Szerteszana²

grin agymenései

A Tündérvölgyi

2016-11-12 13:20 írta grin

A Tündérvölgyi

Többször nekikezdtem, majd nem tudtam folytatni, aztán megint; most talán sikerül.

A Wikipédiával kezdődött… vagy nem is, a port.hu-val. Ő csinálta. Sőt, ő volt a lelke. Nagyszerű dolog volt (azóta is az) és egyszer ennek kapcsán váltottunk pár levelet. Aztán kicsit később, évekkel utána keresett meg, hogy beszéljünk. Wikipédiáról.

Találkoztunk, pontosabban eljött. Lelkesen mondta: mennyire nagyszerű, hogy indítottam a Wikipédiát és hogy tudna abban segíteni hogy az a rengeteg adat, ami a port.hu alatt összegyűlt, segíthesse a Wikipédiát, meg főleg az olvasóit. Ami felett ő rendelkezett, mint tulajdonos és vezető annak a szerzői jogait természetesen rendezi, hiszen a WP szabad tartalmú, és csak ilyen tartalmat tud fogadni, de ez nem gond neki, aki ezt az egész hatalmas tudásbázist gyakorlatilag összerakta.

Nagy hatást tett rám. Nem csak azért, mert már a látványa is különleges volt: hatalmas ember, elképesztő hajjal és vidámsággal; és nem is azért, mert annyi energiát és tennivágyást sugárzott, amit az ember ritkán lát manapság, hanem nekem – mint aki a Wikipédia kapcsán naponta találkozik a cégekkel, akik előállítanak valamit és utána foggal-körömmel védik, nehogy valaki is hozzájusson és ÚRISTEN ÚRISTEN hasznot hajtson belőle – az volt teljesen váratlan, hogy egy ilyen tényleg kincsesbánya adatbázis tulajdonosa megkeres és felajánlja az egészet. És nem azért, mert rossz üzletember (és akik ismerték azt hiszem ebben egyetértenek), hanem mert hajlandó volt belegondolni abba, hogy ez számára minimális veszteséget okoz viszont a közösségnek adott értéke hatalmas lehet. Egy ember, aki úgy gondolkodik, hogy hogyan lehet a világ jobb, és tesz is érte. Élete állandó, visszatérő motívuma.

A nálam felejtett pulcsiját majdnem egy évig őriztem, és jó alkalom volt, hogy beszélgessünk időnként, majd később találkozzunk is, megint. Sok pici dolog, melyek mindegyike arról szólt, hogy amikor nem dolgozunk akkor mit lehet csinálni, akár a Wikipédiában, akár a tágabb informatikában hogy jobb legyen.

Aztán eltelt két év, és visszaadtam a pulcsit. De ez már megint más téma volt. Egy másik dolog, amit én is csinálok: az OpenStreetMap (OSM, „a térképek wikipédiája”). És felhívott, hogy szeret kirándulni. Persze ezt már tudtam, de megkérdezte, hogy ugye OSM-ezek, meg térképezgetek? Beszélgettünk a biciklizésről, a GPS-ekről és telefonokról, a világ állapottyáról; egyszer csak megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk Csabdiban térképezni, felmérni? De ha esetleg „nem lenne” - tette hozzá –, akkor ő vendégül látna minket, meg igazából jönne velünk. Örömömet és egyetértésemet hallva mesélt tovább, amitől nem kevésbé lepődtem meg.

Elmesélte, hogy ott hagyta a port.hu-t (amiről hallottam) és övé most a Cartographia. Pontosabban ő csinálja is a vezetést. És szeretné, ha az OSM és a Cartographia között szorosabb lenne az együttműködés.

Szerintem jól szórakozott a döbbenetemen. A legnagyobb múltú térképészeti cég szeretne – szakmai – kapcsolatba kerülni a „térképek wikipédiájával”, a szabad tartalmú, közösségi térképpel! De… hát… hogy…?

És persze elmondta. Érthetően, tényszerűen, és a lényeg megint az volt, hogy a cég úgy működjön és szerezzen bevételt hogy eközben a széles társadalomnak tudjon olyat adni, ami ; szórjon el olyan magokat mindenfelé amik amikor kihajtanak, nem csak az embereknek, de nekik is növesztik gyümölcseiket. Térképek, amiket mindenki szabadon használhat, és kereskedelmi termékek, papír, interaktív, térképes és vegyes tartalmas dolgok, amiket az emberek, akiknek arra van szüksége, meg tudnak vásárolni, és amiknek a kinézete, szerkezete és tartalma profik keze nyomán alakul nem csak hasznosra, de szépre és a célra legmegfelelőbbre.

