Eladó a lekvárom?
Egy helyi fæcesbook csoportban zajló, majd kissé elfajuló vita kapcsán lette ideges attól, hogy a résztvevők egy része semmiféle konstruktivitást nem vitt az értelmetlen beszólásaiba, így most szokásomhoz híven átcsapok konstruktívba.
A kérdés:
Mi kell ahhoz, hogy legálisan árulhassam a saját magam által főzött lekvárt a kapuban (vagy nyilván szervezzem meg online, de helyben árusítással)?
Nos, ennek ugye alapvetően két vonzata van:
- Üzleti oldal (adózás, előállítási és kereskedelmi engedélyezés);
- Egészségügyi oldal (higiénia, növényvédelem, közegészségügy).
Üzleti oldal
Ahhoz, hogy legálisan magánszemély árusítson a legolcsóbb (és vélhetően legegyszerűbb) mód az őstermelői szám (régebben igazolvány) kiváltása. Ehhez számos forrás nyújt segítséget, de alapvetően ez kell hozzá:
- NÉBIH FELIR szám: Online igényelhető a NÉBIH lapján. Ennek kiváltása díjmentes. Ez felel meg a régi „őstermelői igazolvány”-nak.
- NAK regisztráció: az agrárkamarai regisztrációban a területileg illetékes falugazdász tud segíteni. Díjmentes.
- Kormányhivatal: a helyi járási Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztálynál kell regisztrálni a kistermelői nyilvántartásba. Ez állítólag az e-papíron történik, de mivel változott, érdemes a falugazdát megkérdezni. Szintén díjmentes. (Hivatkozott jogszabály: 60/2023. AM rend.)
- NAV: az adóhivatalnak is vannak elvárásai, regisztrálni kell, illetve adószám fog hozzá kelleni. Az őstermelő egy bizonyos mennyiség alatt elég szolidan adózik, de nem akarok adótanácsadót játszani; a NAV lapján olvashatóak az útmutatók.
Az eddig ismert egyetlen költség a NAK kötelező tagsági díja, aminek minimális összege évente változik (nő), 2024-ben évi 6000 forint.
A fenti bejegyzéseket csak azért nem lehet tetszőleges sorrendben csinálni, mert van, hogy az egyik kéri a másik által adott számot, de ez menet közben is kiderül, és mivel online intézhető, sok idő sem megy el vele.
Egészségügyi oldal
Bár itt semmi hivatalos adminsztráció nincsen, de fontos tudni, hogy a hivatalok ellenőrzik a vonatkozó jogszabályok betartását. Ezek közül az alábbiakat érdemes szem előtt tartani:
- Alapvető higiénia: aki élelmiszerrel foglalkozik, gondoljon mindig a tisztaságra, a kézmosásra, az eszközök és a terület tisztán tartására. A hivatal – főként bejelentés esetén – ellenőrizheti nem csak a terméket, de az előállításhoz használt környezetet is. Van, akinek alap, de nem árt mondani.
- Növényvédőszerek: friss gyümölcsnél is és feldolgozásnál is lényeges, hogy egyrészt csak olyan szer használható, ami a megfelelő kategóriába esik (1. kat), másrészt azt el kell távolítani, mielőtt… bármi történik. Aki regisztrál, annál (jellemzően panasz esetén) nem csak az adott termékre, hanem általában is ellenőrzik, hogy betartják-e a növényvédőszerekre vonatkozó szabályokat, például használt-e gyomirtót (nem jó ötlet); javasolt permetezés esetén jegyzetet vezetni arról, hogy mikor, mivel, hogyan; ez nem kötelező, de jól jöhet, ha kérdezik.
- Házi méretű esetekben (200 kg/hét alatt) nem kell engedély, HACCP, stb., „csak” normális körülményeket kell biztosítani.
Ennyi.
Alapvetően ennyi. Ha az őstermelői engedély megvan, kicsengetted a hatezret a kamarának a semmiért, akkor nyugta ellenében (nyugtatömb: 500 Ft) árulhatod a saját gyümölcsödet vagy lekvárodat a kapuban, adott mennyiség alatt nem kell iparűzési adót fizetni, az SZJA vonzata is kedvező, és plusz járulékok is csak akkor vannak, ha azt más munkaadó (vagy hivatal) nem fizeti amúgy.
Ez nem vonatkozik a nagyobb mennyiségekre, nem vonatkozik arra, ha az árut nem helyben árulod, vagy piacra viszed. Az már másik kategória, annak nézz utána te magad.
És természetesen ez nem életszerű; vélhetően a legtöbb kapualjban árusító nagymama nem fog őstermelői számot kikérni és nyugtát sem hiszem, hogy ad. Mindegyik hivatalban somolyogva válaszoltak, amikor elmondtam a konkrét esetet, és sugallták, hogy nem mindennapos a kérdésem. Talán nem véletlenül.