Rendszeresen felmerül a kérdés a legtöbb emberben, – különösképp
modern technikai korunkban –, hogy amikor vajon egy szolgáltató közli
a telefonba, hogy „tájékoztatom, hogy beszélgetésünket adatvédelmi,
ügyfélelégedettségi, törvényi és lyukas-zokni okokból rögzítjük,
és 800 évig megőrizzük” akkor vajon milyen lehetőségeink vannak?
Teljesen általánosan tapasztalt reakció az, hogy amikor az ember
közli velük, hogy „óó igen, én is tájékoztatom hogy hihetetlen módon pont
ugyanezen okokból én is pont ugyanígy rögzítem”, akkor az ellenoldal
közli, hogy akkor menjek be személyesen a bivalybasznádi ügyfélszolgálatra
hajnali fél három és negyed négy között, amúgy viszlát, katt!
Ez így nem túl hatékony, és Bivalybasznádra amúgyis csak egy
lefelé vezető fél méter széles lépcső vezet az ország hátsó felén, így
az ember ezt a fázist elkerülné. Na de mi történik, ha én rögzítem,
de nem jelentem be fennhangon? Mármint a jog szerint, ha ennek a mai
magyarországon még van bármi jelentősége.
Ahogy azt több jogász is kifejtette, három ponton lehet ez kérdés:
személyes adat kezelése;
magántitok jogosulatlan megsértése;
az illegálisan megszerzett adat bírósági eljárásban való felhasználása.
A Kúria Bfv. II. 731/2013.
(Kúriai Döntések 2014/5. 134. szám) szerint
nem magántitok jogosultalan megsértése az, ha a saját részedre közölt titkot
ismered meg és rögzíted. EZ csak a rögzítésre vonatkozik,
a felhasználásra nem.
A harmadik pontra a
Legfelsőbb Bíróság
296/2000. számú büntető elvi határozat:
A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban
bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható;
polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a
személyhez fűződő jogait
[Be. 5. § (3) bek., 60. § (3) bek., 61. §, Ptk. 80.].
A személyes adatok kérdését (meg amúgy az egész témakört) a
NAIH
úgy határozta meg, hogy az érintett és az adatkezelő közötti egyensúlyi
pozíció fontosságára, valamint az együttműködés és kölcsönösség polgári
jogi alapelveire utalva az érintettet személyes adatai tekintetében
megilletik mindazon lehetőségek, amelyek az adatkezelő számára rendelkezésre
állnak.
Összegezve: magánszemélyként a veled folytatott, rögzített beszélgetést
jogosult vagy minden bejelentés nélkül rögzíteni, és azt esetleges jogvita
esetén felhasználni (mely alkalmazhatóságát a bíróság egyedileg dönti el).
A felvételt más célból nem hozhatod nyilvánosságra.
Ugyanez igaz a nem rögzített beszélgetésre olyan megkötéssel, hogy
nincs kizárva, hogy az ellenoldal polgári peres úton kártérítési igénnyel
jelentkezik, de ettől függetlenül a felvétel ellene felhasználható.
Megint felhúztam magam, és bár semmi politika nincs benne, nem érzem
a megkönnyebbülést.
Ritkán járok Büdipesten és még ritkábban tömegközlekedek. Nem csak azért,
mert kényelmetlen, lassú és drága, hanem mert közismert a BKK dolgozók,
kiemelten ezek között pedig az ellenőrök minősíthetetlen viselkedése, és
erre nekem nincs szükségem.
Az elmúlt héten azonban olyan helyen volt dolgom (#RIPE74), ahol lehetetlen
és horribilisen drága parkolni, így gondoltam: tömegközlekedek.
Igazán panaszom erre nincs: a szerelvények jöttek-mentek, különösebb
mocsok nem volt, tömeg is elviselhető. De ami tegnap történt, azt azért
ki kell írnom magamból (itt is; meg a BKK-nak is megírom majd panaszként).
Az úttörő ahol tud, a többiek meg takarodjanak
Pénteken (vagyis, kedves hivatalok, 2017. május 12.-én 14 óra 35 perckor) épp
a Deák tér M2 megállóba mentem le, amikor a szokásos életképet látom: két ellenőr
„körbeáll” egy utast, és emelt hangon magyaráz valmit. A kép azonban még tartalmazott
két fontos dolgot, ami miatt megálltam és odaléptem:
A körbefogott személy egy 25 év körüli japán turista (akinek a barátnője egy
nagyon ijedt és majdnem sírás határán álló, 20 körüli lány picit messzebb állt)
Egy fiatal srácot, aki akár gimis is lehetett, aki láthatóan sietett volna valahova,
és elég bizonytalan is volt, és próbált magyarul és angolul beszélni a felekhez.
Így odaléptem (két lépéssel hátrébb, de jól láthatóan), egyelőre csak hogy hallgassam,
hogy mi történik, megismerjem azt,
hogy az esemény mely fázisnál tart, mi a probléma; vagyis ami elvárható, hogy nem szól bele
az ember, amíg nem tudja, miről van szó.
A reakció számomra is váratlan volt. Nagyjából 3 másodpercen belül az ellenőr abbahagyta
a tört szinte angolsággal magyarázást (you ideadod nekem a money, nincs tiket, fizet,
nem mész te sehova, …), és kedvesen hozzám fordult: „maga meg mit áll itt és hallagtózik?”
