Többször nekikezdtem, majd nem tudtam folytatni, aztán megint;
most talán sikerül.
A Wikipédiával kezdődött… vagy nem is, a port.hu-val. Ő csinálta.
Sőt, ő volt a lelke. Nagyszerű dolog volt (azóta is az)
és egyszer ennek kapcsán váltottunk pár levelet. Aztán kicsit később,
évekkel utána keresett meg, hogy beszéljünk. Wikipédiáról.
Találkoztunk, pontosabban eljött. Lelkesen mondta: mennyire nagyszerű,
hogy indítottam a Wikipédiát és hogy tudna abban segíteni hogy az a rengeteg adat,
ami a port.hu alatt összegyűlt, segíthesse a Wikipédiát, meg főleg
az olvasóit. Ami felett ő rendelkezett, mint tulajdonos és vezető annak
a szerzői jogait természetesen rendezi, hiszen a WP szabad tartalmú,
és csak ilyen tartalmat tud fogadni, de ez nem gond neki, aki
ezt az egész hatalmas tudásbázist gyakorlatilag összerakta.
Nagy hatást tett rám. Nem csak azért, mert már a látványa is
különleges volt: hatalmas ember, elképesztő hajjal és vidámsággal;
és nem is azért, mert annyi energiát és tennivágyást sugárzott, amit az
ember ritkán lát manapság, hanem nekem – mint aki a Wikipédia kapcsán
naponta találkozik a cégekkel, akik előállítanak valamit és utána
foggal-körömmel védik, nehogy valaki is hozzájusson és ÚRISTEN ÚRISTEN
hasznot hajtson belőle – az volt teljesen váratlan, hogy egy ilyen
tényleg kincsesbánya adatbázis tulajdonosa megkeres és felajánlja az
egészet. És nem azért, mert rossz üzletember (és akik ismerték azt hiszem
ebben egyetértenek), hanem mert hajlandó volt belegondolni abba, hogy
ez számára minimális veszteséget okoz viszont a közösségnek adott
értéke hatalmas lehet. Egy ember, aki úgy gondolkodik, hogy hogyan
lehet a világ jobb, és tesz is érte. Élete állandó,
visszatérő motívuma.
A nálam felejtett pulcsiját majdnem egy évig őriztem, és jó alkalom
volt, hogy beszélgessünk időnként, majd később találkozzunk is, megint. Sok
pici dolog, melyek mindegyike arról szólt, hogy amikor nem dolgozunk
akkor mit lehet csinálni, akár a Wikipédiában, akár a tágabb informatikában
hogy jobb legyen.
Aztán eltelt két év, és visszaadtam a pulcsit. De ez már megint más téma volt.
Egy másik dolog, amit én is csinálok: az
OpenStreetMap (OSM, „a térképek
wikipédiája”). És felhívott,
hogy szeret kirándulni. Persze ezt már tudtam, de megkérdezte, hogy ugye
OSM-ezek, meg térképezgetek? Beszélgettünk a biciklizésről, a GPS-ekről és
telefonokról, a világ állapottyáról; egyszer csak megkérdezte, hogy nincs-e
kedvünk Csabdiban térképezni, felmérni? De ha esetleg „nem lenne” - tette
hozzá –, akkor ő vendégül látna minket, meg igazából jönne velünk. Örömömet
és egyetértésemet hallva mesélt tovább, amitől nem kevésbé lepődtem meg.
Elmesélte, hogy ott hagyta a port.hu-t (amiről hallottam) és
övé most a
Cartographia.
Pontosabban ő csinálja is a vezetést. És szeretné,
ha az OSM és a Cartographia között szorosabb lenne az együttműködés.
Szerintem jól szórakozott a döbbenetemen. A legnagyobb múltú térképészeti
cég szeretne – szakmai – kapcsolatba kerülni a „térképek wikipédiájával”,
a szabad tartalmú, közösségi térképpel! De… hát… hogy…?
És persze elmondta. Érthetően, tényszerűen, és a lényeg megint az volt,
hogy a cég úgy működjön és szerezzen bevételt hogy eközben a széles
társadalomnak tudjon olyat adni, ami jó; szórjon el olyan
magokat mindenfelé amik amikor kihajtanak, nem csak az embereknek, de
nekik is növesztik gyümölcseiket. Térképek, amiket mindenki szabadon
használhat, és kereskedelmi termékek, papír, interaktív, térképes és
vegyes tartalmas dolgok, amiket az emberek, akiknek arra van szüksége,
meg tudnak vásárolni, és amiknek a kinézete, szerkezete és tartalma
profik keze nyomán alakul nem csak hasznosra, de szépre és a célra
legmegfelelőbbre.
