Szerteszana²

grin agymenései

Hungary ❤ U

2017-05-13 09:38 írta grin

Megint felhúztam magam, és bár semmi politika nincs benne, nem érzem a megkönnyebbülést.

Ritkán járok Büdipesten és még ritkábban tömegközlekedek. Nem csak azért, mert kényelmetlen, lassú és drága, hanem mert közismert a BKK dolgozók, kiemelten ezek között pedig az ellenőrök minősíthetetlen viselkedése, és erre nekem nincs szükségem.

Az elmúlt héten azonban olyan helyen volt dolgom (#RIPE74), ahol lehetetlen és horribilisen drága parkolni, így gondoltam: tömegközlekedek. Igazán panaszom erre nincs: a szerelvények jöttek-mentek, különösebb mocsok nem volt, tömeg is elviselhető. De ami tegnap történt, azt azért ki kell írnom magamból (itt is; meg a BKK-nak is megírom majd panaszként).

Az úttörő ahol tud, a többiek meg takarodjanak

Pénteken (vagyis, kedves hivatalok, 2017. május 12.-én 14 óra 35 perckor) épp a Deák tér M2 megállóba mentem le, amikor a szokásos életképet látom: két ellenőr „körbeáll” egy utast, és emelt hangon magyaráz valmit. A kép azonban még tartalmazott két fontos dolgot, ami miatt megálltam és odaléptem:

  1. A körbefogott személy egy 25 év körüli japán turista (akinek a barátnője egy nagyon ijedt és majdnem sírás határán álló, 20 körüli lány picit messzebb állt)
  2. Egy fiatal srácot, aki akár gimis is lehetett, aki láthatóan sietett volna valahova, és elég bizonytalan is volt, és próbált magyarul és angolul beszélni a felekhez.

Így odaléptem (két lépéssel hátrébb, de jól láthatóan), egyelőre csak hogy hallgassam, hogy mi történik, megismerjem azt, hogy az esemény mely fázisnál tart, mi a probléma; vagyis ami elvárható, hogy nem szól bele az ember, amíg nem tudja, miről van szó.

A reakció számomra is váratlan volt. Nagyjából 3 másodpercen belül az ellenőr abbahagyta a tört szinte angolsággal magyarázást (you ideadod nekem a money, nincs tiket, fizet, nem mész te sehova, …), és kedvesen hozzám fordult: „maga meg mit áll itt és hallagtózik?”

Mondom neki hogy jónapot, megnézem, hogy tudok-e segíteni. „Menjen innen”, „ne üsse bele az orrát”, „ha ennyire ráér sétálgasson”, „mit képzel, hogy joga van itt hallgatózni”, bár lehetséges, hogy nem szó szerint így elhangzott utalásokkal, nagyon asszertíven, de még nem mocskolódva jelezte, hogy azonnal tűnjek onnan.

Értelemszerűen jeleztem neki, végtelenül udvariasan, hogy ne haragudjon, de a) jogom van ott állni, ahol, sőt, hallgatózni, valamint b) neki nincs joga engem bármilyen módon inzultálni és c) a turistának joga van segítséget igénybe venni, valamint d) örüljön, hogy segítek, lévén én beszélek angolul.

Ezen a ponton, amikor kiderült, hogy én az általa egyértelműen fogalmazott parancsot megtagadom, váltott a stílus. Innentől kezdve a szóhasználata átváltott a burkoltan fenyegetőből a nyíltan ocsmányba.

„Hogy képzeli ezt a pofátlanságot? Maga csak képzeli, hogy joga van, menjen innen nagyon gyorsan!” (ez viszont szó szerinti idézet volt). Ezen a ponton jeleztem, hogy ezt a stílust már nem engedheti meg magának, és ha én végig tudok udvarias maradni, pedig nekem nem kötelező magánszemélyként, akkor neki, eljáró hatóságként ez nem választás kérdése hanem kötelező. Az erre kapott mocskolódást már nem jegyeztem le, részben mert közben fordítottam, hogy mi történik.

Itt kértem egy kis szünetet, és felírtam az 5179-es azonosítóját, valamint jeleztem, hogy ha nem változtat a stílusán akkor panaszt fogok ÉN tenni, lévén a turistának esélye sincs erre. Erre közölte, hogy csak nyugodtan, szórakozzak csak ahogy akarok, ő lecsillagja.

Ezután érdekes stílusban folyt a párbeszéd: én udvariasan és higgadtan kérdeztem, ő mocskos nyelvezeten és majdnem ordítva válaszolgatott. Megkérdeztem, hogy pontosan mi a probléma, amire kiderült, hogy a turistáknak van jegyük, de nem lyukasztották ki, amennyire értettem valahonnan átszálltak, valamint hogy helyszíni bírságot vetettek ki rájuk, amit náluk kellene kifizetni. A japán srác elmondta, hogy elmentek – még ott, ahol felszálltak a metróra – az ellenőrök mellett befelé, én úgy értettem, hogy mutatták neki a már kezelt jegyeket az ellenőr meg gondolom átengedte mert nem nézte, hogy nem metró-kezelt jegy volt, és ezért azt hitték, hogy minden rendben, át lehet vele szállni. Ezt próbálták elmagyarázni ezeknek az ellenőröknek, de nyilván esélytelenül. Azt értette, hogy oké, hülyék voltak, és mondta hogy persze, kifizetik a büntit, de nem ezeknek, amiben én teljesen egyetértettem: az ellenőr nem igazán keltett eltérő hatást egy utcán kéregető hajléktalantól (attól eltekintve, hogy a hajléktalan udvarias).