Mondom neki hogy jónapot, megnézem, hogy tudok-e segíteni. „Menjen innen”, „ne üsse bele
az orrát”, „ha ennyire ráér sétálgasson”, „mit képzel, hogy joga van itt hallgatózni”,
bár lehetséges, hogy nem szó szerint így elhangzott utalásokkal, nagyon asszertíven, de
még nem mocskolódva jelezte, hogy azonnal tűnjek onnan.
Értelemszerűen jeleztem neki, végtelenül udvariasan, hogy ne haragudjon, de a) jogom
van ott állni, ahol, sőt, hallgatózni, valamint b) neki nincs joga engem bármilyen módon
inzultálni és c) a turistának joga van segítséget igénybe venni, valamint d) örüljön,
hogy segítek, lévén én beszélek angolul.
Ezen a ponton, amikor kiderült, hogy én az általa egyértelműen fogalmazott parancsot
megtagadom, váltott a stílus. Innentől kezdve a szóhasználata átváltott a burkoltan fenyegetőből
a nyíltan ocsmányba.
„Hogy képzeli ezt a pofátlanságot? Maga csak képzeli, hogy joga van,
menjen innen
nagyon gyorsan!” (ez viszont szó szerinti idézet volt). Ezen a ponton jeleztem, hogy ezt
a stílust már nem engedheti meg magának, és ha én végig tudok udvarias maradni, pedig
nekem nem kötelező magánszemélyként, akkor neki, eljáró hatóságként ez nem választás
kérdése hanem kötelező. Az erre kapott mocskolódást már nem jegyeztem le, részben mert
közben fordítottam, hogy mi történik.
Itt kértem egy kis szünetet, és felírtam az 5179-es azonosítóját,
valamint jeleztem, hogy ha nem változtat a stílusán akkor panaszt fogok ÉN tenni, lévén
a turistának esélye sincs erre. Erre közölte, hogy csak nyugodtan, szórakozzak csak ahogy
akarok, ő lecsillagja.
Ezután érdekes stílusban folyt a párbeszéd: én udvariasan és higgadtan kérdeztem,
ő mocskos nyelvezeten és majdnem ordítva válaszolgatott. Megkérdeztem, hogy pontosan mi
a probléma, amire kiderült, hogy a turistáknak van jegyük, de nem lyukasztották ki,
amennyire értettem valahonnan átszálltak, valamint hogy helyszíni bírságot vetettek ki
rájuk, amit náluk kellene kifizetni. A japán srác elmondta, hogy elmentek
– még ott, ahol felszálltak a metróra –
az ellenőrök
mellett befelé, én úgy értettem, hogy mutatták neki a már kezelt jegyeket az ellenőr meg
gondolom átengedte mert nem nézte, hogy nem metró-kezelt jegy volt, és ezért azt hitték,
hogy minden rendben, át lehet vele szállni. Ezt próbálták elmagyarázni ezeknek az
ellenőröknek, de nyilván esélytelenül. Azt értette, hogy oké, hülyék voltak, és mondta
hogy persze, kifizetik a büntit, de nem ezeknek, amiben én teljesen
egyetértettem: az ellenőr nem igazán keltett eltérő hatást egy utcán kéregető
hajléktalantól (attól eltekintve, hogy a hajléktalan udvarias).
Az itt következő vicces epizód az volt, hogy feltettem ugyanazt a kérdést, amit
a turista ismételt nekik már vagy tízszer: van-e felettesük, főnökük? Hát nincsen.
A BKK ellenőröknek nincs felettesük, sem felettes szervük, ők egy önálló hatóság.
Pontosabban előkerült egy másik ellenőr (neki sajnos nem írtam fel a számát, de a bilétáján
„jegyellenőr” szerepelt), aki közölte, hogy ő a felettese a másik személynek, mert ő a
főellenőr. Neki viszont tényleg nincs felettese a világon. A probléma az volt, hogy
a „főellenőr” stílusa ugyan válogatottabb volt (egyetlen vulgáris szót sem ejtett
ki az eset folyamán, csupán sikeresen körülírta gondolatait) de sajnos elmebeli
képességei és főként érzelmi intelligenciája nagyon komoly hiányosságokat tettek
teljesen nyilvánvalóvá.
A „főellenőr” szintén megpróbált nagyon dirtekt módon elkergetni, illetve
személyemre nézve jelentősen sértő (bár mint említettem: közvetlen durva szót
nem tartalmazó) állításokat tenni, pl. hogy ha nincs jobb dolgom akkor mit csináljak
valahol egészen máshol, milyen jogon avatkozok én bele,
mit képzelek mi közöm van hozzá, mit képzelek én magamról
hogy ki vagyok én (a lehetőségek: a mindentudású géniusz, a világegyetem legfőbb
hatósága, a nagy igazságtevő [tegyük hozzá, egészen pontosan sikerült belőnie]),
valamint ha én azt képzelem hogy jogom van beleszólni, sőt, elmondani
a véleményem az eljárásról akkor neki pedig szintén joga van elmondania a véleményét
rólam, akármit akárhogyan.
