Törökbálinton szeretünk lakni, és ennek több oka is van. Igazából
apróságok, több apróság, de az ittlétünk alatt kialakítanak egy
képet arról, hogy egy hely „jó” vagy „nem jó”; Budapest például
nekem „nem jó”.
Igen, részben a kontraszt jó benne Budapesttel. Nyugi van. Nincs az
utcán minden időpillanatban egymillió ember, nem rohannak és
taposnak el, nem száguldanak rajtam keresztül, nem ordítanak és
káromkodnak és verik magukat a földhöz. A biciklit nem 5 hanem 15
perc múlva lopják csak el, és betörni sem 30 hanem 90 percenként
szoktak. Nyilván ez adódik a kisebb populációméretből is. És persze
sok embert ismerünk helyben (néhányat azért, hogy elkerüljük), a
szomszédokkal beszélünk (kertvárosi rész az egész település).
És persze sok a fa, a zöld. Itt a szomszédban pár hegy, erdő,
kellemes látni is, meg sétálni is benne.
Infrastrukturálisan is jó: van három autópályánk (M0-1-7),
mindenfelé kis utak, még talán biciklivel sem halálos eljutni
akárhova is. Helyben van kereskedelem, és persze a
hálypörmarketkből is minden van a környéken, barkácstól az
élelmiszerig.
A hely nagyközség volt, annak minden jellemőjével, például ami
nekem nagyon tetszett annak idején, hogy a zöldhulladékot elvitték
szó nélkül: ágakat úgy, mint a vágott füvet, de van ingyenes
hulladékudvar is.
De ez csak a háttér. Új szelek fújtatnak a rendszer hátsó
fertályából.
Az egész - számomra - ot kezdődött, hogy várossá váltunk. Volt
népszavazás. No, azt azért szögezzük le, hogy nem a nép tehet róla,
mivel az eredmény az volt, hogy ne legyünk város. De amikor
ez kiderült, akkor az Önkormányzat másképp döntött, a nép végülis
nem érti, mi a jó neki.
Idéntől nem viszik el a zöldhulladékot. Erről már bosszankodtam
máshol egy sort: a kertváros lényege a zöld, a zöld pedig gondozást
igényel, a gondozás pedig zöldhulladékot termel, legyen az lenyírt
fű vagy vágott bokor. Hogy ezzel azt akarják sugallni, hogy betont
a zöld helyett, azt most ne feszegessük. Állítólag a most ingyenes
hulladékudvar sem fogja átvenni, vagy át sem veszi, nem tudom.
Azonban ez még „semmi”. Volt egy beszélgetésem az Önkormányzattal,
ami után kifejezetten rosszul éreztem magam. A beszélgetés más
témából indult, de szóba került a behajtási engedélyek fizetőssé
tétele („minden nagyvros már ezt a módszert követi, nem lóghattunk
ki”), amitől az eljárás hirtelen tízszer annyi ideig tart, vagy
leginkább teljesen lehetetlenné válik (építkezőként tudom, hogy a
legtöbb nagy szállító nem hogy egy héttel előre, de még aznap sem
tudja, mi lesz a jármű rendszáma), szóba került a pénzes
zöldhulladék, szóba került a füstadó bevezetése jövőre (telek- és
építményadó), és ennek kapcsán szóba került a település jövőképe.
Az Önkormányzatnak van jövőképe.
A település gazdasági gondokkal küzd, az üzemeltetése problémás. A
lakosság által eddig igénybe vett, az önkormá
A kisebbik kis ember Allahnak se' akart két kerekű bringát
próbálni, nyaf-nyaf, elesek. Jó, mindegy, ne erőltessük.
Vendégségben viszont rászabadult múlt héten egy ilyen lábbal hajtós
kétkerekűre (nincs rajta pedál, de amúgy bicikli), és tetszett
neki. Jó, kölcsönkértük.
Egy napig bringázott vele.
Másnap azt mondta, hogy ki szeretné próbálni a valódi kétkerekűt.
Azóta csak enni és eludni száll le a bringáról. Azt hiszem, tud
biciklizni. Whoa.
Az ISOC
lapján elmélkedtek azon, hogy milyen lesz az internet 10 év
múlva, és felmerült az, hogy a „Common Pool Scenario” szerint egyik
lehetséges mód a közösségi tartalom előretörése (közösségi hírek,
stb), amiben navigálni az értékelések alapján lehet.