Az itt következő vicces epizód az volt, hogy feltettem ugyanazt a kérdést, amit a turista ismételt nekik már vagy tízszer: van-e felettesük, főnökük? Hát nincsen. A BKK ellenőröknek nincs felettesük, sem felettes szervük, ők egy önálló hatóság. Pontosabban előkerült egy másik ellenőr (neki sajnos nem írtam fel a számát, de a bilétáján „jegyellenőr” szerepelt), aki közölte, hogy ő a felettese a másik személynek, mert ő a főellenőr. Neki viszont tényleg nincs felettese a világon. A probléma az volt, hogy a „főellenőr” stílusa ugyan válogatottabb volt (egyetlen vulgáris szót sem ejtett ki az eset folyamán, csupán sikeresen körülírta gondolatait) de sajnos elmebeli képességei és főként érzelmi intelligenciája nagyon komoly hiányosságokat tettek teljesen nyilvánvalóvá.

A „főellenőr” szintén megpróbált nagyon dirtekt módon elkergetni, illetve személyemre nézve jelentősen sértő (bár mint említettem: közvetlen durva szót nem tartalmazó) állításokat tenni, pl. hogy ha nincs jobb dolgom akkor mit csináljak valahol egészen máshol, milyen jogon avatkozok én bele, mit képzelek mi közöm van hozzá, mit képzelek én magamról hogy ki vagyok én (a lehetőségek: a mindentudású géniusz, a világegyetem legfőbb hatósága, a nagy igazságtevő [tegyük hozzá, egészen pontosan sikerült belőnie]), valamint ha én azt képzelem hogy jogom van beleszólni, sőt, elmondani a véleményem az eljárásról akkor neki pedig szintén joga van elmondania a véleményét rólam, akármit akárhogyan.

Amikor itt mondtam, hogy ők mint hatóság vannak jelen és a BKK szabályai szerintem előírják, hogy udvariasan kell eljárniuk akkor 5179 jól hallhatóan és erőteljesen megjegyezte, hogy „remélem, hogy hamarosan találkozunk majd úgy, hogy nem leszek hatóság, és akkor majd másképp és el tudunk egymással… hatásszünet… beszélgetni…!” Csak röviden tájékoztattam arról, hogy Btk 278. § (1) (nem pont ezekkel a szavakkal), és vele a továbbiakban csak minimálisan kommunikáltam.

A „főellenőr” közben elmagyarázta nekem. Engem nézhetnek hülyének, mert én… de ezt nem fejti ki, viszont őket nem. Én elhiszem, amit mondanak, de ő tudja, hogy ezek ki tudja mennyit furikáztak itt benn a metróban egész nap! Döbbent kérdésemre, miszerint nem, nem tudom, szerinte mióta furikáznak ezek a külföldi turisták a budapesti metróban, azt válaszolta, hogy hát ő szerinte tegnap reggel óta!

Tegnap reggel óta furikáznak! A metróban! (Vidéki versenyzőknek: a metrót kb. 23 és 05 óra között kiürítik és lezárják.) Hát ezen a ponton eldobtam az agyam. De lehet fokozni! Mondom a „főellenőrnek”, amikor ismét előkerült a „mi köze hozzá, miért nem húz el innét” téma, hogy tudja, ezek itt turisták, külföldről, és én, mint Magyar nem szeretném, hogy mindenfelé azt meséljék, hogy a magyarok így bánnak velük, akár hibáztak, akár nem. Erre a válasza világot rengetett:

„Kit érdekel, hogy mit mondanak otthon? Nehogy már bárkit is érdekeljen! Amúgy is: nem rólam fogják mondani, hanem magáról!” Kész. Magyarország, 2017, BKK.

A következő kb. 5 percben én, a magyar próbáltam megtudni, hogy hogyan tudná kifizetni a bírságot nem nekik (picit nehéz volt körülírni, hogy olyan személyt keresünk aki nem útszéli stílusban és 13-as IQ-val kommunikál), avagy van-e lehetőség pl. rendőrt, közterest, vagy marginálisan hihető hatóságot keríteni, esetleg befizetni valahol, de nem. Egyszerűen esélyem nem volt, amellett, hogy anyanyelvi szinten beszélni magyar.

A következő jelenet szintén hatalmas nevetést váltana ki a nézőkből, ha azt egy vicces tévéműsorban, vagy egy stand-up komédiás adja elő: megkérdeztem a „főellenőrt” hogy mivel nincs felettese szeretném felhívni mobilon a BKK ügyfélszolgálatot, hogy hivatalosan (és hitelesen) tájékozódhassak az eljárás menetéről. A válasz: „menjen oda [kézmozdulat a megálló általános irányába] és nézze meg a telefonszámot”. Elnézést, nem tudná megmondani? „Nézze meg ha akarja!” Hol? „Például a bérletén.” Jegyem van. „Azon is rajta van.” – derült ki a végére, így előkerestem a jegyemet, és megkerestem rajta a számot (amit ő kéjesen végigvárt), majd felhívtam a BKK-t. A menü nem triviális, de találtam ügyintézőt. Cseng 2 perce. De végül felvette.

Röviden elmondtam, hogy mi a gond. Illetve elmodtam volna, de már a harmadik mondatnál hangosan beleszólt a „főellenőr”, hogy mit beszélek?! ő ilyet nem mondott. A beszélgetés valami ilyesmi volt:

  • [telefonba] a turistáknak nincs jegyük, és amikor kérdeztem azt mondták, hogy nincs lehetőség azt csak helyben fizetni
  • [ellenőr] éééén ilyet nem mondtam, nyilván kifizetheti két napon belül
  • [telefonba] várjon, most épp kiderült, hogy két napon belül, vagyis vasárnapig…
  • [ellenőr] éééén ilyet nem mondtam, két munkanapon belül, vagyis keddig
  • [telefonba] várjon, most épp kiderült, hogy keddig. [BKK: 8000 forint fejenként 2 napon belül]
A BKK-s elmondta, hogy az ellenőr felveszi az adatot, ad 2 csekket, és a 2*8000-et keddig befizetik. Az ellenőrök ezután elengedik őket. Nincs joguk fenntartani őket, vagy egyebet csinálni. Letettem.