Amikor itt mondtam, hogy ők mint hatóság vannak jelen és a BKK szabályai szerintem
előírják, hogy udvariasan kell eljárniuk akkor 5179 jól hallhatóan és
erőteljesen megjegyezte, hogy „remélem, hogy hamarosan találkozunk majd úgy,
hogy nem leszek hatóság, és akkor majd másképp és el tudunk egymással…
hatásszünet… beszélgetni…!” Csak röviden tájékoztattam arról, hogy
Btk 278. § (1) (nem pont ezekkel a szavakkal), és vele
a továbbiakban csak minimálisan kommunikáltam.
A „főellenőr” közben elmagyarázta nekem. Engem nézhetnek hülyének, mert én… de
ezt nem fejti ki, viszont őket nem. Én elhiszem, amit mondanak, de ő tudja, hogy ezek
ki tudja mennyit furikáztak itt benn a metróban egész nap! Döbbent kérdésemre,
miszerint nem, nem tudom, szerinte mióta furikáznak ezek a külföldi turisták a
budapesti metróban, azt válaszolta, hogy hát ő szerinte tegnap reggel óta!
Tegnap reggel óta furikáznak! A metróban! (Vidéki versenyzőknek:
a metrót kb. 23 és 05 óra között kiürítik és lezárják.) Hát ezen a ponton eldobtam az
agyam. De lehet fokozni! Mondom a „főellenőrnek”, amikor ismét előkerült a „mi köze
hozzá, miért nem húz el innét” téma, hogy tudja, ezek itt turisták, külföldről, és
én, mint Magyar nem szeretném, hogy mindenfelé azt meséljék, hogy a magyarok
így bánnak velük, akár hibáztak, akár nem. Erre a válasza világot rengetett:
„Kit érdekel, hogy mit mondanak otthon? Nehogy már bárkit is érdekeljen!
Amúgy is: nem rólam fogják mondani, hanem magáról!” Kész. Magyarország, 2017, BKK.
A következő kb. 5 percben én, a magyar próbáltam megtudni, hogy hogyan
tudná kifizetni a bírságot nem nekik (picit nehéz volt körülírni, hogy olyan személyt
keresünk aki nem útszéli stílusban és 13-as IQ-val kommunikál), avagy van-e lehetőség pl.
rendőrt, közterest, vagy marginálisan hihető hatóságot keríteni, esetleg befizetni
valahol, de nem. Egyszerűen esélyem nem volt, amellett, hogy anyanyelvi szinten beszélni
magyar.
A következő jelenet szintén hatalmas nevetést váltana ki a nézőkből, ha azt
egy vicces tévéműsorban, vagy egy stand-up komédiás adja elő: megkérdeztem a
„főellenőrt” hogy mivel nincs felettese szeretném felhívni mobilon a BKK
ügyfélszolgálatot, hogy hivatalosan (és hitelesen) tájékozódhassak az eljárás
menetéről. A válasz: „menjen oda [kézmozdulat a megálló általános irányába] és
nézze meg a telefonszámot”. Elnézést, nem tudná megmondani? „Nézze meg ha akarja!”
Hol? „Például a bérletén.” Jegyem van. „Azon is rajta van.” – derült ki a végére,
így előkerestem a jegyemet, és megkerestem rajta a számot (amit ő kéjesen végigvárt),
majd felhívtam a BKK-t. A menü nem triviális, de találtam ügyintézőt. Cseng 2 perce.
De végül felvette.
Röviden elmondtam, hogy mi a gond. Illetve elmodtam volna, de
már a harmadik mondatnál hangosan beleszólt a „főellenőr”, hogy mit beszélek?!
ő ilyet nem mondott. A beszélgetés valami ilyesmi volt:
[telefonba] a turistáknak nincs jegyük, és amikor kérdeztem azt
mondták, hogy nincs lehetőség azt csak helyben fizetni
[ellenőr] éééén ilyet nem mondtam, nyilván kifizetheti két napon belül
[telefonba] várjon, most épp kiderült, hogy két napon belül, vagyis vasárnapig…
[ellenőr] éééén ilyet nem mondtam, két munkanapon belül, vagyis keddig
[telefonba] várjon, most épp kiderült, hogy keddig. [BKK: 8000 forint fejenként 2 napon belül]
A BKK-s elmondta, hogy az ellenőr felveszi az adatot, ad 2 csekket, és a 2*8000-et keddig
befizetik. Az ellenőrök ezután elengedik őket. Nincs joguk fenntartani őket, vagy egyebet csinálni.
Letettem.
Ezután jött a következő kör: 16.000-es csekk a srácnak, és 16.000-es a lánynak. Rákérdeztem,
tovbbra is teljesen udvariasan, hogy én 8000-ről tudok, a reakció
a „maga nagyszerű most teljesen hülye?” (a hülye szó nem hangzott el), és úgy nézett rám, mint
egy bolondra. Erre már lassan, tagoltan ismételtem meg a kérdést, hogy azt mondta hogy nem írhat
két személyre egy csekket (ez azért számított mert a lány ki szeretett volna maradni az
ügyintézésből, sőt, láthatóan az országból is), hanem csak két külön csekket, viszont akkor
miért 16.000 forint van mindegyiken.
Erre ő, mintha ezt már tízszer elmondta volna (gondolom másnak, bizonyosan) mint a
hülyének tagoltan válaszolta, hogy azért, mert ez a büntetés plusz a késedelmi pótdíj,
azaz 16.000, és nem, nem egy csekk hanem kettő.
