In
metric,
one milliliter of water occupies one cubic centimeter,
weighs one gram, and requires one calorie of energy to heat up by one
degree centigrade—which is 1 percent of the difference between its
freezing point and its boiling point. An amount of hydrogen weighing
the same amount has exactly one mole of atoms in it. Whereas in the
American system, the answer to ‘How much energy does it take to boil a
room-temperature gallon of water?’ is ‘Go fuck yourself,’ because you
can’t directly
relate
any of those quantities.
A
metrikus
rendszerben egy milliliternyi víz egy köbcentiméter térfogatú, a súlya
egy gramm, és ahhoz, hogy egy celsius-fokkal emelkedjen a hőmérséklete
pontosan 1 kalória[1] energia szükséges, ami a forráspontja és a fagypontja
közötti különbségnek egy százaléka. Egy pontosan ilyen súlyú
hidrogén-mennyiségben pontosan egy mólnyi atom van. Mindeközben az
amerikai mértékegységrendszerben arra a kérdésre, hogy „Mennyi energia
szükséges egy gallon szobahőmérsékletű víz felforralásához?” a
megfelelő válasz a „Baszódj meg”, mert képtelenség azokat a mennyiségeket
közvetlenül összekapcsolni.
1: igen, a
kalória nem SI mértékegység.
Humort magyarázni…
Legyen kedves postafordultával bemutatni, hogy pontosan mikor, hol,
hogyan egyeztem bele, hogy spameket küldjenek nekem, valamint legyen
kedves szintén mellékelni a hozzájárulásom (arról is szükséges
tudni hogy hol, mikor, milyen formában történt) hogy hozzájárulok
marketing témájú kéretlen levelekhez.
A félreértést elkerülendő:
Kérem, hogy a
2011. évi CXII. törvény (Infotv.)
14. § alapján
haladéktalanul (de legkésőbb 8 napon belül) tájékoztassanak az Önök,
kapcsolt vállalkozásaik, partnereik, illetve bármilyen a személyes
adataim kezelésével kapcsolatos Adatkezelők és Adatfeldolgozók által
kezelt adataimmal (az Infotv. 3. § 2. szerinti személyes adatok és
egyéb, esetleg nem személyes adatok) kapcsolatosan:
mikor és milyen formában történt meg a 14.§ (a) pontja szerinti tájékoztatás;
teljes körű másolatot kérek az Infotv. 16.§ (1) és (2) szerinti tájékoztatásról (az abban szereplő adatokról);
bocsássák rendelkezésemre az Önök által kezelt személyes adataimat
és minden azokkal összefüggő információt (vagyis minden olyan adatot,
mely személyes adataimmal kapcsolatba került vagy azzal bármilyen
korrelációs viszonyba került; ennek túl laza megállapítása ellen jelzem
ezzel kapcsolatos jogi felelősségüket);
azonnal korlátozzák személyes adataim felhasználását oly módon, hogy
az ne kerülhessen semmilyen Önök, vagy Önökkel kapcsolatban álló
Adatkezelő vagy Adatfeldolgozó által végzett marketing tevékenység
során felhasználásra, és ezen intézkedések módjáról és körülményeiről
haladéktalanul tájékoztassanak;
teljes körűen tájékoztassanak az Infotv. 17. § szerinti
Adatkezelők és Adatfeldolgozók pontos nevéről és adatairól.
Tájékoztatom – a tévedések elkerülése végett –, hogy a jogtalan
adatkezelés tényállását a „leiratkozás” lehetősége vagy végrehajtása
nem befolyásolja.
Tájékoztatom továbbá, hogy a fentiek az Infotv. szerinti jogaim
gyakorlását biztosítják és teljesítésük nem jelent garanciát arra, hogy
jogaim megsértése esetén nem kerül sor a jogszerűtlenség
megállapítására vagy a jogsértés kompenzációjára
irányulóeljárás
megindítására. Nem teljesítésük esetén az említett eljárások
megindítása teljesen bizonyos, belefoglalva az Infotv. jelzett
szakaszainak közvetlen megsértését is.