Mire kettőt pillantottunk már kerekezett fel a csapat, GPS-ek tömkelegével, mobiltelefonos térképekkel, fényképezőgépekkel és hatalmas vidámsággal a Somlyó halálos emelkedőire, egy hangulatos vendéglátói reggeli után. Nevetett, amikor kilógott a nyelvünk, aztán mi nevettünk, amikor sorba' durrantak a kerekek, és míg ő a mentőangyal szerepében mentett, addig mi „arra mentünk”, amerre mutatott, és meggyőződhettünk arról, hogy tényleg gyönyörű a táj, amivel meg akart minket ajándékozni, vagy nem is, inkább megosztani velünk is az örömét.

A Tündérvölgy. „Mert miért is ne adhatnánk” – magyarázta – „neveket azoknak a helyeknek, amiket szeretünk? És ez, nézzétek meg, tényleg egy tündérvölgy!” És az: Csabdi kisebb és nagyobb púpok között elterülő részei, a mindenféle utacskák és tavacskák mindenfelé. „Az én Tündérvölgyem.” – mosolyogta ránk, huncut vigyorral kísérve. És mondta, hogy majd jelentkezik, amikor mások is megismerik, hogy feltehetjük a térképre.

Jöttem hazafelé az autóval, egyedül, messziről; hallgattam a zenét, a Sky zenéit, 3-4 albumot. Lekanyarodtam a pályáról, kint a tábla: „Csabdi”. Eszembe jutott megint a Tündérvölgyi, az, hogy mennyire vigyorogva bólogattam, amikor KEE megírta, hogy a gyermekei „Óriáspumuklinak” hívták… bólogatva, de szomorúan. Bizonyosan fogok még járni a Tündérvölgyben de már nem lesz kivel találkoznom; elment, nem jön vissza többé. Szomorú, de mégis rögtön az jut eszembe: hihetetlen, mennyi mindent adott nekünk, mindenkiknek, amiről ő jut az eszembe. És azt hiszem, ha maradnék szomorú, mérges lenne rám, mert milyen hülyeség, hogy egy emberrel akarok foglalkozni amikor ott van az a rengeteg dolog, amit csinált.

Ó igen – gondoltam jó érzéssel –, a Tündérvölgy! Nem azt mondta, hogy „de jó lenne, ha a világ is tudná, hogy létezik ez a gyönyörű hely”, hanem azt, hogy „majd amikor tudják”. Nem volt kérdés, csak egy feladat a sok közül. Megtudták, és nem titokban, dugdosva, hanem úgy, hogy akárki meglássa!

Itt tartottam gondolataimban, amikor lépett a zene, és elindult a következő…

Dance of the Little Fairies - A kis tündérkék tánca.


Nagyon szeretem ez a zenét: különleges ritmusú, kedves dallamú. Nekem mindig olyan érzésem van, hogy életvidámságot sugároz…

A tündérkék. Biztosan véletlen, hogy pont így, együtt, egyszerre.

És mosolygok mindig, amikor – magam sem értem, hogyan és miért – mindig látom, hogy ő a negyedik a mobilom „favourites” listájában, a fényképével, pedig nem telefonáltunk annyit, és a mobilt sem győzködtem soha, hogy ez egy különleges ember hívószáma – volt.

És még mindig vannak dolgok, amiket elindított, és szelíden rugdosott, hogy csináljuk már, csináljam már, mert ha nem csinálom akkor soha nem lesz nagyszerű. Lassan haladok rajta, Tündérvölgyi, de igyekszem. Mindig, amikor rám nézel a telefonból, kapok egy újabb lökést hozzá.

Aztán persze nem maradt ennyiben, és megint mentünk a Tündérvölgybe, Csabdiba térképezni. Egy másik részt. De ez már azután volt, hogy az OSM közösséget éveken át vendégül látta havonta a cég nagy előadójában, ahol össze tudtunk gyűlni, előadásokat tartani, beszélni, hogy ki mit csinál a térképre és térképpel, ki a világ mely pontján… teszi jobbá a világot. Más cég azt mondta volna az amatőr, lelkes csapatra mutogatva, hogy „ő… ő… ő… a konkurrencia!”, ő pedig azt mondta, hogy gyertek, csináljuk együtt, mert ti olyat tudtok amit mi nem, mi pedig olyat, amit ti nem: együtt jobbak vagyunk!