Mire kettőt pillantottunk már kerekezett fel a csapat, GPS-ek tömkelegével,
mobiltelefonos térképekkel, fényképezőgépekkel és hatalmas vidámsággal a
Somlyó halálos emelkedőire, egy hangulatos vendéglátói reggeli után.
Nevetett, amikor kilógott a nyelvünk, aztán mi nevettünk, amikor sorba'
durrantak a kerekek, és míg ő a mentőangyal szerepében mentett, addig
mi „arra mentünk”, amerre mutatott, és meggyőződhettünk arról, hogy tényleg
gyönyörű a táj, amivel meg akart minket ajándékozni, vagy nem is, inkább
megosztani velünk is az örömét.
A Tündérvölgy. „Mert miért is ne adhatnánk” – magyarázta – „neveket
azoknak a helyeknek, amiket szeretünk? És ez, nézzétek meg, tényleg egy
tündérvölgy!” És az: Csabdi kisebb és nagyobb púpok között elterülő részei,
a mindenféle utacskák és tavacskák mindenfelé. „Az én Tündérvölgyem.” –
mosolyogta ránk, huncut vigyorral kísérve. És mondta, hogy majd
jelentkezik, amikor mások is megismerik, hogy feltehetjük a térképre.
Jöttem hazafelé az autóval, egyedül, messziről; hallgattam a zenét, a
Sky zenéit, 3-4
albumot. Lekanyarodtam a pályáról, kint a tábla: „Csabdi”. Eszembe jutott
megint a Tündérvölgyi, az, hogy mennyire vigyorogva bólogattam, amikor KEE
megírta, hogy a gyermekei „Óriáspumuklinak” hívták… bólogatva, de szomorúan.
Bizonyosan fogok még járni a Tündérvölgyben de már nem lesz kivel
találkoznom; elment, nem jön vissza többé. Szomorú, de mégis rögtön az
jut eszembe: hihetetlen, mennyi mindent adott nekünk, mindenkiknek, amiről
ő jut az eszembe. És azt hiszem, ha maradnék szomorú, mérges lenne rám, mert
milyen hülyeség, hogy egy emberrel akarok foglalkozni amikor ott van az
a rengeteg dolog, amit csinált.
Ó igen – gondoltam jó érzéssel –, a Tündérvölgy! Nem azt mondta,
hogy „de jó lenne, ha a világ is tudná, hogy létezik ez a gyönyörű
hely”, hanem azt, hogy „majd amikor tudják”. Nem volt kérdés, csak
egy feladat a sok közül.
Megtudták,
és nem titokban,
dugdosva, hanem úgy, hogy
akárki
meglássa!
Itt tartottam gondolataimban, amikor lépett a zene, és elindult a
következő…
Nagyon szeretem ez a zenét: különleges ritmusú, kedves dallamú. Nekem
mindig olyan érzésem van, hogy életvidámságot sugároz…
A tündérkék. Biztosan véletlen, hogy pont így, együtt, egyszerre.
És mosolygok mindig, amikor – magam sem értem, hogyan és miért – mindig látom,
hogy ő a negyedik a mobilom „favourites” listájában, a fényképével, pedig
nem telefonáltunk annyit, és a mobilt sem győzködtem soha, hogy ez
egy különleges ember hívószáma – volt.
És még mindig vannak dolgok, amiket elindított, és szelíden rugdosott,
hogy csináljuk már, csináljam már, mert ha nem csinálom akkor soha nem
lesz nagyszerű. Lassan haladok rajta, Tündérvölgyi, de igyekszem. Mindig,
amikor rám nézel a telefonból, kapok egy újabb lökést hozzá.
Aztán persze nem maradt ennyiben, és megint mentünk a Tündérvölgybe,
Csabdiba térképezni. Egy másik részt. De ez már azután volt, hogy az OSM
közösséget éveken át vendégül látta havonta a cég nagy előadójában,
ahol össze tudtunk gyűlni, előadásokat tartani, beszélni, hogy ki mit
csinál a térképre és térképpel, ki a világ mely pontján… teszi
jobbá a világot. Más cég azt mondta volna az amatőr, lelkes csapatra
mutogatva, hogy „ő… ő… ő… a konkurrencia!”, ő pedig azt mondta, hogy
gyertek, csináljuk együtt, mert ti olyat tudtok amit mi nem, mi pedig
olyat, amit ti nem: együtt jobbak vagyunk!