Ezután jött a következő kör: 16.000-es csekk a srácnak, és 16.000-es a lánynak. Rákérdeztem, tovbbra is teljesen udvariasan, hogy én 8000-ről tudok, a reakció a „maga nagyszerű most teljesen hülye?” (a hülye szó nem hangzott el), és úgy nézett rám, mint egy bolondra. Erre már lassan, tagoltan ismételtem meg a kérdést, hogy azt mondta hogy nem írhat két személyre egy csekket (ez azért számított mert a lány ki szeretett volna maradni az ügyintézésből, sőt, láthatóan az országból is), hanem csak két külön csekket, viszont akkor miért 16.000 forint van mindegyiken.

Erre ő, mintha ezt már tízszer elmondta volna (gondolom másnak, bizonyosan) mint a hülyének tagoltan válaszolta, hogy azért, mert ez a büntetés plusz a késedelmi pótdíj, azaz 16.000, és nem, nem egy csekk hanem kettő.

Ezen a ponton jeleztem hogy a BKK nem ezt mondta a telefonban, erre ő jelezte hogy biztos az értelmemmel van baj. Erre én telefont elővettem és mondtam jó, visszahívom a BKK-t és majd tisztázzuk, erre ő közölte, hogy DE NYILVÁN ha két napon belül megy akkor nem a csekket kell befizetnie hanem a 8000 forintokat. A csekket pedig azért kapja, nos, mert kapnia kell csekket, és nem éreztem, hogy ezt a kérdést vele bármilyen szinten tisztázni lehetne, de nem is lényeges, a csekk egy szakrális szimbólum, befizetni nem azt kell.

El kell ismernem, hogy a következőt teljesen önként mondta; mikor ugyanis összefoglaltam azt, hogy pontosan mi fog történni:

  • felveszik az adataikat
  • adnak nekik két csekket 16k-ról
  • azonnal és háborítatlanul elmennek
  • ők felmennek, és megkeresik azt a 4 adott irodát azonnal (de legkésőbb keddig), ahol be lehet fizetni
akkor a „főellenőr” magától mondta, hogy a legegyszerűbb ha itt most felmennek és egy utcára van a Rumbach központ és ott befizetik. (Kicsit árnyalta a képet, hogy amikor kérdeztem, hogy ez merre van, vagy hogy hogyan ismerik meg az irodát, akkor erre megint mint a hülyére rám néz, hogy „nem érti, amikor beszélek? RUMBACH KÖZPONT. odamegy!” Mondom neki, értem, de ez valami irodaház, vagy pláza, vagy akármi? Honnan tudja, hol az iroda? Még 2 váltás kellett hozzá, hogy elmondja, hogy az utcáról látszik egy BKK logó, és oda kell menni, én pedig érezzem minimum kutyaszarnak magam mert nem tudom, mi az a RUMBACH KÖZPONT, és hogy ott pontosan hol van a BKK iroda és hogy néz ki, hiszen láthatóan magyarul beszélek, így ismernem kell Büdipest minden épületét és utcáját.)

„Úgyis ráér, kísérje el őket.” Mondom neki sajnos nem lehet, jegyem van, nem tudok vele visszajönni. Mire beleröhög az arcomba: „Igen? Jegye? Mert az ám csak 80 percig érvényes, aztán beszélgessen csak itt, aztán majd egyszer csak…” Ne izguljon, kedves uram, fél órája állunk itt és egy megállót fogok menni.

A turisták adatait felvették, elmondtam nekik hogy hol tudják befizetni, megköszönték.

Elnézést kértem a Magyarokért.

Na és?

Amik felháborítottak:

  • empátia és civilizáltság teljes hiánya
  • előzmények nélküli aggresszív és minősíthetetlenül mocskolódó stílus
  • hazugságok (ha nem ismerném a jogszabályokat, és hogy amit állítanak az hazugság, talán el is kergetnek onnan)
  • a magyarul nem beszélő és az eljárást nem ismerő turista kihasználása
  • az eljárás minden lehetséges eszközzel való akadályozása
  • az egyértelmű állítás, hogy a BKK-t nem érdekli a turisták véleménye, vagy az országról alkotott képe.

Én értem, hogy intelligens ember nem akar ellenőrnek menni, és azt is, hogy nincs pénz, hogy meg tudják fizetni azokat, akik nem feltétlenül intelligensek, de van önkontrolljuk vagy követik az eljárási szabályokat, de ez mind nem mentség. Az, hogy egy primtív bunkó ellenőrnek egy másik primitív bunkó a felügyelete, és hogy ezt így gondolkodás vagy bármiféle hezitálás nélkül megtehetik arra utal, hogy vagy a munkaerő-hiány vagy a totális nemtörődömség miatt nincs okuk retorziótól tartani. Miközben folyamatosan milliárdokat költünk „országimázs építésre” alkalmazunk (mi, Magyarok) ilyen embereket olyan munkakörben ahol közvetlenül emberi kapcsolatba kerülnek a turistákkal, külföldiekkel, akik hírünket viszik. Aranyszobrot mutogatunk de helyben szarral kenjük össze őket. Teljességgel abszurd.

Zárszóként sajnálom azokat a normális és udvarias ellenőröket, akik ezekkel együtt dolgoznak. Vannak ilyenek is, többet láttam, néhánnyal beszéltem is. Nem állítom, hogy ők a többség. Messze vagyunk még attól.

