Szerteszana²

„Szintén zenész…”

Már évek óta piszkál, hogy honnan is származik valójában ez a mondás, szállóige; az internet utólérhetetlen a találgatásokban, a teljes magabiztossággal bemondott sületlenségekben, a garantáltan alaptalan tudományos magyarázatokban.
Azt gondoltam, hogy viccről lehetett szó, ezek szoktak ilyen nyelvi eredménnyel zárulni, főleg, ha jók, most azonban találkoztam azzal a megoldással, ami az én megítélésem szerint a lhető legközelebb állhat a valósághoz.

Nem fokozom tovább a nem létező izgalmat. A szállóige forrása vélhetően Szőke Szakáll (Gerő Jenő) 1922-es „Vonósnégyes” című bohózata, melyben a főszerepet Salamon Béla játszotta, és melyben többször is elhangzik az idézett mondat.

A bohózat története nem túl bonyolult: Salgó, az idős selyembolti segéd részt akar venni a tulajdonos partyján és ezért meghívatja magát mint hegedűst úgy, hogy nem tud rajta játszani. A tulajdonos a partyra vonósnégyest tervez, de mivel zsugori, ezért a többi zenészt is ingyenesen akarja, így a boltjainak alkalmazottait hívja meg, akik tudnak vonósokon játszani. Ternészetesen hogy sorra érkeznek a zenészek derül ki, hogy egyikük sem ért semmit a zenéhez, és Salgó csak a fejét fogja, amikor sorban kiderül mindegyikről az igazság: „Ááá, szintén zenész!”

Időskorú

Megyek a buszon, első ülésben olvasgatok. Ajtó nyílik. Néni az ajtó előtt, valahol 80 és 200 év között, motyog. Semmi. Hangerőt felcsavarja, és mondja a sofőrnek.
– Segítsen már a mamának mert nem bírja. Jöjjön már ki, segítsen a mamának. Én is BKV-s voltam. Nem bírom beemelni. (Amúgy alacsonypadlós busz, egy szintben a járdával, de ez mellékszál.) Jöjjön már és segítsen.

A sofőr értelmezhetetlen arckifejezéssel mocorog, én meg idegileg nem bírom a feszültséget, odamegyek, mamát behessegetem a tömegközlekedésbe és a húzós-kerekes kocsiját megpróbálom beemelni.

Majdnem ott halok meg.

Kb. 650 kiló, mama mondja is hogy „szívem óvatosan nehogy eltörjön”; jogos a félelem,  kedves asszonyom, mert majdnem tőből kitépte a kezem, de beemelem, „szívesen” a hálálkodásra, hepaj end, gondolom én, megyek vissza a könyvembe.

Gondolom én.

Amiért ezt írom, az pedig így zajlott.

– Maga egy nagyon rendes ember, hogy segít a mamának. Maga biztosan Fideszes.
Olyan szinten döbbent arccal nézek fel, hogy recseg a tér-idő–kontinuum, de a mama egy másik létsíkon él.
– Ugye, Fideszes, maga nagyon rendes fiú?
– Nem vagyok Fideszes. – mondtam a lehető legnyugodtabb hangon amit egy ilyen logikai tépedményre válaszolni lehet. Ezután jött a nap kérdése.
– Hát akkor milyen vagy te, fiam?

Milyen vagyok?! Milyen vagyok?!?

Két lábú, te szerencsétlen. Két szemű. Két kezű. Magas, vékony vagy barna hajú. Kabátos vagy sapka nélküli. Csúnya vagy borostás. Esetleg becsületes vagy ideges, szétszórt vagy épp eszement. Koncentrál, koncentrál, idős hölgy, egyszerűen fogalmazni.

– Jó ember vagyok.
– Igen lelkem, de milyen vagy akkor? Fideszes, ugye? – kérdezi, és néz rám, mint egy vagyonosodási vizsgálati osztályon dolgozó apeh közalkalmazott.
– Mondtam már: nem Fideszes, hanem jó ember. Jó. Jó? – és innentől kezdve bontottam a vonalat.