És persze vendégül látta a térképmániásokat
Csabdiban
is, megint. És
persze (persze!) a kis projektek, hogy az ország eldugott részeit
feltérképezzük, mert csodálatos tájak vannak ebben az országban, és
a kerékpárutak, hiszen a bringa volt az elsőszámú jármű az életében,
bár hogy „jármű”… inkább legális élvezeti szer.
És azok a felsorolhatatlanul számtalan, apró dolgok, amitől a
térkép és a térképek és az informatika és a közönséges, mindennapi
világ jobbak lettek, és amit az „emberek”, aki használják sosem fogják tudni,
hogy benne volt a keze és az energiája.
Ő volt
Veszelovszki Zsolt, a Veszelovszki, a Portos,
az Óriáspumukli,
a Dude,
a bringás.
54 éves volt, azt hazudják, pedig nem lehetett annyi,
maximum 35, de az is csak különleges titkosszolgálati erőszak
alkalmazása mellett hihető. Sok mindent kaptunk tőled, Zsolt,
és felháborító, hogy ez sem elég, és többet szerettünk volna,
Veled.
Csupán hangosan elgondolkozom azon, hogy hogyan is néz ki a jövő, ha
kinéz. Mármint tudod, amikor az egyszeri időutazó vágyódik a
viktoriánus kor nyugodt szépsége után… majd belehal a latrinán
összeszedett vérhasba.
Magyarországon több, mint
3 millió személygépjármű (parasztosan autó)
van forgalomban, induljunk ki ebből.
Egy
Tesla Model S teljesítménye 300kW, az akkuja pedig 60-100 kWh.
(Az adatlap szerint 70 kWh-ból 390 km-t tesz meg, vagyis a fogyasztás
durván 17 kWh/100 km.)
Ha az extremitást nézzük, akkor ez autónként és átlagosan mondjuk 15 kWh
akkumulátortöltés naponta, vagyis minden nap 45 000 MWh energia.
Összehasonlításképp Paks I maximális teljesítménye 500 MW, vagy
naponta 12 000 MWh, ez a szükségesnek több, mint a negyede, de akkor
még a zseblámpákat is lekapcsoljuk. Ha Paksot napi 90 órát járatjuk, akkor
már csak a maradék teljes magyarországot kell ellátni. :-)
(A teljes magyar terhelés
ebben a pillanatban
5960 MW.)
Nyilván nem mindenki fog egyszerre tölteni, de az látszik, hogy ezek
a számok átlagok, vagyis akármikor is töltenek az naponta
is sokszorosan meghaladja a teljes kapacitást.
Egy másik érdekes probléma a fizikai megoldás. Tankolni bemegy az ember,
mert 5 perc alatt végez mindennel; és bár a 120 kW-os supercharger
is nagyjából 8 perc alatt tölt be 15 kWh áramot nem biztos, hogy ez mindenütt
megoldható, főként, ha az említett 45 000 MWh nagyrészt reggel és délután
kerülne lehívásra: ha az autók 10%-a tölt egy időben 120 kW-tal,
az dulván 36 000 MW, ami nagyjából tízszerese a teljes
belföldi erőművi kapacitásnak. Ezt vélhetően elvethetjük: a teljes rendszer
összeomlik, ha az autók 0.1%-ánál (ez egy időben 3000!) több akarna
egyszerre tölteni. Ez olyan szempontból is érdekes, hogy magyarországon
az Ásványolaj Szövetség
szerint 1100 benzinkút
van, átlagosan 3 állással,
és a rendszer nagyjából most ennyit bír. Persze bővítés nélkül: napelemek,
amik ébrenléti időben mennek nagyot dobhatnak a teljesítményen, és a
szélerőművek is komlyan segíthetnek (és most ne beszéljünk a
Szovjetunió
magyarországi energia-terveiről).
