Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pedagógus szakszervezet Magyarországon.
Elment egy napon a szakszervezet őfelségének palotájához, a dicsőséges Doktor cárhoz,
bekopogott illedelmesen, és amikor őfelsége kaput nyitott, azt mondta neki:
– Kegyelmes cár atyuskánk! Kérünk téged, hogy ne éheztesd tovább a tanárokat,
és segíts nekik, hogy tudják bölcsességre tanítani a gyermekeinket! Kérünk, hogy
adj nekik normális fizetést, ahogy ígérted!
Ránézett őfelsége, és azt mondta:
– Máma már nem tudok adni, mert 700 milliárdért kellett megvennem a Vodafont, és
az még gombócból is sok! De nyugodtan menj haza, mert holnap annyit fogok adni,
hogy minden tanár érezni fogja, hogy megéri tanítania. Lásd-e, ide fel is vésem
a palotám kapufélfájába: „Holnap adok a tanároknak annyi fizetést, amennyi tisztességes!”
Megnyugodott a szakszervezet, megköszönte szépen és elment haza.
Ám másnapra csak nem érkezett meg a tanárok fizetése, elment hát ismét a palotához,
és ismét bekopogott az aranyozott turulfejes kapun. Ismét kijött őfelsége, és
kérdezte:
– Mi járatban errefelé, szakszervezet?
– Jaj, képzelje, őfelséged, még mindig nem jött meg a fizetés!
Elnevette magát a Nemzetnek Dicső Bajnoka, a Rezsi Hőse, és rámutatott a
kapufélfára:
– Látod-e, hát ide van írva, hogy „Holnap adok a tanároknak annyi fizetést, amennyi tisztességes!”
Hát várjál holnapig!
Így cselezte ki az agyafúrt cár atyuska, a Kárpátok Második Géniusza, a Nemzetgazdaság
Megmentője a gonosz tanárokat.
Elmesélem, hogy mi történik, amikor megyek az autóval, és valami barom
világnak királya úgy gondolja, hogy a szabályok rá nem vonatkoznak, és
bevág jobbról zárvonalon 220-al, vagy épp – mint a konkrét esetben – egy
10 km-es dugót előz 160-nal a leállósávon. Nálam pedig felveszi a
dashcam.
A legelején szögezzük le: a dashcam nem azért van, hogy önkéntes rendőrként
minden pici fasság miatt feljelentsünk mindenkit. Nemzethy hazánkban teljesen
normális az, ha valaki autópályán 234-el megy, vagy záróvonalon előz, vagy
hasonlók; ezekre általában én sem ugrok, és nem is érdemes. (Konkrétan a
gyorshajtást egy kamerafelvétel alapján szinte lehetetlen bizonyítani, mert
nincs hitelesítve sem a saját sebességmérőd sem a kamerakép, ezzel nem is
érdemes önmagában a rendőrnéniket és -bácsikat zaklatni, mert van elég bajuk.)
Akkor érdemes bejelenteni, amikor valaki életveszélyesen csinál jól látható
szabálytalanságot. Nekem ilyen a jobbról bevág elém, lehetőleg pont hogy épp
befér az előtte menőnél, vagy forgalom elől elzárt területen előz, vagy
leállósávon rallyzik, vagy cikázva előz, és persze aki büntetőfékez;
ezek mind közveszélyesek. Ha lenne hátsó kamerám akkor ide csapnám még a
beáll a seggembe és/vagy villog arcokat is.
Tegyük fel tehát, hogy van egy ilyen felvétel. Az első lépés, hogy minden adat
meglegyen: pontos időpont, pontos hely (út + km szelvény, és az sem árt, ha
ez a felvételen is látszik), és nyilván olvasható rendszám.
A felvételt praktikusan felteszi az ember valamilyen privát
formában a netre: mivel a rendszámok nincsenek kitakarva, ezért ezt nem lehet
csak úgy mutogatni. (Lehet YouTube unlisted video is, vagy PeerTube, vagy akármi).