Erről jutott eszembe ez az ötlet, copyright én, vagy kifogás...
Az értékelésekkel az a legnagyobb baj, hogy az emberek jelentős
része szerint az emberek jelentős része seggfej. Az értékeléseik
nem érnek hajítófát sem, és a tisztán nagy populációra építő
értékelések nem feltétlenül az értékeset hozzák előtérbe,
hanem a népszerűt, legyen az egy idegesítően hamisan éneklő
szupersztár wannabe vagy egy felra kakiló macska.
A jó értékelési rendszer lényege az, hogy megpróbálunk olyan
értékeléseket előállítani, ahol az értékelők is értékeltek.
Pontosabban ahol az értékelők köre szűkített a Homo Sapiens Sapiens
(ez a „seggfej” latinul) teljes populációjához képest, és az
értékelőkről bizonyos alapvető paraméterek ismertek.
Mondok egy példát: zenét keresek. Értelemszerűen az én zenei
ízlésem nem egyezik sem a netet ellepő 14 évesekkel, sem a 70
évesekkel, valamint vélhetően nem ugyanazt értékelem, mint egy
aratómunkás vagy egy hegedűművész. A jó értékelés számomra az,
amikor vagy az ismerőseim egy behatárolt (általam osztályzott vagy
kategorizált) csoportja értékel, vagy pedig egy más módon ismert
paraméterű közösség (például hasonló érdeklődésű, képzettségű vagy
szellemi képességű embercsoport). Az ilyen értékelések jelentősen
hasznosabbak, mint mondjuk a YouTube toplista, ahol nagyon ritka,
hogy bármi nekem tetszőt találjak.
A másik gond az imdb-effektus. A IMDb értékeli a filmeket, 1-10 közötti
pontszámokkal. Mindenki értékelhet. Egyetlen apró, inszignifikáns
részlet hiányzik csupán: nincs megadva, lefektetve vagy kimondva,
hogy melyik szám mit jelent. Ez konkrétan azt jelenti, hogy néhány
ember sosem ad 5 pontnál többet (nem köti le a film), néhány
6-7-nél kevesebbet (nézhető volt), mások meg az 1-5-10 állapotokból
választanak. Az összesítés így ad egy ismeretlen jelentésű
pontszámot, ami ha nagyobb, akkor jobb, ha kisebb, akkor rosszabb,
de semmit nem lehet ez alapján összehasonlítani.
Lecseréltem a számítógépem. Pontosabban frissítettem, mert már
lassan iksz éves (ahol iksz egyenlő tetszőleges,
kettőnél nagyobb szám, jelenleg talán öt), és már annyi memória
kellett volna bele, ami nem fért, meg amúgy is a
feszültségszabályozó rész gyanúsan hideg volt, ez a régiek szerint
annak a jele, hogy megszállták a dæmonok. Szóval fél évnyi lelki
gyúrás után frissítettem.
Kéremszépen, műszaki lelkűeknek a specificationen (de már előre
látom, hogy itt fogom mindig megkeresni, amikor elfelejtem):
alaplap Intel DH55HC
cpu Intel Core I5-760 („Intel Inside - Idiot Outside”)
memória (mert manapság már ennek is neve van…) Kingston
KHX1600C9D3K2/8GX
video Zotac GT220 Zone Edition
A ház és a táp a régi (amennyiben a 3 hónapos táp az), a
monitor meg egy ideje már Samsung SMBX2450.
Persze gyors, a régihez képest (12000 BogoMIPS helyett 22300), meg
a 4 mag nyomja mint a meszes, meg halk is (egyelőre, még nem kapott
igazi komoly terhelést). Ami igazán nyom rajta az a 8GB RAM, mivel
már kezdett szűk lenni ennek a sok dög nagy memóriafalónak (de
mondjuk az is igaz, hogy százezer feletti email meg 100 feletti www
tab kezeléséhez kell). A video megy szépen, a hangja is okés (csak
le kell húznom róla a belső hangszórót, mert nagyon viccesen
kivezették rá a hangkártya PCM kimenetét, így hiába a fejhallgató,
mindenki élvezi).
Amúgy tele van USB-vel (12 db), nincs benne IDE (0 db), és elő
kellene kaparnom a soros porti csatlakozót is, amit láttam 5 éve
valamelyik dobozban... mert azt nem adtak hozzá.
De, ahogy mondani szokták: eddig jó.