Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pedagógus szakszervezet Magyarországon.
Elment egy napon a szakszervezet őfelségének palotájához, a dicsőséges Doktor cárhoz,
bekopogott illedelmesen, és amikor őfelsége kaput nyitott, azt mondta neki:
– Kegyelmes cár atyuskánk! Kérünk téged, hogy ne éheztesd tovább a tanárokat,
és segíts nekik, hogy tudják bölcsességre tanítani a gyermekeinket! Kérünk, hogy
adj nekik normális fizetést, ahogy ígérted!
Ránézett őfelsége, és azt mondta:
– Máma már nem tudok adni, mert 700 milliárdért kellett megvennem a Vodafont, és
az még gombócból is sok! De nyugodtan menj haza, mert holnap annyit fogok adni,
hogy minden tanár érezni fogja, hogy megéri tanítania. Lásd-e, ide fel is vésem
a palotám kapufélfájába: „Holnap adok a tanároknak annyi fizetést, amennyi tisztességes!”
Megnyugodott a szakszervezet, megköszönte szépen és elment haza.
Ám másnapra csak nem érkezett meg a tanárok fizetése, elment hát ismét a palotához,
és ismét bekopogott az aranyozott turulfejes kapun. Ismét kijött őfelsége, és
kérdezte:
– Mi járatban errefelé, szakszervezet?
– Jaj, képzelje, őfelséged, még mindig nem jött meg a fizetés!
Elnevette magát a Nemzetnek Dicső Bajnoka, a Rezsi Hőse, és rámutatott a
kapufélfára:
– Látod-e, hát ide van írva, hogy „Holnap adok a tanároknak annyi fizetést, amennyi tisztességes!”
Hát várjál holnapig!
Így cselezte ki az agyafúrt cár atyuska, a Kárpátok Második Géniusza, a Nemzetgazdaság
Megmentője a gonosz tanárokat.
Aki nem hiszi: járjon utána!
(„Az Öregasszony és a Halál” mese nyomán.)
Elmesélem, hogy mi történik, amikor megyek az autóval, és valami barom
világnak királya úgy gondolja, hogy a szabályok rá nem vonatkoznak, és
bevág jobbról zárvonalon 220-al, vagy épp – mint a konkrét esetben – egy
10 km-es dugót előz 160-nal a leállósávon. Nálam pedig felveszi a
dashcam.
A legelején szögezzük le: a dashcam nem azért van, hogy önkéntes rendőrként
minden pici fasság miatt feljelentsünk mindenkit. Nemzethy hazánkban teljesen
normális az, ha valaki autópályán 234-el megy, vagy záróvonalon előz, vagy
hasonlók; ezekre általában én sem ugrok, és nem is érdemes. (Konkrétan a
gyorshajtást egy kamerafelvétel alapján szinte lehetetlen bizonyítani, mert
nincs hitelesítve sem a saját sebességmérőd sem a kamerakép, ezzel nem is
érdemes önmagában a rendőrnéniket és -bácsikat zaklatni, mert van elég bajuk.)
Akkor érdemes bejelenteni, amikor valaki életveszélyesen csinál jól látható
szabálytalanságot. Nekem ilyen a jobbról bevág elém, lehetőleg pont hogy épp
befér az előtte menőnél, vagy forgalom elől elzárt területen előz, vagy
leállósávon rallyzik, vagy cikázva előz, és persze aki büntetőfékez;
ezek mind közveszélyesek. Ha lenne hátsó kamerám akkor ide csapnám még a
beáll a seggembe és/vagy villog arcokat is.
Tegyük fel tehát, hogy van egy ilyen felvétel. Az első lépés, hogy minden adat
meglegyen: pontos időpont, pontos hely (út + km szelvény, és az sem árt, ha
ez a felvételen is látszik), és nyilván olvasható rendszám.
A felvételt praktikusan felteszi az ember valamilyen privát
formában a netre: mivel a rendszámok nincsenek kitakarva, ezért ezt nem lehet
csak úgy mutogatni. (Lehet YouTube unlisted video is, vagy PeerTube, vagy akármi).
Ezután elindul az útvesztőben: az ügyintézés.police.hu
alatt én sem tudnám még egyszer megtalálni, hogy hol van, de a jobb felső sarokban
a szűrőbe az „IN-1248”-ra kiadja a „Közérdekű panasz, bejelentés” űrlapot. Ezt
kell – ügyfélkapus azonosítás után – kitölteni. A szöveges részbe bele kell írni
minden fontos adatot! Idő, pontos hely, körülmények, mi a pontos szabálysértés,
mi látszik a videón, stb. A lényeg, hogy a rendőr aki megkapja a szövegből tudja,
hogy mit kell tennie, és ne kelljen videót nézegetnie, mert van elég baja. Ha
tudod, kiválasztod a megfelelő megyei rendőrséget, sőt, ha profi vagy, akkor rögtön
a városit, de ha nem tudod, akkor az országos központ majd tudja az adatok
alapján.
Innentől egyetlen értesítést fogsz már csak kapni: az ügyet átteszik a megyéhez,
majd a városhoz, és ezután te már nem vagy az ügy résztvevője. De mi történik ilyenkor?
Az ügy általában a helyi illetékes rendőrség Igazgatásrendészetének
közlekedésrendészeti csoportjánál landol,
ott is általában van egy illetékese a szabálysértések egy csoportjának (nálam például
a leállósávon versenyzés egy külön hölgyhöz tartozott). Ők megnézik a videót, elolvassák
az adatokat, és ha egyértelmű és beazonosítható a szabálysértés, a szabálysértő és a
körülmények, akkor megindítják az eljárást; ha nem, akkor pedig lezárják (de erről sem
fogsz tudni).
A sikeres közigazgatási eljárás vége általában az, hogy az illető megkapja
a vonatkozó bírságot kiszabó
közigazgatási határozatot, amit 30+15 nap alatt kellene befizetnie. Ezt nyilván nem
feltételezzük az 50 millió forint feletti személygépjárművekről, esetükben a
büntetőpontokat felírják (vagy nem), a pénzösszeget pedig átküldik a NAV-nak, hogy
hajtsa be (ez példának okáért a leállósávozásért 100 ezer forint, ami a yacht 1 órányi
benzinköltsége). A NAV pedig ezután esetleg behajtja, de erről aztán már senki nem
fog tudni, vagy pedig 4 év múlva (hacsak nincs hamarabb kormányváltás) sóhajtanak,
és betolják az X-akták közé.
Ha kiemelten veszélyes eseményről van szó, akkor határozottan javíthatja a hatékonyságot,
ha kitakarod a rendszámokat (ehhez kell már némi szakértelem meg egy jó
video-editor) és utána kitolod a közösségi hálóra, esetleg a – túl nagyra
nőtt és így már nem túl barátságos stílusú – BPiAutósok
lapnak, akiket elég sokan szoktak olvasni. A durvább esetekből így párhuzamos
csinnadratta is lehet.
Nagyjából ez történik.
Vagy ha nem, hát kisnyúl.