És persze vendégül látta a térképmániásokat Csabdiban is, megint. És persze (persze!) a kis projektek, hogy az ország eldugott részeit feltérképezzük, mert csodálatos tájak vannak ebben az országban, és a kerékpárutak, hiszen a bringa volt az elsőszámú jármű az életében, bár hogy „jármű”… inkább legális élvezeti szer.

És azok a felsorolhatatlanul számtalan, apró dolgok, amitől a térkép és a térképek és az informatika és a közönséges, mindennapi világ jobbak lettek, és amit az „emberek”, aki használják sosem fogják tudni, hogy benne volt a keze és az energiája.

Ő volt Veszelovszki Zsolt, a Veszelovszki, a Portos, az Óriáspumukli, a Dude, a bringás. 54 éves volt, azt hazudják, pedig nem lehetett annyi, maximum 35, de az is csak különleges titkosszolgálati erőszak alkalmazása mellett hihető. Sok mindent kaptunk tőled, Zsolt, és felháborító, hogy ez sem elég, és többet szerettünk volna, Veled.

Köszönjük… köszönöm.

Elektromos autók és konnektorok

2016-10-20 12:46 írta grin

Az elektromos autók és a konnektor

Csupán hangosan elgondolkozom azon, hogy hogyan is néz ki a jövő, ha kinéz. Mármint tudod, amikor az egyszeri időutazó vágyódik a viktoriánus kor nyugodt szépsége után… majd belehal a latrinán összeszedett vérhasba.

Magyarországon több, mint 3 millió személygépjármű (parasztosan autó) van forgalomban, induljunk ki ebből.

Egy Tesla Model S teljesítménye 300kW, az akkuja pedig 60-100 kWh. (Az adatlap szerint 70 kWh-ból 390 km-t tesz meg, vagyis a fogyasztás durván 17 kWh/100 km.)

Ha az extremitást nézzük, akkor ez autónként és átlagosan mondjuk 15 kWh akkumulátortöltés naponta, vagyis minden nap 45 000 MWh energia. Összehasonlításképp Paks I maximális teljesítménye 500 MW, vagy naponta 12 000 MWh, ez a szükségesnek több, mint a negyede, de akkor még a zseblámpákat is lekapcsoljuk. Ha Paksot napi 90 órát járatjuk, akkor már csak a maradék teljes magyarországot kell ellátni. :-) (A teljes magyar terhelés ebben a pillanatban 5960 MW.)

Nyilván nem mindenki fog egyszerre tölteni, de az látszik, hogy ezek a számok átlagok, vagyis akármikor is töltenek az naponta is sokszorosan meghaladja a teljes kapacitást.

Egy másik érdekes probléma a fizikai megoldás. Tankolni bemegy az ember, mert 5 perc alatt végez mindennel; és bár a 120 kW-os supercharger is nagyjából 8 perc alatt tölt be 15 kWh áramot nem biztos, hogy ez mindenütt megoldható, főként, ha az említett 45 000 MWh nagyrészt reggel és délután kerülne lehívásra: ha az autók 10%-a tölt egy időben 120 kW-tal, az dulván 36 000 MW, ami nagyjából tízszerese a teljes belföldi erőművi kapacitásnak. Ezt vélhetően elvethetjük: a teljes rendszer összeomlik, ha az autók 0.1%-ánál (ez egy időben 3000!) több akarna egyszerre tölteni. Ez olyan szempontból is érdekes, hogy magyarországon az Ásványolaj Szövetség szerint 1100 benzinkút van, átlagosan 3 állással, és a rendszer nagyjából most ennyit bír. Persze bővítés nélkül: napelemek, amik ébrenléti időben mennek nagyot dobhatnak a teljesítményen, és a szélerőművek is komlyan segíthetnek (és most ne beszéljünk a Szovjetunió magyarországi energia-terveiről).

Sokkal valószínűbb, hogy az autókat „konnektorból” töltené az emberek nagy része, ami 11 kW-ot jelent egy 40A-es (vagy 16A×3) lukból. Így a töltés naponta átlag másfél óra, viszont a számok is barátságosabbak: a 10% 3 300 MW lenne, ami csak a jelenlegi teljes kapacitást emésztené fel. Illetve…

…apró probléma, hogy ha ennyi ideig tart a töltés akkor az összes autót várhatóan egyszerre dugná fel mindenki (nem oda hanem a konnektorba), ami azért 33 000 MW amint elkezdődik a munkaidő, vagy mondjuk 16 000 MW reggel és 16 000 MW este. Minden nap. Abban a szent pillanatban omlana össze az egész elektromos hálózat még ettől is.