Ezután elindul az útvesztőben: az ügyintézés.police.hu
alatt én sem tudnám még egyszer megtalálni, hogy hol van, de a jobb felső sarokban
a szűrőbe az „IN-1248”-ra kiadja a „Közérdekű panasz, bejelentés” űrlapot. Ezt
kell – ügyfélkapus azonosítás után – kitölteni. A szöveges részbe bele kell írni
minden fontos adatot! Idő, pontos hely, körülmények, mi a pontos szabálysértés,
mi látszik a videón, stb. A lényeg, hogy a rendőr aki megkapja a szövegből tudja,
hogy mit kell tennie, és ne kelljen videót nézegetnie, mert van elég baja. Ha
tudod, kiválasztod a megfelelő megyei rendőrséget, sőt, ha profi vagy, akkor rögtön
a városit, de ha nem tudod, akkor az országos központ majd tudja az adatok
alapján.
Innentől egyetlen értesítést fogsz már csak kapni: az ügyet átteszik a megyéhez,
majd a városhoz, és ezután te már nem vagy az ügy résztvevője. De mi történik ilyenkor?
Az ügy általában a helyi illetékes rendőrség Igazgatásrendészetének
közlekedésrendészeti csoportjánál landol,
ott is általában van egy illetékese a szabálysértések egy csoportjának (nálam például
a leállósávon versenyzés egy külön hölgyhöz tartozott). Ők megnézik a videót, elolvassák
az adatokat, és ha egyértelmű és beazonosítható a szabálysértés, a szabálysértő és a
körülmények, akkor megindítják az eljárást; ha nem, akkor pedig lezárják (de erről sem
fogsz tudni).
A sikeres közigazgatási eljárás vége általában az, hogy az illető megkapja
a vonatkozó bírságot kiszabó
közigazgatási határozatot, amit 30+15 nap alatt kellene befizetnie. Ezt nyilván nem
feltételezzük az 50 millió forint feletti személygépjárművekről, esetükben a
büntetőpontokat felírják (vagy nem), a pénzösszeget pedig átküldik a NAV-nak, hogy
hajtsa be (ez példának okáért a leállósávozásért 100 ezer forint, ami a yacht 1 órányi
benzinköltsége). A NAV pedig ezután esetleg behajtja, de erről aztán már senki nem
fog tudni, vagy pedig 4 év múlva (hacsak nincs hamarabb kormányváltás) sóhajtanak,
és betolják az X-akták közé.
Ha kiemelten veszélyes eseményről van szó, akkor határozottan javíthatja a hatékonyságot,
ha kitakarod a rendszámokat (ehhez kell már némi szakértelem meg egy jó
video-editor) és utána kitolod a közösségi hálóra, esetleg a – túl nagyra
nőtt és így már nem túl barátságos stílusú – BPiAutósok
lapnak, akiket elég sokan szoktak olvasni. A durvább esetekből így párhuzamos
csinnadratta is lehet.
Rövid összefoglaló: soha ne ossz meg 444.hu cikkeket! Csak bosszantasz vele mindenkit, és az idegeskedés teljesen fölösleges.
A történet picit messzebb kezdődik.
Egyszër vót, hun nem vót…
Egyszer régen, nagyon régen, mikor még a boszorkányok seprűje is petróleummal ment, szépen lassan elkezdett megszűnni az Index.hu egykori független online újság. Ekkoriban lassan már létezett a 444, amit Új Péter (Internetto, Index) és csapata gründolt össze a 2011-es Indexes istenhozzádot és egy rövid Origós intermezzót követően 2013-ban, átszippantva néhány néhai Indexest is. A jó ég tudja, miből éltek meg; talán reklámból, talán másból (vagy abból, hogy hétvégén zárva voltak).
Amikor eljött az Index bekebelezésének izgalmas időszaka 2020-ban, akkor az ellenzéki újságok köre már szélesebb volt: a papír-újságokon túl az online piacon volt csak fizetős (mint a Jelen.média), támogatásos (mint az Átlátszó meg a Direkt36) és teljesen nyílt és ingyenes, mint a néhai Index és a néhai 444 (és számos régebbi darab, mint például a 24.hu). Ekkor – sőt, már az Index haldoklása alatt is – sokan megragadták az emberek elkeserdett-lelkesedését és támogatásokat kértek, a jóérzésre apellálva. Sok ember – közöttük én is – ekkor kezdett el támogatni több ilyen szabad, nyílt online sajtóterméket (sőt, amikor a HVG nyakát próbálta a pártállami médiahatalom elvágni, akkor azt is): havonta utaltam nekik egy kisebb összeget (nagyságrendileg egy ebéd árát).
