Szovjet-típusú válaszok
Egy vicc a hatvanas-hetvenes évekből
…ami ismét aktuális.
Hajótörést szenved és egy lakatlan szigeten köt ki az angol, a német és a szovjet férfi.
A sziget amúgy kellemes, szép, zöld, nem is túl kicsi; nem lenne különösebb bajuk, víz is van, de a szigeten csak bogyókat, növényeket találnak ennivalóként. Telik-múlik az idő, és pár hét múlva már mindenki feszült, ideges.
Az egyik portyázásuk során hogy-hogy nem, találnak egy nősténykecskét. Tanakodnak, hogy megegyék-e, de a német azt mondja, hogy lássák be: az, hogy nincs a szigeten nő igencsak nagy probléma, és a kecskét esetleg lehetne ilyen célokra is használni. Nem túl sok ellenvetés hangzik el, így megegyeznek, hogy a kecskét nem eszik meg, hanem az őszinte szerelem eszköze lesz. Abban is megegyeznek, hogy minden nap egyikük hálhat vele, addig a többiek őket békén hagyják.
Na, az első nap elmegy a német. Egész nap és egész éjjel elvan, másnap kérdezik a többiek, hogy milyen volt?
A német lelkendezik. Olyan jó volt, olyan jó hozzábújni, olyan kedves, szelíd teremtés… Mindenki ámulva hallgatja. Másnap az angol megy el. Utána ő is hihetetlenül lelkesen mesél.
A harmadik nap a szovjeté, ő is elvonul a kecskével. Másnap reggel nézik, hát a szovjet ott horkol, a kecske meg sehol. Felrázzák:
– Hol van a kecske, Vologya?!
– Miféle kecske?
– Hogy-hogy miféle? Hát ami itt a szigeten volt. Hol van?
– Mi hol van?
– Vologya! Emlékszel, hajótörést szenvedtünk, ugye?
– Igen, így volt.
– Utána bogyókon éltünk és nem volt szex!
– Bizony, bizony!
– És találtunk egy nőstény kecskét és megegyeztünk, hogy nem esszük meg!
– Igen, pontosan így történt.
– Hol a kecske?!
– Nem tudom. Milyen kecske?
– Nézd, Vologya. Első nap én mentem el, reggel visszajöttem a kecskével! Így volt?
– Igen, emlékszem, így volt.
– Másnap az angol ment el vele, és reggel visszajött a kecskével! Ugye?
– Visszajöttek, pontosan.
– Tegnap pedig te mentél el a kecskével! Nem?
– De, én mentem el vele.
– És most reggel nincs itt! Vologya, te megetted a kecskét?!
– Miféle kecskét?