Ezen a ponton jeleztem hogy a BKK nem ezt mondta a telefonban, erre ő jelezte hogy biztos
az értelmemmel van baj. Erre én telefont elővettem és mondtam jó, visszahívom a BKK-t és majd
tisztázzuk, erre ő közölte, hogy DE NYILVÁN ha két napon belül megy akkor nem a csekket
kell befizetnie hanem a 8000 forintokat. A csekket pedig azért kapja, nos, mert kapnia kell
csekket, és nem éreztem, hogy ezt a kérdést vele bármilyen szinten tisztázni lehetne, de nem
is lényeges, a csekk egy szakrális szimbólum, befizetni nem azt kell.
El kell ismernem, hogy a következőt teljesen önként mondta; mikor ugyanis összefoglaltam azt, hogy
pontosan mi fog történni:
felveszik az adataikat
adnak nekik két csekket 16k-ról
azonnal és háborítatlanul elmennek
ők felmennek, és megkeresik azt a 4 adott irodát azonnal (de legkésőbb keddig), ahol
be lehet fizetni
akkor a „főellenőr” magától mondta, hogy a legegyszerűbb ha itt most felmennek és egy utcára
van a Rumbach központ és ott befizetik. (Kicsit árnyalta a képet, hogy amikor kérdeztem, hogy ez
merre van, vagy hogy hogyan ismerik meg az irodát, akkor erre megint mint a hülyére rám néz, hogy
„nem érti, amikor beszélek? RUMBACH KÖZPONT. odamegy!” Mondom neki, értem, de ez valami
irodaház, vagy pláza, vagy akármi? Honnan tudja, hol az iroda? Még 2 váltás kellett hozzá,
hogy elmondja, hogy az utcáról látszik egy BKK logó, és oda kell menni, én pedig érezzem
minimum kutyaszarnak magam mert nem tudom, mi az a RUMBACH KÖZPONT, és hogy ott pontosan
hol van a BKK iroda és hogy néz ki, hiszen láthatóan magyarul beszélek, így ismernem kell
Büdipest minden épületét és utcáját.)
„Úgyis ráér, kísérje el őket.” Mondom neki sajnos nem lehet, jegyem van, nem tudok vele
visszajönni. Mire beleröhög az arcomba: „Igen? Jegye? Mert az ám csak 80 percig érvényes,
aztán beszélgessen csak itt, aztán majd egyszer csak…” Ne izguljon, kedves
uram, fél órája állunk itt és egy megállót fogok menni.
A turisták adatait felvették, elmondtam nekik hogy hol tudják befizetni, megköszönték.
Elnézést kértem a Magyarokért.
Na és?
Amik felháborítottak:
empátia és civilizáltság teljes hiánya
előzmények nélküli aggresszív és minősíthetetlenül mocskolódó stílus
hazugságok (ha nem ismerném a jogszabályokat, és hogy amit állítanak az hazugság, talán el is kergetnek onnan)
a magyarul nem beszélő és az eljárást nem ismerő turista kihasználása
az eljárás minden lehetséges eszközzel való akadályozása
az egyértelmű állítás, hogy a BKK-t nem érdekli a turisták véleménye, vagy az
országról alkotott képe.
Én értem, hogy intelligens ember nem akar ellenőrnek menni, és azt is, hogy
nincs pénz, hogy meg tudják fizetni azokat, akik nem feltétlenül intelligensek,
de van önkontrolljuk vagy követik az eljárási szabályokat, de ez mind nem mentség.
Az, hogy egy primtív bunkó ellenőrnek egy másik primitív bunkó a felügyelete,
és hogy ezt így gondolkodás vagy bármiféle hezitálás nélkül megtehetik arra utal, hogy
vagy a munkaerő-hiány vagy a totális nemtörődömség miatt nincs okuk retorziótól
tartani. Miközben folyamatosan milliárdokat költünk „országimázs építésre” alkalmazunk
(mi, Magyarok) ilyen embereket olyan munkakörben ahol közvetlenül emberi kapcsolatba
kerülnek a turistákkal, külföldiekkel, akik hírünket viszik. Aranyszobrot mutogatunk
de helyben szarral kenjük össze őket. Teljességgel abszurd.
Zárszóként sajnálom azokat a normális és udvarias ellenőröket, akik ezekkel együtt
dolgoznak. Vannak ilyenek is, többet láttam, néhánnyal beszéltem is. Nem állítom, hogy
ők a többség. Messze vagyunk még attól.
[TASSZ]
A tegnapi átfogó közúti ellenőrzések során a
Győr-Komárom-Esztergom-Pilis-Ugocsa-Pest megyei
rendőrség megállította Brüsszelt.
Miután megállapították, hogy a papírjaival
minden rendben, tovább engedték.
Amiről most szeretnéd neked beszélni, az nagyon nehéz dolog, előre szólok.
Nagyon nehéz, mert évek óta ezt tanítják neked, mindenütt, a médiában,
az utcán, a boltokban, … Arról van szó, hogy aki mást gondol, mint te
(és főként a politikában) az az ellenséged.