Ez az, Viktor, amit évekkel ezelőtt mondtam neked, hogy haragszom rád, mert ezt tetted az emberekkel (vagy mostanában már csak a Zemberekkel, akik a politikai oldalakban gondolkozó, végletekig egyszerűsített lények, akik gondolkodásra alkalmatlanok). Az emberek embertársaikra nem mint emberekre néznek, hanem politikai elvtársakra vagy ellenségekre. Ha olyan vagy mint ők, akkor jó ember vagy; ha nem olyan vagy mint ők, akkor gonosz ember vagy. A pozitív tulajdonságok a mi pártunk híveihez társulnak, a negatívak az ellentétes párthoz vagy pártokhoz.

Természetesen ez nem azt jelenti, kedves Viktorunk, hogy a Fidesz hívők így gondolkodnak, a többiek meg másként; ha ez lenne, akkor annyira nem lennék ideges tőle, hiszen csak a népesség 20-30%-át érintené. De ez a behülyítés, amit '98-ban csináltál ez minden oldalra beállt, és a „nagy pártok” hívei” mind így gondolkodnak: elvtársakban és ellenségekben, vagyis jó emberekben és rossz emberekben.

Sátán tudja, hogy mamának mi kattant be, hogy épp Fideszes a jó ember, de gondolom tőlük kapott először ingyen sört vagy szendvicset, vagy talán igéreteket arra, hogy örökké fog élni és kolbászból lesz a kerítése, vagy talán ellenkezőleg, ki tudja. Nem is számít, mert ez tényleg csak fej-vagy-írás kérdése, hogy melyik oldalra tagozódik be, mert tagozódnia kell.
És ha jó ember, akkor elvtárs.

És talán most összetörtem a lelkét.

De még mindig úgy gondolom, hogy jó ember vagyok, hogy nem mondtam neki, hogy „tudja, kedves hölgyem, én MSZMP tag vagyok, hithű kumunista, és ávós voltam 56-ban”, mert akkor talán ott helyben fekete lyukká változik és a világ belezuhan a nagy politikai szingularitásba.

Megfordíthatatlankodásoskodásaitokért

Biztosan nem én vagyok az első, és feltételezem az utolsó sem aki ráébred, hogy tulajdonképpen a hit és a vallás egy egyszerű jelenség: az ok és az okozat felcserélése.
Valószínűleg a gondolkodó lények sajátja ez a logikai hiba, de az is lehet, hogy csak az emberiség ilyen ütődött, mindenesetre rendszeresen és a korokon átívelő módon alkalmazzuk ezt a csavart.
– Esik az eső, ezért nedves a terasz. – mondatja a logika.
– Vajon mit sugall nekem a nedves terasszal Isten, aki ide parancsolta az esőt? – kérdezi a hívő.
De nem kell a vallást kipécézni.
– Nekimentem egy fának ezért összetört az autóm. – mondhatja a logika.
– A sors nekivezetett egy fának hogy összetört autómmal sugalljon nekem valamit. – mondja a (nem vallásos, mondjuk a sorsban vagy végzetben) hívő.
Nyilván senki nem fogja tudni bebizonyítani, hogy az okozat okozta az okot, hogy szépen fejezzem ki magam; hogy az eső nem azért esik hogy nedves legyen a fű, hogy a fa nem azért dől ki hogy leomoljon a ház. De ettől függetlenül még lehet, hogy az ilyen „összefüggések megvilágosodását” nem Isten szelleme okozza, hanem csupán egy apró logikai baki.

Jó napot kívánok, a kormánytól jöttem az Ön érdekeit képviselni!

Azt mondja a hang a rádióba, hogy a Párt úgy gondolja ismét, hogy további termékcsoportokat vet emelt szintű adó alá. A gyümölcs ízű lekvárjellegű termékeket, melyekben alig van gyümölcs szeretné megadóztatni, mert, idézem: ki akarja szorítani a piacról az egészségtelen termékeket.