Ezúton jelzem, hogy jelen levelem elkészítésének igénye 30 perc volt
(a későbbi kártérítési igény megállapításához).
Általában a Magyar Postával való
vitás ügyeimet blogbejegyzés nélkül el szoktam tudni intézni: az ember
előkeresi az ÁSzF
megfelelő részeit, beviszi a postára, határozott tekintettel jelzi, hogy
szeretné, ha ez alapján járnának el, és a dolog aránylag békésen meg szokott
oldódni.
Ez nem az az eset.
A dolog ott kezdődik, hogy láttam már postát és postást, konkrétan szerintem
lasasn féltucat helyen laktam, és legalább tucatnyi postással volt dolgom.
Volt olyan posta, ahol nem találkoztam a helyi vezetővel, de nem egy volt
ahol igen, a tisztázandó dolgok végett. Szóval, na, láttam már postát.
Új hely, új posta. Kapok egy bedobott értesítést, hogy levélküldemény.
Ez gond, ugyanis aznap nulla órától huszonhárom óra ötvenkilenc percig otthon
voltam, és postást még hírből se' láttam. Szóval ilyenkor az ember bemegy,
és jelzi, hogy tessék csengőt simítani.
De, ez nem az az eset. Az most mellékszál, hogy milyen stílusban
(alpári bunkó), de a helyi oberführerin jelezte, hogy „a postaládába nem
férő küldeményeket nem is próbálják kivinni”, és ez „benne van a szabályzatban”,
de persze „nem tudja, hol”. Jó, bizonyosan, amúgy is egy másodperccel sem
kívántam tovább egy légtérben lenni egy ilyen puhatestűvel így jöttem
haza nézni. (Ja, mint kiderült a csomag 150×195 mm, viszont 30 mm vastag.)
És majdnem nem hazudott. Ez olvasható a Magyar Császári és Királyi Posta
regulájában:
„6.2. A kézbesítés általános szabályai
2/A) A Posta a méretei miatt levélszekrény útján nem kézbesíthető
(maximális méret 324x229x24 mm), címhelyre címzett
nemzetközi viszonylatú, nem könyvelt postai küldeményt
a címében feltüntetettől eltérő helyen – a címhelyen
történő kézbesítés megkísérlése mellőzésével –,
a 12/A) bekezdésnek megfelelően hátrahagyott értesítő alapján a címhez
rendelt, kijelölt kézbesítési ponton is kézbesítheti.” (Kiemelések
tőlem.)
Ízlelgessük egy picit. Ez azt jelenti, hogy a posta többet nem hajlandó
kézbesíteni semmiféle külföldi, nem ajánlott küldeményt,
lévén ezek az esetek 99.99%-ban valamelyik méretbe nem fognak beleférni.
Ez nem levélküldeményre vonatkozik, hanem minden fajta külföldi küldeményre
(melyek amúgy nem [nagy méretű] csomagok, mert azt a posta intelligencia
alapon leválasztott másik része, az MPL kiszállítja).
Természetesen nem az szerepel az ÁSZF-ben, hogy nem fogja
kézbesíteni, hanem az, hogy ha akarja, akkor nem kézbesíti.
És ha akarhatja nem kézbesíteni, mi a francért kézbesítené? Kurva anyját
annak az ügyfélnek! Emelje már meg a seggét és fáradjék bé a postapalotába,
állja ki a sorát, kis papírkájával, és ne ringassa magát abban a
kurva illúzióban hogy a 21. század digitális korában él!
És azt a Vezető Véglény már csak odavetette, hogy „há' me' annyi
lett a külföldi küldemény hogy má' nem fért a postásba, ezér' változott
fél éve vagy mikor má'.” Értem én, dolgozni kellene bazmeg, mert azt
hiszi valaki hogy ha fizet a postai szolgáltatásért, akkor a posta
szolgáltat! Hahaha! Naggyon vicceskének teccik az ügyfélnek lenni!
Magyar Posta. Itt az új szlogen: „Nem tesszük meg, mert megtehetjük!”