Nem igaz, hogy ez mindig így volt, ezt ne hidd el nekik. Mindig volt ellentét
az emberek között, de azt Orbán Viktor találta ki, vezette be, tette
nemzeti alapelvvé, hogy aki a „másik párt” híve, az nem csak mást gondol,
hanem az ellenség, az nem magyar,
azt gyűlölni kell, azt örökre senkiként
kell kezelni. Ezzel a fantasztikus módszerrel akarta megnyerni a
választást, már nem is emlékszem, talán még 98-ban, talán csak 2005-ben:
utáljuk annyira a másikat hogy elképzelhetetlen legyen az, hogy rájuk
szavazzunk. Tátongjon hatalmas szakadék az egyik és másik párt hívei
között, szakadjon az ország kétfelé. Kerüljön minden egyes ember egy
jól látható, jól elválasztott dobozba, hogy egyértelműen tudjon
szavazni amarra, de leginkább emerre.
Ekkor tanulták meg az emberek, hogy a másként gondolkodókat zsigerileg
gyűlölni kell. Hogy a szomszéd, aki a „másikra” szavaz az nem másképp
gondolkodik, hanem az nem ember, hanem egy féreg, akit
el kell taposni; emberek nem álltak szóba a szomszéddal, a rokonnal, a
régi baráttal, csak mert az mást gondolt, mint ők. Emberek erőszakoskodtak
egymással szóban és tettben, csak mert a mást gondoló „ellenség” lett.
Mint sok mindent mást, ezt is túltolták. Az ország mára tele van gyűlölködő,
acsarkodó, egymást minősíthetetlen szavakkal és minősíthetetlen tettekkel
kezelő emberekkel. Jobbosokkal akik gyűlölik a balosokat, radikálisokkal
akik gyűlölik a liberálisokat, sőt, az egyik balos gyűlöli a másik fajta
balost és a jobbos szintén. Mindenki mindenkit gyűlöl, egymással harcolnak,
képtelenek bármiben is megegyezni, mert a kompromisszumot lehetetlenné
teszi az, hogy a másik felet nem tartják magukhoz méltónak: egy eltűrendő
ellenségnek, féregnek gondolják, miközben akár egymás kezét rázzák is
egy rendezvényen mosolyogva, közben egymás halálát kívánva magukban.
Igen, mindezt Orbán Viktornak köszönhetjük. A Nagy Kétharmados Hősnek.
Nem hiszem, hogy sok köze van
ehhez a mezei Fidesz tagoknak, vagy általában a többi szélsőjobboldali szereplőnek,
maximum pár közeli párt- és üzlettársának. Egyszemélyes nemzetrombolás.
Aki tanult történelmet persze emlékszik a régi latin mondásra: „divide et
impera”, vagyis „oszdd meg és uralkodj [rajtuk]”, és láthatjuk is
élőben: a sok „ellenzéki” nem tud összefogni és megegyezni, mert gyűlölik
a többieket, akik mást gondolnak; nem bírnak összefogni, olyan mély
ez a pavlovi reflex, hogy „másképp gondolkodik - utálom!”.
Az egész nálam
Ürge-Vorsatz Diánával
borult ki.
Aki nem hallotta: a
CEU tönkretételére
hozott törvény
ébresztette rá
a világ életében Fidesz szavazó kutatót arra, hogy megvezették, átverték, kihasználták
és utána – mint egy félig kiszívott kakaós zacskót – kihajították az árokba.
Rengeteg ember, aki vagy soha nem volt megtévesztett Fidesz szavazó,
vagy volt annyi esze és ideje, hogy megértse, hogy átverik; szóval
azok, akik manapság a pártállami kommunikáció szerint „nem magyarok”,
„soros bérencek”, „migránssimogatók”, „brüsszel kémei”, „simicska szolgák”,
„ballibsik” (meg ki tudja még, mi van a gyűlölet-zsákban, ahonnan ezeket előrántják),
vagyis akik nem támogatják a jelen kormány által végzett elmeháborodott
országrombolást és totális lerablást… szóval ezek az emberek régóta
azon dolgoznak, hogy legyen végre egy tisztességes, nem elcsalt választás
(vagyis először is legyen új, tisztességes, arányos választási törvény, ami nem a
pártállamnak kedvez), amihez ellenzéki egység szükséges.
Azt gondolnám, hogy ezek az emberek mindenkinek örülnek, aki ráébred, hogy
a mostani stadionrezsim tönkreteszi az országot, és jön segíteni visszaszerezni
azt, ami az embereké. Hogy tárt karokkal fogadják akár azokat, akik maguktól nem
jöttek rá, csak amikor már a saját bőrükön érezték azt.
„Jobb későn, mint soha!” – mondhatnánk. „Jó sokáig tartott, de tökéletlenek
vagyunk, van mit csinálni, gyere!” – tehetnénk hozzá.
De nem. Belénk van nevelve, meg vagyunk tanítva, hogy a fidesz szavazó az
nem ember, hanem ellenség. Egy senki. Kevesebb a senkinél. A maffia kiszolgálója,
sőt, tagja, haszonélvezője. Egy ilyen ne segítsen nekünk! Egy ilyen ne
vegyen részt az ország megmentésében! Egy ilyenre nincs szükségünk!
Embertömegek háborodnak fel, hogy valaki miért nem jött rá időben. Előbb.
Lehetőleg előbb, mint ők. És egy ilyen hogy képzeli, hogy most
jön, és… segít…?