Egyre messzebb.

Megállították Brüsszelt

2017-05-11 09:33 írta grin

Megállították Brüsszelt

Rövid híreinkből.

[TASSZ] A tegnapi átfogó közúti ellenőrzések során a Győr-Komárom-Esztergom-Pilis-Ugocsa-Pest megyei rendőrség megállította Brüsszelt. Miután megállapították, hogy a papírjaival minden rendben, tovább engedték.

Ellenséged ellensége

2017-04-18 22:40 írta grin

Amiről most szeretnéd neked beszélni, az nagyon nehéz dolog, előre szólok.

Nagyon nehéz, mert évek óta ezt tanítják neked, mindenütt, a médiában, az utcán, a boltokban, … Arról van szó, hogy aki mást gondol, mint te (és főként a politikában) az az ellenséged.

Nem igaz, hogy ez mindig így volt, ezt ne hidd el nekik. Mindig volt ellentét az emberek között, de azt Orbán Viktor találta ki, vezette be, tette nemzeti alapelvvé, hogy aki a „másik párt” híve, az nem csak mást gondol, hanem az ellenség, az nem magyar, azt gyűlölni kell, azt örökre senkiként kell kezelni. Ezzel a fantasztikus módszerrel akarta megnyerni a választást, már nem is emlékszem, talán még 98-ban, talán csak 2005-ben: utáljuk annyira a másikat hogy elképzelhetetlen legyen az, hogy rájuk szavazzunk. Tátongjon hatalmas szakadék az egyik és másik párt hívei között, szakadjon az ország kétfelé. Kerüljön minden egyes ember egy jól látható, jól elválasztott dobozba, hogy egyértelműen tudjon szavazni amarra, de leginkább emerre.

Ekkor tanulták meg az emberek, hogy a másként gondolkodókat zsigerileg gyűlölni kell. Hogy a szomszéd, aki a „másikra” szavaz az nem másképp gondolkodik, hanem az nem ember, hanem egy féreg, akit el kell taposni; emberek nem álltak szóba a szomszéddal, a rokonnal, a régi baráttal, csak mert az mást gondolt, mint ők. Emberek erőszakoskodtak egymással szóban és tettben, csak mert a mást gondoló „ellenség” lett.

Mint sok mindent mást, ezt is túltolták. Az ország mára tele van gyűlölködő, acsarkodó, egymást minősíthetetlen szavakkal és minősíthetetlen tettekkel kezelő emberekkel. Jobbosokkal akik gyűlölik a balosokat, radikálisokkal akik gyűlölik a liberálisokat, sőt, az egyik balos gyűlöli a másik fajta balost és a jobbos szintén. Mindenki mindenkit gyűlöl, egymással harcolnak, képtelenek bármiben is megegyezni, mert a kompromisszumot lehetetlenné teszi az, hogy a másik felet nem tartják magukhoz méltónak: egy eltűrendő ellenségnek, féregnek gondolják, miközben akár egymás kezét rázzák is egy rendezvényen mosolyogva, közben egymás halálát kívánva magukban.

Igen, mindezt Orbán Viktornak köszönhetjük. A Nagy Kétharmados Hősnek. Nem hiszem, hogy sok köze van ehhez a mezei Fidesz tagoknak, vagy általában a többi szélsőjobboldali szereplőnek, maximum pár közeli párt- és üzlettársának. Egyszemélyes nemzetrombolás.

Aki tanult történelmet persze emlékszik a régi latin mondásra: „divide et impera”, vagyis „oszdd meg és uralkodj [rajtuk]”, és láthatjuk is élőben: a sok „ellenzéki” nem tud összefogni és megegyezni, mert gyűlölik a többieket, akik mást gondolnak; nem bírnak összefogni, olyan mély ez a pavlovi reflex, hogy „másképp gondolkodik - utálom!”.

Az egész nálam Ürge-Vorsatz Diánával borult ki. Aki nem hallotta: a CEU tönkretételére hozott törvény ébresztette rá a világ életében Fidesz szavazó kutatót arra, hogy megvezették, átverték, kihasználták és utána – mint egy félig kiszívott kakaós zacskót – kihajították az árokba.

Rengeteg ember, aki vagy soha nem volt megtévesztett Fidesz szavazó, vagy volt annyi esze és ideje, hogy megértse, hogy átverik; szóval azok, akik manapság a pártállami kommunikáció szerint „nem magyarok”, „soros bérencek”, „migránssimogatók”, „brüsszel kémei”, „simicska szolgák”, „ballibsik” (meg ki tudja még, mi van a gyűlölet-zsákban, ahonnan ezeket előrántják), vagyis akik nem támogatják a jelen kormány által végzett elmeháborodott országrombolást és totális lerablást… szóval ezek az emberek régóta azon dolgoznak, hogy legyen végre egy tisztességes, nem elcsalt választás (vagyis először is legyen új, tisztességes, arányos választási törvény, ami nem a pártállamnak kedvez), amihez ellenzéki egység szükséges.

Azt gondolnám, hogy ezek az emberek mindenkinek örülnek, aki ráébred, hogy a mostani stadionrezsim tönkreteszi az országot, és jön segíteni visszaszerezni azt, ami az embereké. Hogy tárt karokkal fogadják akár azokat, akik maguktól nem jöttek rá, csak amikor már a saját bőrükön érezték azt.

„Jobb későn, mint soha!” – mondhatnánk. „Jó sokáig tartott, de tökéletlenek vagyunk, van mit csinálni, gyere!” – tehetnénk hozzá.

De nem. Belénk van nevelve, meg vagyunk tanítva, hogy a fidesz szavazó az nem ember, hanem ellenség. Egy senki. Kevesebb a senkinél. A maffia kiszolgálója, sőt, tagja, haszonélvezője. Egy ilyen ne segítsen nekünk! Egy ilyen ne vegyen részt az ország megmentésében! Egy ilyenre nincs szükségünk!