Nagyjából egy fél éve indultak be azok az újabb fajta spambotok, amik
nem egyszerű spameket küldenek, hanem valami sokkal érdekesebbet; bizonyos
szempontból komoly felvilágosító-tevékenységet végeznek akaratlanul is,
csak sajnos ennek a legtöbb ember nincs tudatában.
Beszéljünk azokról a levelekről, amik valahogy így kezdődnek (angolul,
vagy láthatóan fordítógéppel készült magyarsággal):
„Rossz hírem van számodra: egy hónapja meghekkeltem a
gépedet, és kémvírustrójaiprogramokat installáltam rejtve rá, ami
átalakítja a kamerádat egy kémszerkezetté, és így mindent látok.
Tudom, hogy a jelszavad „titok123”! Látod, nem hazudok. És videóra
vettem, amint nősténykutyák üzekedését nézed videón és közben
csemballón balladákat pengetsz a nyelveddel, és ha azonnal nem fizetsz
hatvankilenc bitcoint a faceb00cdeadbeefface123456789abc címre akkor
a videót elküldöm a legközelebbi szélsőjobbos újságnak. A rendőröknek
ne szólj mert őket is meghekkeltem. Fizess.”
…vagy valami hasonló. A lényeg az, hogy a jelszó valódi, és emlékszel
is, hogy használtad. Ha ügyes ember vagy, akkor arra emlékszel, hogy
nagyon régen használtad.
Szögezzük le az elején: a jelszó valódi és a levél minden állítása hamis.
Na oké, de akkor honnan van meg neki a jelszó?
Úgy, hogy simán letöltötte a netről. Ugyanis minden évben 2-3 nagyobb
vagy kisebb szolgáltatásról derül ki, hogy nem csak betörtek hozzájuk (ami
azért előfordul, de nem feltétlenül nagy katasztrófa), hanem ennek során
olyan adatokhoz jutottak amik az ügyfelek emailjét ÉS jelszavát tartalmazták
olyan módon, hogy a jelszó nem volt biztonságosan titkosítva.
Ennek eredményeképp megszerezték az összes ügyfél email címét és jelszavát.
Ezeket a jelszavakat aztán felhasználják betörésekre, adatlopásra, email
zsarolásra és pár érdekesebb dologra, de egy idő után maguk az adatok is
áruvá válnak, és a jelszavakat meg lehet előbb vásárolni, majd ha már nincs
vevő azok gyakran megjelennek az internet eldugottabb bugyraiban is.
Gyakorlatilag egy idő után bárkinek meglehet.
Ilyen jelentősebb betörések egyike volt a 2012-es LinkedIn Breach, ahol
kormányunk orosz barátai 6.5 millió jelszót, illetve további 100 millió
gyengén titkosított jelszót szereztek meg. Ízlelgessük picit ezeket a
számokat.
Mindenestre akinek gyenge LinkedIn jelszava volt 2012 környékén az
szinte biztos lehet, hogy az mára közkincs, és így teljesen egyszerűen
megjelenhet egy emailben, ami azt állít mellette, amit akar. De ha nem
LinkedIn, akkor
bármelyik másik 100 betörés,
ahol jelszavak kerültek ki.
De azért jobb, ha fizetek, ugye?
Rossz vicc lenne. Zsarolásra soha nem érdemes fizetni, főképp,
amikor teljesen zéró garanciád van arra, hogy ha fizetsz, akkor a
zsarolás tárgyát megsemmisíti az illető, vagy eláll tőle; sokkal
valószínűbb, hogy garantáltan fizetőképes keresletként aranytojást
tojó tyúk válik belőled. A rendőrséget pedig nem kell félni
megkeresni, mert dacára a széles körben ismert inkompetenciájuknak
nem biztos, hogy nem tudnak segíteni, és jelentősen fejlődtek az
elmúlt években. De nem biztos, hogy ilyen hülyeségekkel érdemes
őket fárasztani.
A leghasznosabb, amit a levéllel tehetsz az, hogy törlöd és
nem foglakozol vele.
Mit tanultunk ebből?