Sokkal valószínűbb, hogy az autókat „konnektorból” töltené az emberek
nagy része, ami 11 kW-ot jelent egy 40A-es (vagy 16A×3) lukból. Így a töltés
naponta átlag másfél óra, viszont a számok is barátságosabbak: a 10%
3 300 MW lenne, ami csak a jelenlegi teljes kapacitást emésztené fel. Illetve…
…apró probléma, hogy ha ennyi ideig tart a töltés akkor az összes autót
várhatóan egyszerre dugná fel mindenki (nem oda hanem a konnektorba),
ami azért 33 000 MW amint elkezdődik a munkaidő, vagy mondjuk 16 000 MW
reggel és 16 000 MW este. Minden nap. Abban a szent pillanatban omlana
össze az egész elektromos hálózat még ettől is.
Tegyük fel, hogy napelemek, szélelemek, atomelemek, csiribí-csiribá van
kapacitás. Akkor jön az érdekes kérdés, hogy erre a legalább 1 órára
vélhetően nem fog ott állni a tulaj, tehát be szeretné dugni a kocsit
mondjuk reggel, vagy este, amikor mondjuk a Büdipesti megáll az utcai
parkolóban. Például Büdipesten kellene konnektor a parkoló autóknak…
Elképzelem, ahogy a harc már nem csak a helyekért de a konnektorokért is
zajlik… és a
pártfinanszírozású dugóellenőrök büntetik az autókat, akik
több, mint 1 órán át voltak bedugva… egy új iparág nő ki a földből! :-)
Persze ez nem futurizmus: ha elterjednek az elektromos autók akkor várhatóan
fejlődik hozzá az elektromos hálózat és a kiszolgálói hálózat is, de lássuk,
hogy nagyon sok minden kell még ahhoz, hogy ez az egész működőképes
is legyen. De ahogy abszurd módon szállítjuk ide-oda a halott fák szerves
nedveit, és hatalmas infrastruktúra szolgálja ki ezen robbanóanyagok
hatékony terítését úgy ez megoldható lesz az elektromos autókhoz is.
És mindez fenti „problémák” ellenére jó lesz. Már alig várom.
We are kind of over the period of more than two months of the Hungarian
Fidesz government orchestrated hatred campaign, where the ruling
Party have burnt more than 20 billion HUF (72.8 million USD) on
all kinds of media places to tell the people what to think and vote
about the referendum they have initiated. It's been already said
that this was probably the most evil campaign ever in the history
of Hungary since World War II, full of outright lies, violations of
local (and most probably international) laws and unbelievable
amounts of intervention in the life of public institutions from
elementary schools to the law enforcement.
This has already been mentioned about this refrendum, and it surely
help to understand the results. The average citizen get the news from
the now completely Party-controlled public media, where they have acquired,
taken or forced to have released to them most of the nationwide TV channels, they
force providers to put these channels in the first programmed places,
if you can imagine such a thing, so they use 7 TV and at least 2 radio
channels to reflect their own view and provide selected and filtered
news to the ignorant masses, so it may not come as a surprise that
the government dictated results came out in majority. In fact this
has been known well before the actual results, there was zero doubt
about that.
However international, and even national news failed to show the
much more relevant points to help understand what the results really
show. Let me provide you some insight.
There are many objective analysis of the referendum from non government
controlled institutions, and many agree in that the referendum possibly
violates the national election laws (since there is no possibility to
start a referendum in a topic where the National Assembly have no power),
that the hate campaign of the government violated many local
laws (since the government must not take sides in a referendum and
the FIDESZ party [which technically a spearate legal entity but in
reality spends the public founds as they were the government] are not
in the position to use public funds to do a public campaign) and
the referendum was completely pointless for many reasons, including
the absence of information about what the government want to do with
the results.
These have been the reasons that many parties, NGOs and politically active
and even many not really active organisations called people not to
engage in the voting process since it's illegitimate and illicit,
and other entities (like the originally joke purpose Hungarian
Two-tailed Dog Party, who now became the "neither of them" choice
of some more informed voters) suggested the people to boycott the
referendum by casting deliberately invalid votes.
People have been debated about these: should I stay home to boycott
or should I go and cast an invalid vote? It is kind of surreal when
one realises that in 2016, in Europe, it is a completely believable and
natural thing that we have to calculate how to counter-measure the
voting fraud of the government; whether it is easier for Them to
fake your signature and vote when you stay home or whether it's
easier to use a fake vote when you have signed your presence; how you
should take care to make your invalid in a way that they cannot
"interpret" it as a valid one (since there was an official guide
how to interpret invalid votes as valid unless it's absolutely
not posisble to misinterpret); how could the people somehow check
whether the results were reflecting the reality. It did not help
that most of the voting booths were validated only by governing party
selected people.