A logika egyszerű: az ország egyik legnagyobb baja a fidesz által ellopott közmédia, melyen az embereket mesterséges tájékozatlanságban tartják, csak szűrt, cenzúrázott vagy hamisított propaganda-hírekkel „tájékoztatják” és a tájékozatlan ember nem képes okosan dönteni. A tájékozatlan ember szavaz a maffiára, mert a maffia azt mondta neki hogy ők az angyalkák; a tájékozatlan ember retteg a miráncstól, Brüsszeltől, a norvégoktól, Sorostól, akárkitől és akármitől, amit épp a propaganda elé tol.
Nekem (és nekünk, akik támogattuk) az az érdekünk, hogy az embererek tájékozottak legynek. Mivel a magyaroknak amúgy sem megy annyira jól, és ettől függetlenül sem szeretnek pénzt kiadni, így mi – akik megengedhetjük magunknak és tudatosak vagyunk – támogattuk az újságokat, hogy ők írjanak jó és tájékoztató cikkeket a többi embernek, hogy azok tájékozott döntéseket tudjanak hozzni. A cél tehát az, hogy a pénzemért mások olvashassák a fontos cikkeket: azért fizetek (önként), hogy szabadon elérhető cikkek születhessnek.
Telt-múlt az idő, és Új Péter úgy gondolta, hogy minek kérni, ha el is lehet venni? És a 444 elkezdett gondolkozni azon, hogy kialakítsa az előfizetői rendszerét, vagyis egy rendszert, amivel meggyőzni – és lehetőleg nem erőszakkal rávenni – akarja az embereket, hogy fizessenek. Ezzel még alapvetően nem lett volna semmi hiba, és a szerkesztőség már az elején elmondta: kifejezetten figyelembe fogják venni az olvasók véleményét, és meg fogják kérdezni őket a lehetőségekről, nyilván előtte tájékoztatva őket, hogy tájékozott döntéseket hozhassanak. Nyitottak belső meg támogató facebook csoportokat, ahol lehet közvetlenül a stábbal mindent megbeszélni!
A nagy lófaszt, kéremalássan!
Megváltoztattam az egyezségünket, és örüljön, hogy csak ennyire
A folyamat az első beszedett összegek után némiképp átalakult. Bár a csoportban többen kérdezték, hogy mi lesz és hogy lesz, a stábból senki nem reagált. Bár többen kérték, hogy meséljenek az öteleikről és lehetőségeikről, tájékoztassanak, hogy mi van: népiesen szólva szartak a fejünkre.
Egyszer csak bejelentették, hogy akkor ők úgy döntöttek, hogy lesz egy előfizetési díj, amiért a prémium tartalmakat és szolgáltatásokat lehet majd elérni. Bár a beígért konzultáció, sőt, tájékoztatás laza csuklómozdulattal ment le a vécén de hát oké, ez még egy érthető lépés: szegény az eklézsia, meg a pór a száraz kenyérért is lehajol és satöbbi. Ekkor a csoportban ismét többen elkezdték kérni, hogy mondják el: mik is a tervek ezekre a prémium dolgokra, illetve többen is kérték hogy mondjanak arról valamit hogy ugye nem csorbul a szabad tájékoztatás rész?
De a 444 csapat hű maradt az adott szavához, és a közönséget bevonták – a nagy lófasz érzésbe. Ismét. A kérdésekre nem válaszoltak, maximum olyan általánosságokat hogy „ezek plusz tartalmak lesznek, nem a cikkek”, „például kommentelés”, „a fontos, közéleti cikkeket semmiképp nem fogja érinteni”. De igazán a hogyanra és mitre semmit nem reagáltak, nem szakítva újdonsült hagyományukkal.