Ez a beszéd! Ez egy jó kérdés, mintha csak én tettem volna fel!
A legfontosabb a tudás: ezt a jelszót soha többet sehol ne használd.
Ezen nincs mit gondolkodni. Még hasonlót se!
A következő: ne használj több helyen ugyanolyan jelszót, mert
bármikor vihetik az egyiket, és akkor a többire is be tudnak lépni. Nagyon
macera 120 helyen jelszót változtatni.
A következő: a jelszavaid ne legyenek 8 (de inkább 10) karakternél rövidebbek,
mert azt még közepesen titkosított formában is egészen gyorsan vissza
lehet fejteni.
És lássuk be: nem fogsz 250 jelszót fejben megjegyezni, ezért szükséged
lesz egy jó jelszótárolóra. (Ilyenek például:
password safe,
keepass [ezek
helyben tárolják a jelszavakat];
bitwarden,
lastpass,
1password)
A témáról viszont
már írtam régebben,
így azt a részt nem ismétlem meg megint.
Még annyit teszek hozzá: a „kétfaktoros” azonosítás sokkal
biztonságosabb, de sokkal macerásabb is. Tudod, amikor a mobiloddal
lecsippentesz egy QR kódot, és minden belépéshez a jelszó mellett
kell egy számot is megadnod, amit a mobilod mond. Erre én amúgy
az AndOTP-t használom Androidon
(GooglePlay
illetve F-Droid),
ami ingyenes és nyílt forrású. Akkor lehet használni, ha az adott
szolgáltatás azt támogatja.
Majd egyszer mesélek a jelszóbiztonságról is még, de sajnos
most nincs időm megírni. Addig is vigyázzatok magatokra.
[Frissítés 2018.10.22.] Ugyanerről a jelenségről írt
a Kiberblog
még júliusban, amikor még csak kezdődött ez az őrület.
Kicsit más stílusban, de ugyanazokat a következtetéseket
meséli el, amiket én is.
Mások azt mondják: „Minek menjek, nincs kire szavaznom!”
Nézzük nagyon röviden, hogy neked, mint szavazópolgárnak milyen lehetőségeid vannak,
ha nem a Fideszt szeretnéd kormányon az elkövetkező 40 évben.
Elmész szavazni, és „taktikai szavazatot adsz le”,
vagyis listán bármely ellenzéki pártra, egyéni jelölteknél pedig a
legesélyesebb jelöltre szavazol.
Ezzel meg lehet akadályozni a Fideszes uralmat.
Ha elmész szavazni, de egyéniben nem a legesélyesebbre szavazol, akkor
nagyon valószínű, hogy a szavazatod átkerül a Fideszhez.
Ha nem mész el szavazni, akkor a szavazatodat a rendszer odaadja annak, aki arányában a
legtöbb szavazatot kapta, ami majdnem teljesen biztos a Fidesz lesz, vagyis
a szavazatod átkerül a Fideszhez.
A hódmezővásárhelyi eredmény megmutatta: lehetséges a Fidesz leváltása,
ha sok szavazó elmegy, és okosan szavaznak. Ez nagy eséllyel elérhető! Ha az ellenzéki szavazóknak
csak a fele így szavaz, a Fidesznek többsége sem lesz a parlamentben!
Elmész szavazni, de nem taktikázol, hanem arra adod a szavazatod, aki számodra
szimpatikus ellenzéki párt, és szimpatikus ellenzéki jelölt
(vagy nem szimpatikus, de „legalább nem egy általad elfogadhatatlan párt tagja”).
Ha a jelölted nem a legesélyesebb, akkor lehetséges, hogy a szavazatod át fog kerülni a Fideszhez,
mert ha arányában neki több szavazata lesz mint bármelyik ellenzékinek külön
(vagyis ha elég sok ember nem taktikailag szavaz, és mondjuk
40% fidesz / 30% ellenzék1 / 20% ellenzék2 / 10% ellenzék3 jön ki), akkor ezt teszi
a Fideszes választási rendszer.