Senki nem gondol bele, milyen nehéz valakinek, aki amióta csak ez az
országrontó, magyarságmegosztó, kétszínű rablóbanda uralkodik az országban
mindig is azt gondolta, hogy a Párt az ország javát akarja, és elhitte
mindazt, amit hazudtak neki, a Zemberekértet meg a Jobbanteljsítet,
az elcsalt statisztikákat és a kozmetikázott könyvelést, a szükségescsalást
a törvényhozásban és minden mást, ami a túlsokadik orbánkormány sajátja…
egy ilyen embernek felismerni, hogy éveken át hagyta magát átverni? És
ezt nyilvánosan beismerni, és nézőpontot váltani?
És hogy annak ellenére, hogy éveken át bégetett a birkacsordában még azért
ő is ember? És hogy ha segíteni tud abban, hogy demokratikusan tudjuk
legyőzni a bűnözők kicsi, de multimilliárdos csapatát, akkor rá is
borzalmasan szükségünk van?
Sőt, rá igazán nagy szükségünk lenne? Aki belátja, hogy átverték, és ezt el
is meri mondani? Aki példát mer mutatni a többieknek, akik még hisznek
a populista propagandának? Akit a többiek talán követni mernek, és
ellent mernek mondani a párt által beléjük vert hitnek?
Nagyon nehéz. Nagyon nehéz feladni az évtizedes gyűlölködést.
Nehéz emlékezni, milyen volt, mielőtt orbánék megosztottak minket. Mielőtt
belénk verték, hogy a véleménytől, hitétől ellenség lesz az ember. Nem lesz az.
A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van. (És mint azt, ezt sem
kell mindenkinek az orra alá tolni, de ha ezt teszi valaki, az nem ellenség,
csak valaki aki szimpatikus vagy unszimpatikus, de amúgy együtt lehet vele
dolgozni.) Az embert a tettei alapján praktikus megítélni, nem a véleménye
miatt; ha jót cselekszik de hülyeséget gondol még mindig értelmesebb, mint
fordítva, nem? De.
Ez nem csak nehéz, de hosszú folyamat. Megtanulni nem gyűlölni. Megtanulni,
hogy az ellenséged ellensége ha nem is barátod, de szövetségesed lehet.
És egyetlen ellenség van: aki megpróbál minden hatalmat megszerezni és
megtartani; aki megpróbálja az ország vagyonát ellopni és azzal saját és
társai vagyonát hizlalni; aki megpróbálja az ország gazdasági, társadalmi,
oktatási, egészségügyi, de amúgy minden más rendszerét is tönkretenni,
aki a ma előnyeiért feléli a jövőt, az ország jövőjét. Nem csak Orbán,
hanem az összes őt kiszolgáló, korrupt, hatalommal visszaélő kormánytag,
és az őket támogató „üzleti”, „rokoni” és bűnözői körök.
De őket sem gyűlölni kell, most még talán nem. De el kell őket kergetni a
hatalomból, el kell tőlük venni mindazt a szinte elképzelhetetlen mennyiségű
közpénzt, amit elloptak az emberektől. És ez csak akkor működik, ha
mindenki részt vesz.
Azok, akik sosem hittek nekik; azok, akik már régóta rájöttek, hogy
becsapják őket; de azok is, akik csak akkor vették magukat észre, amikor
már az ő gyomrukon csattant a Párt ökle. Fogadjuk el, hogy hiszékenyek
voltak, és hibáztak. És fogadjuk el, hogy rájöttek, és most segíteni
akarnak.
Mindenkire szükség lesz.
(És az sem baj, ha bekerülnek a majdani normálisan
működő parlamentbe – ha majd megint lesz egyszer – ellenzékként, és
képviselik a néhai Fidesz amúgy hasznos polgári elveit. A régi kommunisták
is tehetnek hozzá az országhoz, miért ne tehetnének ezek az új
kommunisták? Már persze azok, akik épp szabadlábon lesznek akkor,
és épp nem ismeretlen országba távoztak a nemzetközi körözés
elől. A Fidesz-tagok jelentős része csekély gondolati rehabilitáció után
integrálható a becsületes emberek közösségébe.)
Tanuld meg, hogy kell nem gyűlölni. Ez az első lépés.
Enélkül ők fognak győzni.
While we have "civilisation" and "freedom" and "democracy",
we also happen to have corrupted politicians, governmental secret
services, industrial and business spying, and generally various
violations of privacy and personal space.
When
Phil Zimmermann
have created PGP
it wasn't because he was spied on -- it was because anyone of us could
have been spied on and we wouldn't be able to protect ourselves; usually
it doesn't quite matter but at the point when it started to matter
it'd be already too late to start doing something about it. Prevention.
Back then the Government have considered a person "suspicious" if s/he
encrypted the communication; when everyone encrypts their communication
it wouldn't be "suspicious" anymore, and wouldn't be possible to single
out peope just because they're using secure means to communicate.
And by "secure" I mean secure against even the skilled criminals,
including governmental ones. Todays' encryption is usually "unbreakable"
even for the three-letter U.S. and Russian agencies (and the similar ones
with undescribable name in China).
Since then time have forwarded fast, and not just PGP became legal but
there are plethoras of programs promising secure communication, protection
of one's identity, untraceability or deniability of messages,
self-destructing or timing out messages and alike. This have happened
due to the governmental and industrial criminals becaming more and more
aggressive in their invasion of our privacy, storing and analysing
personal private communication, using and abusing it to their purpose
and agenda.