2021 tavaszán kezdték az új, fizetős rendszer tesztelését, de még ekkor sem derült ki az a „fantasztikus ötlet”, amivel meg akarták magunkak „nyerni” az embereket. Hamarosan azonban a fejlesztések beértek, és – dacára a folyamatos kérdésekre adott válaszok helyetti csendnek – élesben is láthattuk: hogyan képzeli a 444 a jobb, szebb jövőt!
…az első ütést gyomorral hárítottam…
Az új rendszer lényege, hogy aki nem fizet, az az újság egy részét tudja olvasni. A cikkek egy része le van zárva, méghozzá úgy, hogy abból az első pár mondat látszik, utána egy „fizess ha olvasni akarsz” felirattal. (A csoportokban kifejezetten többen elmondták, hogy ez miért nem jó ötlet, még amikor azt hitték, hogy bárki is figyel rájuk.) Az, hogy milyen cikkek kerülnek lezárásra, természetesen többszöri kérdésre sem mondják el.
Ez ugye teljesen szembe megy azzal, amiből kiindultunk: a nemfizetők elől zárunk el cikkeket.
De ha az ember ezen a ponton azt gondolta, hogy ennél jobban már nem tudnak velünk (és így magukkal is) kicseszni, akkor hatalmas meglepetés várta!
…a másodikat pedig az arcommal blokkoltam…
Elkezdtek hozzám – is – szállingózni a panaszok, hogy miért osztok meg zárt cikkeket? Először persze azt gondoltam, hogy az illető nézett el valamit, de a második-harmadik ilyenre elmentem már megnézni, hogy mi történt, hiszen bár fizettem rendszeresen de szándékosan nem léptem be az azonosítómmal, hogy ugyanazt lássam, mint bárki más, és nem vagyok hülye, hogy zárt cikkeket osszak meg! És hát láss csodát! A cikk, amit megosztottam, bizony le van zárva!
Ez volt az új, a titkos, a korszakalkotó 444 találmány! Az utólag lezárt cikkek! Az ember megosztja gyanútlanul, majd másnap már senki nem tudja elolvasni. Dzsííniüsz!
…és ennek mellékhatásaként azt is szépen lehetett látni, hogy bizony már nem csak a bulvárcikkek záródtak le („prémium kontent”‽), meg persze a kommentek (túlélem), hanem szépen lassan a fontosabb, közéleti cikkek, háttérinformációkat tartalmazó tájékoztatások is!
Ezen a ponton már többen nyúltak a bankhoz, és leállították az utalásokat (amiknek semmi köze nem volt az előfizetéshez).
…rúgásait lágy testrészeimmel hatástalanítva…
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor ma kiderült: több embert is alapos ok és figyelmeztetés nélkül kirúgtak a „Közért” nevű, nem előfizetői hanem olvasói csoportból, akik jelezték, hogy az eredeti ígéreteikből semmit nem tartottak be: semmilyen megbeszélés nem volt, tájékoztatás nulla, olyan cikkeket zárnak le amik fontosak és az utólagos lezárás miatt már nem szabad tőlük cikkeket megosztani. Persze ezek egyike sem mond ellent a csoportszabályzatnak, sőt, a csoportszabályzat szerint a 444 újságot és újságírókat erősebben is lehet kritizálni, sőt, csak többszöri figyelmeztetésre rúgnak ki valakit, de lássuk be: ha valaki elkezdi felrúgni a saját szabályait kicsiben az miért ne csinálhatná nagyban is?
Szóval a 444 büszke lehet. Sikerrel eltávolították azokat, akik – kulturált stílusban – kritizálják őket, sikerrel figyelmen kívül hagyták a kérdéseket és kéréseket, lazán eltekintettek az olvasók beígért tájékoztatásától, és mindezt a fideszes véleményemberek sunyi blokkolási módszereitől nem sokban különböző módon. Aki kritizál azt töröljük és letiltjuk, szépen, csendben, hogy nyoma se legyen: nehogy megzavarja az olvasók lelkes hangulatát!