Therefore it is very important to see how many people have actually
stayed away and how many invalid votes were cast.
There are always invalid votes, that's normal. However, let me show you
a comparison of the elections and referendums of the past decade:
This graph shows that we have almost ten times higher invalid
votes than we ever had (this is true for the older referendums as
well but their available data is not easy to automatically compare).
Based on some statistical data additionally to this 6.27% invalid votes
many of the absent votes have been part of the boycott, which results
10%, or more possibly more close to 20% of the population who deliberately
rejected the referendum.
When you only see that there were almost no "support for refugees" you must
know that those more than 1.5 million of Hungarians (possibly many more)
did show their support by not being a puppet in this evil, hateful, dark comedy.
Also, regexps are highly geeky because they are an absolutely
unreadable mix of all kinds of punctiation. Simple regexes are
easy to write and easy to understand, however there are some
whose complexity requires more understanding than one can spare
for an average human lifetime.
Here come the RegEx debuggers. Funny, I almost have used none
so far, maybe I like to break my brain on them. Anyway, there was
one which was full of "meta matches" (?:) and recursive
groups (eek), and I was looking for the easy way and googled
"regex debugger". Found a lot of interesting but not that useful
one, but then…
Recently I have obtained a board with a recent intel internal video
"card" which is supposedly more powerful than my 6+ years old NVidia.
So let's give it a try, shall we?
This is an intel i7, and the graphis is
ASUSTeK Computer Inc. HD Graphics 530
or Sky Lake Integrated Graphics (rev 06)
or i915 in linux driverspeak. The system is Debian/sid, semi-upgraded.
There are two xorg ways to do it: the "old" way is to use the
intel driver and the new is to use the modesetting driver in the kernel.
This is a fairly recent kernel (4.4.14), should work out of the box.
The mainboard is an Asus B150-PRO with a fancy uEFI BIOS.
As a fallback I leave the old nvidia in the machine, but I won't use
it right now.
What could possibly go wrong?
Well, first the i915 wasn't even visible in lspci! It turned
out that the BIOS have to be told to share the cards (which probably
meant being able to use multiple cards or whatever), so at least the
device is visible.
"At least", yeah, since no matter what combination I have chosen
for the HDMI and DVI monitors they only worked on the NVidia external
card. Another BIOS setting is which force the machine from "Auto" onto
the internal card at boot, so at least I see the BIOS and the booting.
Nice little step to see the boot, so I removed the "nomodeset" from
the kernel cmdline. The result was a beautiful vertical colorful screen freeze.
Immediately after the kernel init'ed the screen.
From there I have slowly progressing, reboot after reboot, by
first removing the nvidia specific glx and gl libs (could be theoretically
used together by using the switching package but I couldn't bother),
changing BIOS not to use S6 sleeping state for the card (it's rumoured
to freeze there),
plugging both monitors into the internal card, and after that I have got
one working monitor using software DRI (direct rendering), which is the
working and slow-as-hell 3D version of the semi-working stuff.
The major obstacle was DRI2, since it just didn't work, it was using
VMware software renderer:
[ 2622.559] (II) glamor: OpenGL accelerated X.org driver based.
[ 2622.579] (II) glamor: EGL version 1.4 (DRI2):
[ 2622.579] EGL_MESA_drm_image required.
[ 2622.579] (EE) modeset(0): glamor initialization failed
If you try to google for "EGL_MESA_drm_image" you get a lot of -- nothing.
Don't bother, the problem is that all the related libraries, and their
related libraries, and theirs and so on should be upgraded to the latest
version. After that the DRI2 worked.
Still: there is no second monitor. xrandr says it's disconnected.
No it isn't, but still. I can force it by raping it:
which works in a kind of retro way. Still, it's not good, the monitor
is "disconnected" and the system rejects to handle it.
The solution was kernel cmdline hacking:
video=HDMI-A-2:e video=HDMI-A-1:e
which is enabling the device forcefully. HorribleHack™.
Works, as from then on both monitors is detected by the system at boot
and we have nicely mirrored console, then detected by modesetting
driver then, finally, used by xorg. From then on xrandr (or technically
xfce4-display-settings) is able to put them where they should be in the
dual-monitor setup.
The card isn't nuclear reactor but faster than the NVidia GT220,
so until it gets upgraded it should suffice.