They often say: the terrorists use the technology, so we
have to make it illegal. Obviosuly, since if we make it illegal the
terrorists will stop using it, unlike the citizens protecting their
own private life from the government?
"When privacy is outlawed only outlaws have privacy."
But that's a theoretical problem; in reality we have to protect
ourselves from political and business oriented criminals in high
positions, attacking our communication infrastructure wherever they
can. Google
have learned the hard way that even their internal traffic
could be unlawfully tapped by the agencies and they're hard working
preventing that and hoping that they're protecting faster than the
government infiltrates it. Everyone have to protect themselves
as good as they can since we cannot put all the trust in the
companies running the stuff in faraway places. I trust best
what I protect for myself.
So let us see the practice. I try to summarise you some of the
best and most secure, widely available communication programs
for mobile phones (or at least Androids). We do not talk about
the security of the devices here: that's a different and quite
lengthy topic, but let's assume that at least the devices are
not readily tapped. If the stakes are that high then
don't use industrial devices; use self-built open-source
computers with professionally crafted protection. It is not
hard, but we don't need it right now - we don't want to kill
JFK after all, just prevent agents to blackmail people for
whatever random reason, to prevent our email and phone
addresses from spamming and analysing, to prevent agents
and businesses to build personality profiles of us and alike.
We're not the criminals - they are.
Conversations (XMPP + OMEMO / OTR) - public protocol
ChatSecure (discontinued)
Telegram secret chat
SIP + encryption
ToX (and AnTox) - public protocol
The questionnable
These often encrypt the communication between you and the
server of the provider, but without
end-to-end encryption
they can read everything you do.
Telegram normal / group chat
Hangouts / Google Talk - TLS
The bad
Apart from using insecure means of communication these
programs often leak private data to their parent companies or
agencies. Some of them gather completely unrelated private
data on purpose.
Viber - insecure and known illegal transfer of private
communication
Facebook chat - insecure
Facetime - pretty secure but no identity verification
Skype - insecure, known privacy problems
Snapchat - insecure and misleading
Never heard of
These show up in my searches but never have used them, listing
them in case someone's wondering.
Threema - non-free
Gliph - looks like some kind of bitcoin based business,
with non-published security architecture and high claims
Wickr (possibly pretty good,
with end-to-end encryption and have been audited but the protocol
isn't public and the code is not open; it have a stupid idea of
destroying every message after at most a week or so;
and I've been told that Wickr
shuts down accounts not used for half a year without warning.)
Ricochet - runs on TOR network,
no group chat (yet) and its security isn't that great. Rather simplistic.
Streembit - "a network
service for humans and machines"; p2p, dht, ecdsa sign, aes256 crypt
Crypto background
Let me briefly tell you about some crypo stuff to make it
easier to feel what's that fuss about. For those who are professionals on
the crypto field I offer my sincerest apologies for oversimplifications.
Attackers and assurances
An "attack" means that someone gets to know information they have
no business to know. Attackers could be anyone: governments, businesses,
spammers, rogue internet providers, spooks, and even the person you're
talking to. Let's see first what could go bad, and
what
to do about it:
Attacker goal
Security property
1. Compromise messages
Confidentality
2. Change messages
Integrity
3. Inject false messages
Authenticity
4. Identify as another person
Authentication of partners
5. Block communication
No single point of blocking
6. Learn metadata
Privacy protection
7. Prove content of messages
Deniability of content
8. Prove that persons communicated
Deniability of conversation
9. Learn past communication after compromise
Forward secrecy
10. One attack compromises all future communication
Future secrecy
That's a lot indeed.
There is also one property which is very important to consider: being
open source. OS means that the program code is published
for anyone to read, and to be able to verify the (security and other) claims
the program authors make. Closed source often means code nobody ever looked
at and never verified, so the authors can claim whatever they please without
doing anything about it. Some closed source code were, however, externally
audited, and if you trust the professionality of the auditor these (claims)
should be reasonably trusted.
From the security protocol viewpoint (eg. "how good is the encryption technology a
program uses") number 5 and 6 are not part of the problem, while in reality
these are very important.
Metadata (#6) means the attacker can reveal who communicated
to whom, when, how many times, how long the messages were, as well as the possible
identity of the parties; in a hostile communication environment (like that between
ukrainian people vs. Russian government) these are very sensitive (and potentially
life threatening) informations. Metadata protection usually means that anonimity
of the parties are ensured while there's some methods to assure #3 and #4.
Protecting from #5 is not meaningless as well. While obviously there is no
protection against switching off the whole internet for someone, there exist
protection against shutting down one or some central servers by force.
Distributed, serverless channels are just for that.
You have to see that from the programs above very few offers you protection
against #5, because it means you have to be a member of a distributed network.
Tox and
the not very much used Bleep offers you that, in exchange
for higher network traffic, since you have to be a member of a distributed
network of nodes, basically you're one server of the many. To be honest it
is important that these assurances are only true if there are plenty
of users using the given method, since a distributed network
is only good if there are at least a few hundred well distributed users
around (preferably way more). Tox does seem to have such userbase, Bleep
may not.
To protect against #6 is not convenient for you either, since to protect
from #4 both parties have to verify each others' anonymous
identity. It's compulsory to be sure that what you verify is true, so the
verification has to happen on a channel (preferably in live conversations or
phone conversation) which is strongly identifying the partner. It usually
involves reading up lots of numbers. :-) Conversations,
Wire,
Tox, Bleep offers you such protection.