Szóval…
Nem mondom, hogy ne olvasd. Bár a Telex erősen feljött mint a talajvíz, és ritka az a tartalom, ami a Telexen nincs ott és a 444 lehozza, de a sokszínűség kell, még akkor is ha bizonyos helyeken a sokból csak kettő áll rendelkezésre.
De cikkeket 444-ről ne ossz meg, mert sosem tudhatod, hogy másnap még elérhető lesz-e mások számára. Ne bosszantsd fel az ismerőseidet. Ha mindenáron meg akarod osztani, a fontos részt másold ki, addig, míg elérhető…
Viktor elvette az önkormányzatoktól a gépjárműadó intézését. (Majd az adót is zsebre teszi, már dolgoznak rajta.)
A NAV nevű cége a NISZ nevű cégén át küldi az adóról – na nem az értesítést, hanem – a HATÁROZATot. A határozat postán érkezik (ez ok). Néhány keresetlen észrevételemet jegyzetelem ide.
A dokumentum jobb felső sarkában kis keret: a dokumentum elektronikusan hitelesített: a hitelesség ellenőrzéséért kattintson ide. Az nincs odaírva hogy ha valakinek sikerül a papírra kattintani az mit nyer, pedig vannak ötleteim.
A fejlécben egy szám, neve, idézem: „Adóazonosító szám”. A szövegben (6-7 sorral alatta) olvasható: „Befizetéskor az adószámot vagy az adóazonosító jelet mindig fel kell tüntetni”. Mert b'meg ha magadtól nem tudod hogy mit kell odaírni akkor mi dafke se fogjuk neked megmondani!
A lap alján 5 pontos betűkkel (akinek ez semmit nem mond: nagyítóval olvasható) „olvashatóak” a műszaki információk. Ez jó dolog bár tagadhatatlanul túlzásnak tűnik, hogy valaki be fogja onnan gépelni a 30-40 karakteres hasheket (gyk: összevissza betű-szám kombináció).
Nos, az első QR kód tartalmazza a szövegben is olvasható ellenőrző weblap címét és annak paramétereként a dokumentum azonosítóját is (GUID, jó hosszú). Szépséghiba hogy utána egyszerűen odak'ták a szöveg ellenőrző hash-t egy szóközzel, mert csak. Mindegy, a weblap majd nem foglalkozik vele. Oder…?
Beszéljük erről a weblapról! Amikor elindul egy egyszerű, letisztult felületet kapunk (megnyugtató zöld színvilággal): adjuk meg a dokumentum azonosítót illetve a gépen látható eltorzított számokat. Várjunk csak. Dokumentum azonosító? De az benne volt a címben!
Hát, benne, de kit érdekel! (A weblapot biztos nem.) Vagy begépeled magad, vagy kivágod kézzel a QR kód eredményéből, lemásolod, majd visszamásolod. Mármint ha tudod hogy melyik azonosítót várja! Van 4, mind hosszú. A helyes tipp nyer! Gondolom én. És ha tudod hogy hogyan kell másolnod a mobilodon, hiszen a QR-kódot mivel olvastad le, ugye.
A torzított számokról is ejtenék egy-két szót: a számok nem vízszintesen vannak hanem full 2D összevissza, néha viszont egymásra csúszva, így 2-3 próbálkozás kellett nekem is (nem vagyok robot) mire sikerült, mert vagy a szám nem stimmelt, vagy a sorrend, vagy, persze, olvashatatlan volt, de ez gondolom normális, a Magyar Optikusok és Luxusyachtépítők Szövetségének ajánlásával.