Tegyük fel, hogy napelemek, szélelemek, atomelemek, csiribí-csiribá van kapacitás. Akkor jön az érdekes kérdés, hogy erre a legalább 1 órára vélhetően nem fog ott állni a tulaj, tehát be szeretné dugni a kocsit mondjuk reggel, vagy este, amikor mondjuk a Büdipesti megáll az utcai parkolóban. Például Büdipesten kellene konnektor a parkoló autóknak… Elképzelem, ahogy a harc már nem csak a helyekért de a konnektorokért is zajlik… és a pártfinanszírozású dugóellenőrök büntetik az autókat, akik több, mint 1 órán át voltak bedugva… egy új iparág nő ki a földből! :-)

Persze ez nem futurizmus: ha elterjednek az elektromos autók akkor várhatóan fejlődik hozzá az elektromos hálózat és a kiszolgálói hálózat is, de lássuk, hogy nagyon sok minden kell még ahhoz, hogy ez az egész működőképes is legyen. De ahogy abszurd módon szállítjuk ide-oda a halott fák szerves nedveit, és hatalmas infrastruktúra szolgálja ki ezen robbanóanyagok hatékony terítését úgy ez megoldható lesz az elektromos autókhoz is.

És mindez fenti „problémák” ellenére jó lesz. Már alig várom.

Hungarian popular referendum about refugees and the EU

2016-10-03 08:11 írta grin

From the inside of Hatelands

We are kind of over the period of more than two months of the Hungarian Fidesz government orchestrated hatred campaign, where the ruling Party have burnt more than 20 billion HUF (72.8 million USD) on all kinds of media places to tell the people what to think and vote about the referendum they have initiated. It's been already said that this was probably the most evil campaign ever in the history of Hungary since World War II, full of outright lies, violations of local (and most probably international) laws and unbelievable amounts of intervention in the life of public institutions from elementary schools to the law enforcement.

This has already been mentioned about this refrendum, and it surely help to understand the results. The average citizen get the news from the now completely Party-controlled public media, where they have acquired, taken or forced to have released to them most of the nationwide TV channels, they force providers to put these channels in the first programmed places, if you can imagine such a thing, so they use 7 TV and at least 2 radio channels to reflect their own view and provide selected and filtered news to the ignorant masses, so it may not come as a surprise that the government dictated results came out in majority. In fact this has been known well before the actual results, there was zero doubt about that.

However international, and even national news failed to show the much more relevant points to help understand what the results really show. Let me provide you some insight.

There are many objective analysis of the referendum from non government controlled institutions, and many agree in that the referendum possibly violates the national election laws (since there is no possibility to start a referendum in a topic where the National Assembly have no power), that the hate campaign of the government violated many local laws (since the government must not take sides in a referendum and the FIDESZ party [which technically a spearate legal entity but in reality spends the public founds as they were the government] are not in the position to use public funds to do a public campaign) and the referendum was completely pointless for many reasons, including the absence of information about what the government want to do with the results.

These have been the reasons that many parties, NGOs and politically active and even many not really active organisations called people not to engage in the voting process since it's illegitimate and illicit, and other entities (like the originally joke purpose Hungarian Two-tailed Dog Party, who now became the "neither of them" choice of some more informed voters) suggested the people to boycott the referendum by casting deliberately invalid votes.

People have been debated about these: should I stay home to boycott or should I go and cast an invalid vote? It is kind of surreal when one realises that in 2016, in Europe, it is a completely believable and natural thing that we have to calculate how to counter-measure the voting fraud of the government; whether it is easier for Them to fake your signature and vote when you stay home or whether it's easier to use a fake vote when you have signed your presence; how you should take care to make your invalid in a way that they cannot "interpret" it as a valid one (since there was an official guide how to interpret invalid votes as valid unless it's absolutely not posisble to misinterpret); how could the people somehow check whether the results were reflecting the reality. It did not help that most of the voting booths were validated only by governing party selected people.

Therefore it is very important to see how many people have actually stayed away and how many invalid votes were cast.

There are always invalid votes, that's normal. However, let me show you a comparison of the elections and referendums of the past decade:

Invalid votes in the percentage of total

This graph shows that we have almost ten times higher invalid votes than we ever had (this is true for the older referendums as well but their available data is not easy to automatically compare). Based on some statistical data additionally to this 6.27% invalid votes many of the absent votes have been part of the boycott, which results 10%, or more possibly more close to 20% of the population who deliberately rejected the referendum.