Nem mész el szavazni. A Fideszesek el fognak menni, mert mozgósítják őket, és mert
ez ömlik rájuk évek óta. Bár az összes szavazónak töredéke fog szavazni (2014-ben
a lakosság 61.7%-a szavazott, így a Fidesz a teljes lakosság kevesebb, mint
egyharmadának [23%] szavazatával szerzett a parlamentben több, mint kétharmados
abszolút többséget, és így szabad kezet), de a Fideszes többség miatt
a Fidesz
többséget, várhatóan abszolút többséget szerezhet, és
folytathatja az ország átalakítását saját képére.
Ennyi a lényeg. El kell menni szavazni: a listán bármelyik ellenzéki pártra
szavazni, egyéniben pedig a legesélyesebb jelöltre, legyen az szinte bárki (és
gyakorlatilag lehetetlen, hogy bármelyik „ellenszenves” párt ezzel többséget,
vagy abszolút többséget szerezhessen).
Nem kell a sikerhez, hogy mindenki így tegyen; elég az, ha elég sok
ember tesz így, és akkor megelőzhető a fidesz kétharmad, a fidesz többség,
és így a fidesz kormány. Az ellenzék egységes szándéka a jelenlegi korrupcióra
alapuló rendszer megváltoztatása, és ezen túl kezdődhet a vita és az egyezkedés
a részletekről, ahol az ország véleményeinek teljes sokszínűsége ütközhet,
nem pedig egy vélemény nyomja le a többit, erőből.
Nagyon sok embernek az a gondja, hogy elmenne szavazni, de nem tudja: kire, vagy
„nincs kire”. Erre a válasz az, hogy jelenleg annyira rossz a helyzet (egy erősen torzított,
igazságtalan választási rendszer, egy Fidesz által uralt közmédia, pénzügyileg és
nyilvánosság előtt kivéreztetett ellenzéki pártok, fásult és reménytelen lakosság),
hogy gyakorlatilag az egyetlen megoldás az, ha a szavazatokat nem arra adjuk, aki
„szimpatikus”, hanem úgy, hogy az megelőzze a Fidesz totális uralmát.
Számos értelmiségi és
informatikus
dolgozik azon, hogy ez kivitelezhető legyen.
Most csak tőszavakban írom le:
Közös Ország Mozgalom (KOM) -
Ez a civil kezdeményezés a jelenlegi aránytalan és torz választási rendszer
eltörléséért, és a régi, arányos rendszerhez hasonló, a lakossági
szavazatokat jobban tükröző választási rendszer visszaállításáért küzd,
és ezt az ellenzéki pártok széles körű összefogásával biztosítja.
Ennek keretében
8
ellenzéki párt aláírta a nyilatkozatot (DK, LMP, MSZP, Momentum, Együtt,
MLP,
MoMa,
PM),
miszerint közösen törekednek
a normális választási rendszer visszaállítására, és ennek szövegszerű
törvényjavaslata is elkészült
(és átment a demokratikus teszten,
vagyis a Fidesz azonnal elutasította, így vélhetően jól sikerült).
Emellett a KOM tagok és a civil lakosság saját pénzéből
közvélemény-kutatással
méri fel, hogy a kétséges körzetekben melyik jelölt mennyire esélyes. Ezzel
az adattal segítik a taktikai szavazók döntését (hogy melyik jelöltnek a
legesélyesebb nyernie), és osztják meg minden ellenzéki
párttal, illetve a lentebb hivatkozott weboldalakkal.
A https://taktikaiszavazas.hu/lap a taktikai szavazás konkrét megvalósítását segíti: a KOM közvélemény-kutatási
adatai, illetve a menet közben változó egyeztetések vagy lemondások tükrében
pontos jelöltekkel és számokkal mutatja, hogy minden egyes szavazókörre milyen
jelöltek jutnak, és azoknak mik a várható esélyei.
A statisztika várható első feltöltése 2018. március 5., hiszen
ehhez szükségesek a konkrét és friss közvélemény-kutatási adatok (KOM és
24.hu).