Embertömegek háborodnak fel, hogy valaki miért nem jött rá időben. Előbb. Lehetőleg előbb, mint ők. És egy ilyen hogy képzeli, hogy most jön, és… segít…?

Senki nem gondol bele, milyen nehéz valakinek, aki amióta csak ez az országrontó, magyarságmegosztó, kétszínű rablóbanda uralkodik az országban mindig is azt gondolta, hogy a Párt az ország javát akarja, és elhitte mindazt, amit hazudtak neki, a Zemberekértet meg a Jobbanteljsítet, az elcsalt statisztikákat és a kozmetikázott könyvelést, a szükségescsalást a törvényhozásban és minden mást, ami a túlsokadik orbánkormány sajátja… egy ilyen embernek felismerni, hogy éveken át hagyta magát átverni? És ezt nyilvánosan beismerni, és nézőpontot váltani?

És hogy annak ellenére, hogy éveken át bégetett a birkacsordában még azért ő is ember? És hogy ha segíteni tud abban, hogy demokratikusan tudjuk legyőzni a bűnözők kicsi, de multimilliárdos csapatát, akkor rá is borzalmasan szükségünk van?

Sőt, rá igazán nagy szükségünk lenne? Aki belátja, hogy átverték, és ezt el is meri mondani? Aki példát mer mutatni a többieknek, akik még hisznek a populista propagandának? Akit a többiek talán követni mernek, és ellent mernek mondani a párt által beléjük vert hitnek?

Nagyon nehéz. Nagyon nehéz feladni az évtizedes gyűlölködést.

Nehéz emlékezni, milyen volt, mielőtt orbánék megosztottak minket. Mielőtt belénk verték, hogy a véleménytől, hitétől ellenség lesz az ember. Nem lesz az. A vélemény olyan, mint a segglyuk: mindenkinek van. (És mint azt, ezt sem kell mindenkinek az orra alá tolni, de ha ezt teszi valaki, az nem ellenség, csak valaki aki szimpatikus vagy unszimpatikus, de amúgy együtt lehet vele dolgozni.) Az embert a tettei alapján praktikus megítélni, nem a véleménye miatt; ha jót cselekszik de hülyeséget gondol még mindig értelmesebb, mint fordítva, nem? De.

Ez nem csak nehéz, de hosszú folyamat. Megtanulni nem gyűlölni. Megtanulni, hogy az ellenséged ellensége ha nem is barátod, de szövetségesed lehet. És egyetlen ellenség van: aki megpróbál minden hatalmat megszerezni és megtartani; aki megpróbálja az ország vagyonát ellopni és azzal saját és társai vagyonát hizlalni; aki megpróbálja az ország gazdasági, társadalmi, oktatási, egészségügyi, de amúgy minden más rendszerét is tönkretenni, aki a ma előnyeiért feléli a jövőt, az ország jövőjét. Nem csak Orbán, hanem az összes őt kiszolgáló, korrupt, hatalommal visszaélő kormánytag, és az őket támogató „üzleti”, „rokoni” és bűnözői körök.

De őket sem gyűlölni kell, most még talán nem. De el kell őket kergetni a hatalomból, el kell tőlük venni mindazt a szinte elképzelhetetlen mennyiségű közpénzt, amit elloptak az emberektől. És ez csak akkor működik, ha mindenki részt vesz.

Azok, akik sosem hittek nekik; azok, akik már régóta rájöttek, hogy becsapják őket; de azok is, akik csak akkor vették magukat észre, amikor már az ő gyomrukon csattant a Párt ökle. Fogadjuk el, hogy hiszékenyek voltak, és hibáztak. És fogadjuk el, hogy rájöttek, és most segíteni akarnak.

Mindenkire szükség lesz.

(És az sem baj, ha bekerülnek a majdani normálisan működő parlamentbe – ha majd megint lesz egyszer – ellenzékként, és képviselik a néhai Fidesz amúgy hasznos polgári elveit. A régi kommunisták is tehetnek hozzá az országhoz, miért ne tehetnének ezek az új kommunisták? Már persze azok, akik épp szabadlábon lesznek akkor, és épp nem ismeretlen országba távoztak a nemzetközi körözés elől. A Fidesz-tagok jelentős része csekély gondolati rehabilitáció után integrálható a becsületes emberek közösségébe.)

Tanuld meg, hogy kell nem gyűlölni. Ez az első lépés. Enélkül ők fognak győzni.

Secure chat on mobile and desktop

2017-01-07 10:12 írta grin

Big Brother is Listening

We live in curious times.

While we have "civilisation" and "freedom" and "democracy", we also happen to have corrupted politicians, governmental secret services, industrial and business spying, and generally various violations of privacy and personal space.

When Phil Zimmermann have created PGP it wasn't because he was spied on -- it was because anyone of us could have been spied on and we wouldn't be able to protect ourselves; usually it doesn't quite matter but at the point when it started to matter it'd be already too late to start doing something about it. Prevention. Back then the Government have considered a person "suspicious" if s/he encrypted the communication; when everyone encrypts their communication it wouldn't be "suspicious" anymore, and wouldn't be possible to single out peope just because they're using secure means to communicate. And by "secure" I mean secure against even the skilled criminals, including governmental ones. Todays' encryption is usually "unbreakable" even for the three-letter U.S. and Russian agencies (and the similar ones with undescribable name in China).

Since then time have forwarded fast, and not just PGP became legal but there are plethoras of programs promising secure communication, protection of one's identity, untraceability or deniability of messages, self-destructing or timing out messages and alike. This have happened due to the governmental and industrial criminals becaming more and more aggressive in their invasion of our privacy, storing and analysing personal private communication, using and abusing it to their purpose and agenda.