When you only see that there were almost no "support for refugees" you must know that those more than 1.5 million of Hungarians (possibly many more) did show their support by not being a puppet in this evil, hateful, dark comedy.

Regular Expression (regex) debugger

2016-07-01 10:50 írta grin
This is highly technical, non-geeks run away, now.

Okay, no, just kidding, this is just a bookmark entry since this is so cool.

Regular expressions are part of the Zen™© of the Programming. They are patterns which are matched against a string and check whether there is a match or not, take parts of the string or similar.

Also, regexps are highly geeky because they are an absolutely unreadable mix of all kinds of punctiation. Simple regexes are easy to write and easy to understand, however there are some whose complexity requires more understanding than one can spare for an average human lifetime.

Here come the RegEx debuggers. Funny, I almost have used none so far, maybe I like to break my brain on them. Anyway, there was one which was full of "meta matches" (?:) and recursive groups (eek), and I was looking for the easy way and googled "regex debugger". Found a lot of interesting but not that useful one, but then…

This.

Nice. Syntax diagram of the regexp.

Intel Skylake/i915 video driver vs. linux

2016-06-30 17:29 írta grin

Recently I have obtained a board with a recent intel internal video "card" which is supposedly more powerful than my 6+ years old NVidia. So let's give it a try, shall we?

This is an intel i7, and the graphis is ASUSTeK Computer Inc. HD Graphics 530 or Sky Lake Integrated Graphics (rev 06) or i915 in linux driverspeak. The system is Debian/sid, semi-upgraded.

There are two xorg ways to do it: the "old" way is to use the intel driver and the new is to use the modesetting driver in the kernel. This is a fairly recent kernel (4.4.14), should work out of the box. The mainboard is an Asus B150-PRO with a fancy uEFI BIOS.

As a fallback I leave the old nvidia in the machine, but I won't use it right now.

What could possibly go wrong?


Well, first the i915 wasn't even visible in lspci! It turned out that the BIOS have to be told to share the cards (which probably meant being able to use multiple cards or whatever), so at least the device is visible.

"At least", yeah, since no matter what combination I have chosen for the HDMI and DVI monitors they only worked on the NVidia external card. Another BIOS setting is which force the machine from "Auto" onto the internal card at boot, so at least I see the BIOS and the booting.

Nice little step to see the boot, so I removed the "nomodeset" from the kernel cmdline. The result was a beautiful vertical colorful screen freeze. Immediately after the kernel init'ed the screen.

From there I have slowly progressing, reboot after reboot, by first removing the nvidia specific glx and gl libs (could be theoretically used together by using the switching package but I couldn't bother), changing BIOS not to use S6 sleeping state for the card (it's rumoured to freeze there), plugging both monitors into the internal card, and after that I have got one working monitor using software DRI (direct rendering), which is the working and slow-as-hell 3D version of the semi-working stuff.

The major obstacle was DRI2, since it just didn't work, it was using VMware software renderer:

[  2622.559] (II) glamor: OpenGL accelerated X.org driver based.
[  2622.579] (II) glamor: EGL version 1.4 (DRI2):
[  2622.579] EGL_MESA_drm_image required.
[  2622.579] (EE) modeset(0): glamor initialization failed
If you try to google for "EGL_MESA_drm_image" you get a lot of -- nothing. Don't bother, the problem is that all the related libraries, and their related libraries, and theirs and so on should be upgraded to the latest version. After that the DRI2 worked.

Still: there is no second monitor. xrandr says it's disconnected. No it isn't, but still. I can force it by raping it:

xrandr --output HDMI-2 --mode 1920x1200 --left-of HDMI-1
no, actually that won't work since 1920x1200 modeline isn't there, no edid for disconnected stuff. So I can borrow the smaller monitor's resolution as
xrandr --output HDMI-2 --mode 1280x1024 --left-of HDMI-1
which works in a kind of retro way. Still, it's not good, the monitor is "disconnected" and the system rejects to handle it.

The solution was kernel cmdline hacking:

video=HDMI-A-2:e video=HDMI-A-1:e
which is enabling the device forcefully. HorribleHack™. Works, as from then on both monitors is detected by the system at boot and we have nicely mirrored console, then detected by modesetting driver then, finally, used by xorg. From then on xrandr (or technically xfce4-display-settings) is able to put them where they should be in the dual-monitor setup.

The card isn't nuclear reactor but faster than the NVidia GT220, so until it gets upgraded it should suffice.

Szerteszana²

Szerteszana²

grin agymenései