A http://viszlatketharmad.blog.hu/
bővebbre mért cikkekben írja le, hogy mik a lehetséges kimenetelek, vagy mik a hatásai
a szavazásnak és nem-szavazásnak.
Többen feltették a kérdést, hogy „most honnan tudhatom meg, hogy kire szavazzak”?
A választási naptár szerint a jelöltek február 19. és március 5. között kell,
hogy jelentkezzenek, és leadják a szükséges minimum 500 darab aláírt ajánlást. Emiatt
azt, hogy egyáltalán kik a jelöltek csak március 5. után fogjuk biztosra tudni, addig
nehéz esélyeket latolgatni, amíg lehet, hogy az egyik jelölt nem tudja begyűjteni az 500
jelölést vagy egy másik jelölt az utolsó pillanatban még jelentkezik 500 aláírással.
Ugyanígy a KOM/24.hu közvéleménykutatási eredményeinek elkészüléséhez is idő kell,
és jelenleg ez lesz a legpontosabb adat arra vonatkozóan, hogy kik esélyesek. Ezt is meg
kell várni, most – 2018 február végén, HMU 3-ban (Hódmenővásárhely után 3 nappal) – még
nincsenek meg az adatok.
Azt is fontos látni, hogy a pártok várhatóan egyeztetni fognak, és egymás között is
meg fogják nézni, hogy kik az esélyesek: várhatóak visszalépések is, és így csak az
ismert és esélyesebb jelölt marad; az is várható, hogy ezeket az esélyes jelölteket a
pártok és helyi szervezetek is kommunikálni fogják, ahogy kialakul a jelöltek pontos
listája.
A taktikaiszavazas.hu várhatóan folyamatosan
frissíteni fogja az adatait, még a szavazás napjai előtt is, és várhatóan minden párt
segíteni fogja ezt az adatpontosítást, így – főleg március 5 után – érdemes ezen az
oldalon keresni az információkat, hogy kik az esélyes jelöltek.
Hódmezővásárhely az egyik legszebb módja annak, hogy
megértsük,
hogy pontosan mi és hogyan történik.
Egyrészt ha magas a részvétel –
sokan
mennek el szavazni – akkor a végeredmény
jól tükrözi azt, amit az emberek többsége valóban akar! Ha ez a Fidesz, akkor
azt; ha pedig nem, akkor nem azt. Ez most különösen fontos, amikor az emberek
többsége nem akarja a Fideszt, de nem lát alternatívát. Én is azt mondom, mint
sokan: jelenleg bármi jobb, mint ez. És ha magas a részvétel, akkor nem fog
egyetlen olyan párt sem többséget szerezni, aki sok embernek nem szimpatikus.
Másrészt, hogy igenis
létezhet
és létezik olyan alapszintű ellenzéki összefogás,
ahol még az ellenfél ellenzéki pártok is képesek azért egyeztetni, hogy a
maffiaállamot lecseréljék. Ha ebben képesek egyeztetni, másban is azok lehetnek.
Gyakorolniuk kell, de nem lehetetlen.
És harmadrészt az, hogy van esély legyőzni az állammaffiát dacára annak, hogy
az adófizetők pénzéből tolja a propagandát a tájékozatlan tömegek elé, hogy
közpénzből igyekszik lejáratni ellenfeleit, hogy hazugságokkal próbál rettegést
és gyűlöletet szítani.
Elemzők szerint a Fidesz
következő célpontjai egyrészt a
jelenleg még mindig független bíróságok, amik az egyik legnagyobb akadályoztatói
a korlátlan hatalomátvételnek, másrészt a relatíve független működésű önkormányzati
rendszer, ami túlságosan képviseli a helyi érdekeket a központi tervekkel szemben.
Emellett folyamatos az EU-ellenesség és a korrupció államosítása.
A végcélnak egy
olyan állam kialakítása tűnik, ahol a vezetők szabad kezet kapnak, és nem akadályozzák
őket sem a belföldi jogszabályok, sem az európai normák, sem pedig a helyi érdekek.