They often say: the terrorists use the technology, so we have to make it illegal. Obviosuly, since if we make it illegal the terrorists will stop using it, unlike the citizens protecting their own private life from the government?

"When privacy is outlawed only outlaws have privacy."

But that's a theoretical problem; in reality we have to protect ourselves from political and business oriented criminals in high positions, attacking our communication infrastructure wherever they can. Google have learned the hard way that even their internal traffic could be unlawfully tapped by the agencies and they're hard working preventing that and hoping that they're protecting faster than the government infiltrates it. Everyone have to protect themselves as good as they can since we cannot put all the trust in the companies running the stuff in faraway places. I trust best what I protect for myself.

So let us see the practice. I try to summarise you some of the best and most secure, widely available communication programs for mobile phones (or at least Androids). We do not talk about the security of the devices here: that's a different and quite lengthy topic, but let's assume that at least the devices are not readily tapped. If the stakes are that high then don't use industrial devices; use self-built open-source computers with professionally crafted protection. It is not hard, but we don't need it right now - we don't want to kill JFK after all, just prevent agents to blackmail people for whatever random reason, to prevent our email and phone addresses from spamming and analysing, to prevent agents and businesses to build personality profiles of us and alike. We're not the criminals - they are.

The programs

The good

I'll expand these below.

  • WhatsApp - public protocol
  • Signal (formerly TextSecure) - public protocol
  • Wire - open source
  • Conversations (XMPP + OMEMO / OTR) - public protocol
    • ChatSecure (discontinued)
  • Telegram secret chat
  • SIP + encryption
  • ToX (and AnTox) - public protocol

The questionnable

These often encrypt the communication between you and the server of the provider, but without end-to-end encryption they can read everything you do.

  • Telegram normal / group chat
  • Hangouts / Google Talk - TLS

The bad

Apart from using insecure means of communication these programs often leak private data to their parent companies or agencies. Some of them gather completely unrelated private data on purpose.

  • Viber - insecure and known illegal transfer of private communication
  • Facebook chat - insecure
  • Facetime - pretty secure but no identity verification
  • Skype - insecure, known privacy problems
  • Snapchat - insecure and misleading

Never heard of

These show up in my searches but never have used them, listing them in case someone's wondering.

  • Threema - non-free
  • Gliph - looks like some kind of bitcoin based business, with non-published security architecture and high claims
  • Wickr (possibly pretty good, with end-to-end encryption and have been audited but the protocol isn't public and the code is not open; it have a stupid idea of destroying every message after at most a week or so; and I've been told that Wickr shuts down accounts not used for half a year without warning.)
  • G-Data Secure chat - not much info, uses signal protocol
  • Line - Japan... no much info on implementation
  • Ricochet - runs on TOR network, no group chat (yet) and its security isn't that great. Rather simplistic.
  • Streembit - "a network service for humans and machines"; p2p, dht, ecdsa sign, aes256 crypt

Crypto background

Let me briefly tell you about some crypo stuff to make it easier to feel what's that fuss about. For those who are professionals on the crypto field I offer my sincerest apologies for oversimplifications.

Attackers and assurances

An "attack" means that someone gets to know information they have no business to know. Attackers could be anyone: governments, businesses, spammers, rogue internet providers, spooks, and even the person you're talking to. Let's see first what could go bad, and what to do about it:

Attacker goalSecurity property
1. Compromise messagesConfidentality
2. Change messagesIntegrity
3. Inject false messagesAuthenticity
4. Identify as another personAuthentication of partners
5. Block communicationNo single point of blocking
6. Learn metadataPrivacy protection
7. Prove content of messagesDeniability of content
8. Prove that persons communicatedDeniability of conversation
9. Learn past communication after compromiseForward secrecy
10. One attack compromises all future communicationFuture secrecy

That's a lot indeed.

There is also one property which is very important to consider: being open source. OS means that the program code is published for anyone to read, and to be able to verify the (security and other) claims the program authors make. Closed source often means code nobody ever looked at and never verified, so the authors can claim whatever they please without doing anything about it. Some closed source code were, however, externally audited, and if you trust the professionality of the auditor these (claims) should be reasonably trusted.

From the security protocol viewpoint (eg. "how good is the encryption technology a program uses") number 5 and 6 are not part of the problem, while in reality these are very important.

Metadata (#6) means the attacker can reveal who communicated to whom, when, how many times, how long the messages were, as well as the possible identity of the parties; in a hostile communication environment (like that between ukrainian people vs. Russian government) these are very sensitive (and potentially life threatening) informations. Metadata protection usually means that anonimity of the parties are ensured while there's some methods to assure #3 and #4.

Protecting from #5 is not meaningless as well. While obviously there is no protection against switching off the whole internet for someone, there exist protection against shutting down one or some central servers by force. Distributed, serverless channels are just for that.

You have to see that from the programs above very few offers you protection against #5, because it means you have to be a member of a distributed network. Tox and the not very much used Bleep offers you that, in exchange for higher network traffic, since you have to be a member of a distributed network of nodes, basically you're one server of the many. To be honest it is important that these assurances are only true if there are plenty of users using the given method, since a distributed network is only good if there are at least a few hundred well distributed users around (preferably way more). Tox does seem to have such userbase, Bleep may not.

To protect against #6 is not convenient for you either, since to protect from #4 both parties have to verify each others' anonymous identity. It's compulsory to be sure that what you verify is true, so the verification has to happen on a channel (preferably in live conversations or phone conversation) which is strongly identifying the partner. It usually involves reading up lots of numbers. :-) Conversations, Wire, Tox, Bleep offers you such protection.