Megadóztatják a kávét, az alkoholt, a dohányt, mert egészségtelenek…

Egy pillanatra lazítok, és máris látom a jövőt…

Legelőször is bevezetik a tévéadót, mert a tévénézés egészségtelen. Természetesen minden filmnézés egészségtelen, ezért lesz DVD-adó, mozijegyadó és persze megadóztatják a számítógépbirtoklást, mert azon is lehet filmet nézni. Egészségtelen ételekből sok van, mindjárt lehet adóztatni a csokit és a süteményeket, a zsíros húsokat (sőt, a húsokat egyáltalán), meg a permetezett gyümölcsöket is, mert az tényleg nem egészséges. Extra adót kap a csapvíz, mert a klór marhára egészségtelen, de nyilván extra adó kell az ásványvízre (a benne levő ásványi anyagok jelentős részét a szervezet nem tudja hasznosítani), és persze az üdítőkre. Igazából a 100%-os gyümölcslevek sem egészségesek, erre is kell plusz adó. És az adalékok! Adalékok egészségtelenek, arra szuper-extra adó fog kerülni, mindenre, amiben van, legyen az sajt, felvágott, vaj vagy épp kenyér. Egyáltalán, elég sokat eszünk, ezért bevezetik az ételadót, ami minden ennivalóra rárakódik, hogy visszaszorítsák az elhízást.

De ne ragadjunk le az ételeknél! A séta nagyon egészséges, így átalányadót fizet mindenki a tunyaságért, amit év végén lehet visszaigényelni a lesétált kilométerek elszámolása alapján. Szintén átalányadózó lesz a kirándulás: visszaigényelni az erdeiséta-jeggyel illetve hegymászás-jeggyel lehet majd.
 
A nőknek sajnos kellemetlen lesz a kozmetikai adó, mivel ezen termékek alkalmazása egészségtelen a bőrnek és a szervezetnek: ezt egy különösen magas adófajtával kell korrigálni.

A stressz öl, tudjuk, ezért idegességi adót fognak bevezetni, amit a környezetünktől kapott „békésségi” igazolásokkal lehet majd csökkenteni, de sajnos extra adózás alá esik az, ha a környezetünket idegesítjük (mely független a szintén erre a tevékenységre kivetett környezetterhelési díjtól), melyet külön NAV/APEH/ÁVO/VPOP ellenőrök fognak ellenőrizni.

A rendszeres nemi élet fontos a demográfia szempontjából, ezért adóztatni fogják mindazokat, akik az állami szeretkezéskvótát nem teljesítik, azonban – mivel társadalmi hasznossága csekély – külön extra-extra-adó alá esik majd a párkapcsolaton kívüli szex és természetesen lesz prostitúciós különadó is (ez alól a kormánypárti képviselők és az édesanyjuk felmentést kap).

Természetesen nem említhetem az összes adófajtát, melyet a Párt be fog vezetni, hiszen az élet minden területén szükséges az, hogy a polgárokat adókkal vezessék a Helyes Útra! Nem említettem a biztonságiöv-adót, a piroson-átmenés-adót, a megbeszélésről-elkésés adót, a kontármunkát-végzek-adót, a nem-alszom-ki-magam adót és a lista szinte végtelen! Mint a lehetőségink is!

Hiszen amikor Pártunk és Kormányunk mindennek a végére ér, akkor nem csak az ország gazdasági helyzetén sikerül javítani (nem beszélve a kormánytagok, barátaik és üzletfeleik életminőségéről, mely igen fontos ahhoz, hogy a vezetők boldogan és kötöttségek nélkül legyenek képesek csupán az általuk szolgált polgárok jólétével foglalkozni), de minden egyes polgár életét helyesen, egészségesen és boldogan fogja tölteni!

Mert természetesen aki nem lesz boldog, az jövedelmének 300%-ig terjedő adót fizethet minden egyes boldogtalan perce után.


És hallgassanak el azon ostobák, akik azt gondolják, hogy a megoldás az lehetett volna, hogy a lekvárnak nem nevezhető termékekre kötelezzük a forgalmazót, hogy ne írhassa rá, hogy „lekvár”, hanem hogy „lekvárízű termék”, és a fogyasztó tudatosan eldönthesse, hogy olcsó szart akar-e venni, mert például nem telik többre a sok „nem-megszorítástól” vagy pedig kifizeti a nagyobb összeget az igazi lekvárért, ha ezt megteheti.


Bréking nyúz: bevezetik a baleseti adót a biztosításokra! Ez olyan, mint Moldova történetében az öreg paraszt a repülőn: „Khm, hát erre azért nem gondoltam volna.”