Another way of #6 (metadata protection) is that the provider is reasonably
trusted not to collect metadata, usually by using open source to prove it
or to have an external auditor to prove it (but in that case it only stands
for the audited software version and not for any other versions).
Signal is probably on of these: while they collect
real-world metadata (phone numbers) and store it on a central server they
don't collect converstional metadata, which is fairly safe while having
a simplified partner identification and partner directory. The counterexample
is WhatsApp which provides the same way of message security and
confidentality as Signal but syphons your metadata to Facebook to sell
for advertisers or else.
Most program I suggested protects you against all other problems, which means
Conversations, Wire, Tox, Bleep, Signal, Telegram secret chats, and possibly
others which cannot be verified due to their closed source nature.
I would draw the line here, and insert summary in the middle to screw
up those who read only the beginning and the end of a long post:
To use full security use Tox
(and bear with the higher network traffic due to peer-to-peer nature).
To use faily secure and anonymous channel
use Wire
(and register by random-generated free email).
The others (from "questionable" to "bad") often only protect the path
between the device and the central server of the provider, and you have to
fully trust the provider not to, well, act like an
attacker. They can do whatever they want, including faking messages and
reveal all content to third parties. If you do trust the provider, your
messages may be safe from 3rd party adversaries listening to your
network connection.
There are an interesting group of programs which claim to have a
cryptographical technology to protect you (mostly only for #1 - #3),
while their very technology is questionable. Such problems were identified
in Telegram, and possibly others in the "bad" bunch which I didn't check
thoroughly.
Real life? Anyone?
It is always interesting (or rather entertaining) to read articles
about security and mobile chats. I tend to favour real encryption
(end-to-end), so these articles are useful.
However I have been trying probably more of these than the average
person, and not just “trying” but actually trying to get people to use
it for normal things and not just testing. (As a sidenote: I did not
try non-free programs, so Threema and alike are out of scope.)
The main result was that it is not enough to have strong security, or
often it’s not even important to the average people you’re commincating
with; what matters most is features and even more importantly
usability. While security awareness is almost extinct people want nice
and easy to use interfaces, cross-compatibility, multidevice access,
and exactly that’s where the best programs are failing. Signal is
probably reach the bar of usability, it works (barely, from the
usability point of view), its [non-security] features are few and
lacking [and they happily ignore feedback regarding that] but provide
the bare minimum; others, like Tox, are well below usability
requirements (but offer security assurances well beyond the usual
bunch, like no central servers, anon participants and untraceable
metadata, like Tor based chats). People simply don’t use it due to the
ugly interface and lacks of features. Still, these are open-source
code, which is best security-wise. So if you can: use Signal or (an)Tox
or XMPP+OTR/OMEMO (like Conversations).
Open source ends around here. All following are closed, stating
unverifiable claims about their security. (As a sidenote Signal
protocol isn’t really “open” in the “open standards” sense as it’s been
repeatedly mentioned that it’s unimplementable without reverse
engineering signal code, and there have been legal wrangling between
implementors and OWS.)
Security-wise Wire would be nice only if its interface wasn’t
absolutely crappy, but it does have a potential.
Update: Wire client, and later Wire server as well were
both open sourced in 2017, so Wire is in the verifiably open and
self-hostable arena from then on.
Wickr seems to be interesting but I don’t quite find compulsory message
destruction useful to me.
As the list of “non-metadata invasive code” ends, we reach the
“metadata risky” bunch. I have to partially disagree regarding
Telegram, since its secure chat feature believed to be pretty secure,
bar the not-quite-as-secure-as-they-wished crypto they are using (which
is pretty much still good unless you’re against the
NSA or the
GRU).
The usability is also pretty good. My current preferred application for
secure chats would be WhatsApp due to it’s easy to use interface, good
crypto and wide availability, and I don’t quite worry about traffic
analysis in chats, apart from that they may not even do that.
Update: In 2018 WhatsApp privacy evangelist and owner have
left the company and Facebook took over; anything may happen, including
worsening security, spying or else. It haven't happened just yet
(as of May 2018).
That’s the point where end-to-end ends (haha), from here your messages
are visible to the server operators. Still, worths mentioning that this
is still better than using dubious “security” of some chat where
literally anyone can read the messages, including your local, possibly
resource-bound national government.
Telegram (normal chat) is still pretty good, as well as most Google
stuff (Hangouts), since they’re at least properly encrypted and their
intentions are — despite what people would like to assume — not evil.
(FaceTime has been mentioned in my list but I haven’t tried it
honestly: it’s been said to be somewhat secure but lacking identity
verification.)
Unlike the next bunch, which I only mention to show that I’m aware
their existence but… Viber, Facebook Messenger, Skype, Snapchat, these
are all “said to be” smoke-and-mirrors. I say that since I am no
security auditor, they are all closed source and all I know is that the
net is full of “capture ZZZ messages” programs, and the companies
behind these are considered distrusted by me.
As a summary: for the Snowden Business™ use Signal or Tox. For everyday
chat use Wire, Conversations (xmpp+omemo, if you don’t need
audio/video, but then you can use SIP+ZRTP+SRTP) or WhatsApp (if you
do), or Telegramsecure chats (if you fancy graphics).
Don’t take me as a professional opinion, even if I sound like one.