern groups) vélhetően nem kezeli.
Karcsiékkal elmentünk gyereket tréningeztetni a játszótérre, Dóri hozta a biciklit, Mátéék motorral jöttek.
- Gyere, Máté, kipróbálod Dóri biciklijét?
- Igeeeen!
- Apa, fogsz?
- Foglak.
Elindul, hajtja. Elengedem. Hajtja. Fordul, megy, megáll, elindul.
Öööö... jó, eszerint Máté most már tud biciklizni, akkor a sajátjáról is leveszem a pótkereket.
Szeretem a gyulai szárazkolbászt (vagy Gyulai Szárazkolbászt?); amikor apróbb voltam, sokszor az volt az ebédem a vasútállomásokon, vacsorám, amikor már az embernek nincs kedve bármi lineárisnál bonyolultabbat enni. A lényeg, hogy régóta fogyasztom.
Egy ideje tapasztalom – talán 2-3 éve – hogy a kolbász időnként nem száraz, ami egy ilyen terméknél eléggé furcsa. A nedves kolbász más ízű is, sokszor annyira, hogy nem is jó.
De azért alapjában véve nem panaszkodom, az esetek nagy részében a minőség továbbra is kiváló (legalábbis számomra, ami a leglényegesebb ugye).
Múltkor Tescoban járván (lévén lakhelyem a szupermarketek epicentrumában található, így nagyjából válogathatok a megaüzletláncok között, ami azért is nagyrészt az egyetlen lehetőség, mert a helyi boltok is ott vásárolnak, csak rátesznek az árra 20%-ot) kerestem a gyulait, de nem találtam. Kértem közönségsegítséget, és így eljutottunk egy polchoz. A polcon „Tesco value” hústermékek voltak.
Aki nem tudja... annak most nem tartok Tesco történelmet. A lényeg, hogy angol, és hazájban nem az alsó alatti szint képviselője. Van három termékszintje: a gazdaságos (amit ott gyakorlatilag nem is árulnak), meg a másik kettőnek nem jut eszembe a neve, az gyik a színes csomagolású, a másik a top tesco termék, valamelyik a value, most nem tudom, nem is fontos. A lényeg, hogy ezek normál, illetve jó minőségű termékeket fednek, szemben a gazdaságossal, ami olyan, amilyen.
Az említett hústermék gyulai volt. Gyártotta a Gyulai Húskombinát. Ránézésre az összetevői ugyanazok, mérete ugyanaz. A színe más, állaga is nedves. De ha már ezzel élek eonok óta, kiváncsian veszek egyet.
Kóstolás után.
Ehető. Ez tény.
Nem száraz, ez a második tény.
Az alapanyagok vélhetően ugyanazok.
De a tescozitás egyértelmű: a kolbászt a szokásos alapanyagokból elkészítették, eddig gondolom a technológia ugyanaz. Ezután a Gyulai gyulaikat gondolom szárítják, hogy szárazkolbászok legyenek. A tesogyulaikat pedig gondolom becsillagják a fóliába és mehet a konzumerbe.
Így az állaga, íze, egyéb jellemzői szarok lesznek. Viszont olcsóbb.
Valahol azért gond van a világgal, amikor egy olyan márka, aminek – azt hittem? – megbecsülése van átmegy unbranded szarba. Remélem, azért még az alternatív hypermarketekben lesz eredeti gyulai, amit rendesen elkészítenek. Ha még mnásnak is van rá igénye.
Ki tudja...?
A kis nyomtatóm egy Epson Stylus D78, közép-alsó kategóriás, tintasugaras semmikülönös, az a gép amibe többe kerül a tintapatron, mint maga a nyomtató. És mégis...
A nyomtató adatlapja szerint tud 2880*1440 dpi-ben nyomtatni. Mosolyogtam eze, mikor megvettem, és nem is szoktam vele foglalkozni.
Ma kellett volna nyomtatnom egy rajzot (gépészeti terv feliratokkal, valamiCAD-ben rajzolva), amin sok a pici részlet, stb, nem fűztem hozzá sok reményt, hogy látszani is fog minden apróság. Amikor nyomtattam, ráeszméltem ismét az 1440dpi-re, és lássuk! alapon kiválasztottam: 1440 x 1440 dpi, színes, high quality. Bele a 100 grammos papír, lássuk.
Több, mint fél órát nyomtatott egy lapot. Nem érdekes, mert elmentem reggelizni, stb. Amikor visszaértem, épp készen lett.
Ez, uraim és hölgyeim, 1440 dpi. Tűéles (a piros vonal picit szálkás, ritkán nyomtatok színeset.). Gyönyörű, egy tintasugaras nyomtatótól.
Bravó Epson!