Another way of #6 (metadata protection) is that the provider is reasonably trusted not to collect metadata, usually by using open source to prove it or to have an external auditor to prove it (but in that case it only stands for the audited software version and not for any other versions). Signal is probably on of these: while they collect real-world metadata (phone numbers) and store it on a central server they don't collect converstional metadata, which is fairly safe while having a simplified partner identification and partner directory. The counterexample is WhatsApp which provides the same way of message security and confidentality as Signal but syphons your metadata to Facebook to sell for advertisers or else.

Most program I suggested protects you against all other problems, which means Conversations, Wire, Tox, Bleep, Signal, Telegram secret chats, and possibly others which cannot be verified due to their closed source nature.

I would draw the line here, and insert summary in the middle to screw up those who read only the beginning and the end of a long post:

To use full security use Tox

The others (from "questionable" to "bad") often only protect the path between the device and the central server of the provider, and you have to fully trust the provider not to, well, act like an attacker. They can do whatever they want, including faking messages and reveal all content to third parties. If you do trust the provider, your messages may be safe from 3rd party adversaries listening to your network connection.

There are an interesting group of programs which claim to have a cryptographical technology to protect you (mostly only for #1 - #3), while their very technology is questionable. Such problems were identified in Telegram, and possibly others in the "bad" bunch which I didn't check thoroughly.

(Unfinished enty)

A Tündérvölgyi

2016-11-12 13:20 írta grin

A Tündérvölgyi

Többször nekikezdtem, majd nem tudtam folytatni, aztán megint; most talán sikerül.

A Wikipédiával kezdődött… vagy nem is, a port.hu-val. Ő csinálta. Sőt, ő volt a lelke. Nagyszerű dolog volt (azóta is az) és egyszer ennek kapcsán váltottunk pár levelet. Aztán kicsit később, évekkel utána keresett meg, hogy beszéljünk. Wikipédiáról.

Találkoztunk, pontosabban eljött. Lelkesen mondta: mennyire nagyszerű, hogy indítottam a Wikipédiát és hogy tudna abban segíteni hogy az a rengeteg adat, ami a port.hu alatt összegyűlt, segíthesse a Wikipédiát, meg főleg az olvasóit. Ami felett ő rendelkezett, mint tulajdonos és vezető annak a szerzői jogait természetesen rendezi, hiszen a WP szabad tartalmú, és csak ilyen tartalmat tud fogadni, de ez nem gond neki, aki ezt az egész hatalmas tudásbázist gyakorlatilag összerakta.

Nagy hatást tett rám. Nem csak azért, mert már a látványa is különleges volt: hatalmas ember, elképesztő hajjal és vidámsággal; és nem is azért, mert annyi energiát és tennivágyást sugárzott, amit az ember ritkán lát manapság, hanem nekem – mint aki a Wikipédia kapcsán naponta találkozik a cégekkel, akik előállítanak valamit és utána foggal-körömmel védik, nehogy valaki is hozzájusson és ÚRISTEN ÚRISTEN hasznot hajtson belőle – az volt teljesen váratlan, hogy egy ilyen tényleg kincsesbánya adatbázis tulajdonosa megkeres és felajánlja az egészet. És nem azért, mert rossz üzletember (és akik ismerték azt hiszem ebben egyetértenek), hanem mert hajlandó volt belegondolni abba, hogy ez számára minimális veszteséget okoz viszont a közösségnek adott értéke hatalmas lehet. Egy ember, aki úgy gondolkodik, hogy hogyan lehet a világ jobb, és tesz is érte. Élete állandó, visszatérő motívuma.

A nálam felejtett pulcsiját majdnem egy évig őriztem, és jó alkalom volt, hogy beszélgessünk időnként, majd később találkozzunk is, megint. Sok pici dolog, melyek mindegyike arról szólt, hogy amikor nem dolgozunk akkor mit lehet csinálni, akár a Wikipédiában, akár a tágabb informatikában hogy jobb legyen.

Aztán eltelt két év, és visszaadtam a pulcsit. De ez már megint más téma volt. Egy másik dolog, amit én is csinálok: az OpenStreetMap (OSM, „a térképek wikipédiája”). És felhívott, hogy szeret kirándulni. Persze ezt már tudtam, de megkérdezte, hogy ugye OSM-ezek, meg térképezgetek? Beszélgettünk a biciklizésről, a GPS-ekről és telefonokról, a világ állapottyáról; egyszer csak megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk Csabdiban térképezni, felmérni? De ha esetleg „nem lenne” - tette hozzá –, akkor ő vendégül látna minket, meg igazából jönne velünk. Örömömet és egyetértésemet hallva mesélt tovább, amitől nem kevésbé lepődtem meg.

Elmesélte, hogy ott hagyta a port.hu-t (amiről hallottam) és övé most a Cartographia. Pontosabban ő csinálja is a vezetést. És szeretné, ha az OSM és a Cartographia között szorosabb lenne az együttműködés.

Szerintem jól szórakozott a döbbenetemen. A legnagyobb múltú térképészeti cég szeretne – szakmai – kapcsolatba kerülni a „térképek wikipédiájával”, a szabad tartalmú, közösségi térképpel! De… hát… hogy…?

És persze elmondta. Érthetően, tényszerűen, és a lényeg megint az volt, hogy a cég úgy működjön és szerezzen bevételt hogy eközben a széles társadalomnak tudjon olyat adni, ami ; szórjon el olyan magokat mindenfelé amik amikor kihajtanak, nem csak az embereknek, de nekik is növesztik gyümölcseiket. Térképek, amiket mindenki szabadon használhat, és kereskedelmi termékek, papír, interaktív, térképes és vegyes tartalmas dolgok, amiket az emberek, akiknek arra van szüksége, meg tudnak vásárolni, és amiknek a kinézete, szerkezete és tartalma profik keze nyomán alakul nem csak hasznosra, de szépre és a célra legmegfelelőbbre.