A kétharmad (abszolút többség) azt jelenti, hogy a Fidesz a választási rendszer
működése miatt kb. 40% szavazat esetén a parlamenti helyek több, mint 66%-át
megkapja, és ezáltal bármit megtehet anélkül, hogy azt bárkivel egyeztetnie
kellene; alkotmányt/alaptörvényt módosít, saját szájízére alakítva
módosít
olyan
alapvető („kétharmados”) törvényeket, mint
Az EU tagság
A hadiállapot, rendkívüli állapot, szükségállapot kihirdetésének körülményei (amikor a kormány
tényleg bármit megtehet, beleértve az ellenségei tárgyalás nélküli
bebörtönzését)
A köztársasági elnök megválasztása, összeférhetetlenségének kimondása
Az Alkotmánybíróság megválasztása
A Kúria elnökének megválasztása
A népszavazási és választási törvény megváltoztatása
…
Ez gyakorlatilag teljes hatalmat jelent az ország jogrendjének átalakításához.
Az egyszerű többség azt jelenti, hogy a Fidesz a legtöbb
törvény esetén saját szájíze szerint, az ellenzék vagy a lakosság egyeztetésének
mellőzésével alkothat változtatásokat, valamint uralhatja (vagy teheti lehetetlenné)
a törvényekkel és törvényességgel kapcsolatos parlamenti bizottságok munkáját.
Ezen túl a többség ad lehetőséget arra, hogy egy párt kormányt alakítson saját
tagjaiból.
Az ellenzéknek egymással együttműködve,
egyezkedve, nehézkesen, de a fideszes uralom nélkül kell
kormányoznia.
Nehéz időszak lesz: ki kell javítani, vagy vissza kell csinálni, vagy újra kell
építeni mindazt, amit a Fidesz az elmúlt 8 vagy még több évben tökretett, ellopott,
leépített, szétrombolt. Mindezt úgy, hogy az ellenzéki pártok
sok mindenben egyetértenek,
valódi együttműködés vagy szóbeli megegyezés alapján, de sok mindenben
radikálisan mást gondolnak, így ezekben a pontokban
– mint egy normálisan működő demokráciában – egyeztetniük kell, vitázniuk kell,
megegyezésre kell jutniuk és kompromisszumokat kell tenniük. Erre szerintem mindenki
hajlandó, elméletben, de még nincs senkinek sem ebben gyakorlata. Ha a szavazók
is érzik erejüket, és képesek nyomást gyakorolni a pártjukra - pártjaikra, hogy
törekedjenek a megegyezésre, akkor ez az ország egészen gyorsan meg is
gyógyulhat, legalábbis politikailag, mert a gazdasági rombolást sokáig is tarthat
visszaépíteni. Nehéz lesz, de nagyon-nagyon-nagyon sok pénzünk lesz akkor, ha ezt
nem fogják államosított korrupcióval ellopni, pláne, ha az ellopott pénzeket sikerülne
visszaszerezni (amire egy valódi jogállam esetében nincs garancia).
Ellenzéki közös pontok és ellentétek
Az ellenzék szétszabdalt. Az ellenzéki pártok nagyon sok mindent szeretnének,
egy részét elvből, más részét azért, mert egyetértenek vele; és sok
mindent elleneznek, vagy elvből, vagy mert a tömegbázisuknak az adott kérdés
másképp fontos.
Néha sikerül együttműködni (KOM, Együtt), gyakran nem, és bizonyos pártok
más bizonyos pártokkal nem hajlandóak semmiféle hivatalos együttműködésre;
ennek ellenére a legtöbb ellenzéki párt jól deklaráltan ugyanazt akarja,
ha lehetősége nyílik rá.
Az arányos és igazságos választási rendszer visszaállítása
A fékek és egyensúlyok rendszerének helyreállítása (Alkotmánybíróság,
ombudsmani rendszer, független bíróság, független ügyészség, független
MNB, független ellenőrző és felügyeleti szervek, kontrollált
nemzetbiztonsági tevékenység)
A korrupció visszaszorítása és az állam-korrupciós rendszer felszámolása
(közbeszerzések, államista nagybirtokok, hűbérúri rendszer leépítése)