Mire kettőt pillantottunk már kerekezett fel a csapat, GPS-ek tömkelegével, mobiltelefonos térképekkel, fényképezőgépekkel és hatalmas vidámsággal a Somlyó halálos emelkedőire, egy hangulatos vendéglátói reggeli után. Nevetett, amikor kilógott a nyelvünk, aztán mi nevettünk, amikor sorba' durrantak a kerekek, és míg ő a mentőangyal szerepében mentett, addig mi „arra mentünk”, amerre mutatott, és meggyőződhettünk arról, hogy tényleg gyönyörű a táj, amivel meg akart minket ajándékozni, vagy nem is, inkább megosztani velünk is az örömét.

A Tündérvölgy. „Mert miért is ne adhatnánk” – magyarázta – „neveket azoknak a helyeknek, amiket szeretünk? És ez, nézzétek meg, tényleg egy tündérvölgy!” És az: Csabdi kisebb és nagyobb púpok között elterülő részei, a mindenféle utacskák és tavacskák mindenfelé. „Az én Tündérvölgyem.” – mosolyogta ránk, huncut vigyorral kísérve. És mondta, hogy majd jelentkezik, amikor mások is megismerik, hogy feltehetjük a térképre.

Jöttem hazafelé az autóval, egyedül, messziről; hallgattam a zenét, a Sky zenéit, 3-4 albumot. Lekanyarodtam a pályáról, kint a tábla: „Csabdi”. Eszembe jutott megint a Tündérvölgyi, az, hogy mennyire vigyorogva bólogattam, amikor KEE megírta, hogy a gyermekei „Óriáspumuklinak” hívták… bólogatva, de szomorúan. Bizonyosan fogok még járni a Tündérvölgyben de már nem lesz kivel találkoznom; elment, nem jön vissza többé. Szomorú, de mégis rögtön az jut eszembe: hihetetlen, mennyi mindent adott nekünk, mindenkiknek, amiről ő jut az eszembe. És azt hiszem, ha maradnék szomorú, mérges lenne rám, mert milyen hülyeség, hogy egy emberrel akarok foglalkozni amikor ott van az a rengeteg dolog, amit csinált.

Ó igen – gondoltam jó érzéssel –, a Tündérvölgy! Nem azt mondta, hogy „de jó lenne, ha a világ is tudná, hogy létezik ez a gyönyörű hely”, hanem azt, hogy „majd amikor tudják”. Nem volt kérdés, csak egy feladat a sok közül. Megtudták, és nem titokban, dugdosva, hanem úgy, hogy akárki meglássa!

Itt tartottam gondolataimban, amikor lépett a zene, és elindult a következő…

Dance of the Little Fairies - A kis tündérkék tánca.


Nagyon szeretem ez a zenét: különleges ritmusú, kedves dallamú. Nekem mindig olyan érzésem van, hogy életvidámságot sugároz…

A tündérkék. Biztosan véletlen, hogy pont így, együtt, egyszerre.

És mosolygok mindig, amikor – magam sem értem, hogyan és miért – mindig látom, hogy ő a negyedik a mobilom „favourites” listájában, a fényképével, pedig nem telefonáltunk annyit, és a mobilt sem győzködtem soha, hogy ez egy különleges ember hívószáma – volt.

És még mindig vannak dolgok, amiket elindított, és szelíden rugdosott, hogy csináljuk már, csináljam már, mert ha nem csinálom akkor soha nem lesz nagyszerű. Lassan haladok rajta, Tündérvölgyi, de igyekszem. Mindig, amikor rám nézel a telefonból, kapok egy újabb lökést hozzá.

Aztán persze nem maradt ennyiben, és megint mentünk a Tündérvölgybe, Csabdiba térképezni. Egy másik részt. De ez már azután volt, hogy az OSM közösséget éveken át vendégül látta havonta a cég nagy előadójában, ahol össze tudtunk gyűlni, előadásokat tartani, beszélni, hogy ki mit csinál a térképre és térképpel, ki a világ mely pontján… teszi jobbá a világot. Más cég azt mondta volna az amatőr, lelkes csapatra mutogatva, hogy „ő… ő… ő… a konkurrencia!”, ő pedig azt mondta, hogy gyertek, csináljuk együtt, mert ti olyat tudtok amit mi nem, mi pedig olyat, amit ti nem: együtt jobbak vagyunk!

És persze vendégül látta a térképmániásokat Csabdiban is, megint. És persze (persze!) a kis projektek, hogy az ország eldugott részeit feltérképezzük, mert csodálatos tájak vannak ebben az országban, és a kerékpárutak, hiszen a bringa volt az elsőszámú jármű az életében, bár hogy „jármű”… inkább legális élvezeti szer.

És azok a felsorolhatatlanul számtalan, apró dolgok, amitől a térkép és a térképek és az informatika és a közönséges, mindennapi világ jobbak lettek, és amit az „emberek”, aki használják sosem fogják tudni, hogy benne volt a keze és az energiája.

Ő volt Veszelovszki Zsolt, a Veszelovszki, a Portos, az Óriáspumukli, a Dude, a bringás. 54 éves volt, azt hazudják, pedig nem lehetett annyi, maximum 35, de az is csak különleges titkosszolgálati erőszak alkalmazása mellett hihető. Sok mindent kaptunk tőled, Zsolt, és felháborító, hogy ez sem elég, és többet szerettünk volna, Veled.

Köszönjük… köszönöm.

Szerteszana²

Szerteszana²

grin agymenései