A weblap amúgy – ha sikerül a számokat kitalálni meg az azonosítót odamásolni megint – teljesen oké. Elmondja a műszaki azonosítókat, felsorolja az ellenőrző számokat, erre való. Apró szépséghiba talán hogy az „Eredeti irat lenyomat típusa” (hash) egy linkkel szépen mutat a szabványra, viszont az (ugyanolyan eljárással készült) „Szövegkivonat lenyomat típusa” sehova sem mutat, láthatóan valaki elgépelte és a kutya sem ellenőrizte. Jó, tegyük hozzá hogy az összes időbélyeg is hibás, ugyanis Viktor elfelejtette, hogy a papíron minden UTC-ben van (ami GMT, alias greenwhichi középidő, amit ma már nem is úgy hívnak, de ez mellékszál) a weblapon pedig ugye Nemzethy időben (aka. CET aka. UTC+0100 aka. Közép-Európai Nyári/Téli idő), ő meg parasztosan – hogyan máshogy‽ – lehagyta az időzónát és nem konvertált helyi időre. Kit érdekel‽
Jó, mondjuk, azért az kínos, hogy az eredeti dokumentum szerint az elektronikusan hitelesített, miközben a weblap szerint „Előírt azonosítás: Nincs authentikáció” és „Biztonsági szint: Nem kell azonosítás”, szóval nem tudjuk, ki és mit hitelesített, mert ránézésre senki semmit. Na, ennyit az iratérvényességi nyilvántartásról, mogyoróhéjban.
Van még egy egy QR kód, gondoltam: abban van a dokumentum ellenőrzőkód, esetleg az iktatószám meg hasonlók, hogy még azt se kelljen begépelnie a jobbágynak. De nem! Sokkal jobb!! Abban az van, hogy, idézem: „https://www.nav.gov.hu”! Jó, mi? Igazán hasznos, amikor… hát… valamikor biztos.
És mindezt kerekítik ezer forintra, mert Art. 3. melléklet 4. pont, hiszen az elektronikus utalásnál elveszne az a sok apró forint, azt meg nem bírná Viktor tárcája (aka. a költségvetés)!
Sajnos a kommunikációs platformokra rájár a rúd, vagy inkább a pénz szaga erős:
február elsején elhull a Fæcesbook által még 2014-ben (19 milliárd dollárért, ami
hozzávetőlegesen 5500 milliárd [5.5 billió] forint) megvásárolt WhatsApp
csevegőhálózat, miután az amúgy iparágilag kiváló titkosítással és biztonsági
garanciákkal rendelkező hálózatot fokozatosan Fæcesbookosították, és február 1-től
az új felhasználási feltételek szerint gyakorlatilag az egyetlen biztonsági elem
a végpontok közötti – bizonyos feltételek mellett fennálló – teljes titkosítás marad.
Azonban elsejétől az applikáció gyakorlatilag minden számára elérhető személyes
és használati adatot (a telefon fizikai adatai, kontaktok, telefon pozíció, az appban
kapcsolatba került személyek és csoportok, egyéb más mellett) nem csak a WhatsApp
részlegnek (műszaki és statisztikai okokból) hanem a teljes Fæcesbook struktúrának
szabadon továbbíthat, illetve ezeket ők szabadon fel is használhatják például, de
nem kizálólagosan reklámozási profil-alkotásra és targetált reklámozásra. Természetesen
ez at is jelenti hogy az app ezen túl reklámokat ad(hat?) bárhol és bármikor.
„It was nice while it lasted.” – mondja az angol közmondás („szép volt míg volt”),
és igen nagy mennyiségű ember, – aki eddig ódzkodott attól hogy kidobja a WhatsAppot csak
azért mert a Facebook a tulajdonos – most sürgős ingert érez hogy ne fogadja el
az új „kémkedési feltételeket” és az egészet törölje a *****ba. Ezek az emberek (főként
kockafejű infomókusok, biztonsági szagértők és egyéb hozzáértő arcok) igyekeznek az
ismerőseiknek is segíteni, hogy ne lőjék lábon magukat, és keresni egy új helyet a
– mai világban egyre inkább életfontosságú – biztonságos kommunikációra.
Szakemberek (nagy része) által ellenjavallt alternatívák: Telegram (házibarkács
titkosítás, szovjet serverháttér, a legtöbb dolog titkosítatlan), Threema (zárt, fizetős),
illetve bármi ami zárt forrású és/vagy nem szabványos titkosítási eljárásokat használ. Szintén
nem igazán ajánlok jó szívvel semmit ami „blockchain technológiát” használ mert ezek
szinte mindegyike csak egy fedőcég arra hogy az illető egy újabb fajta „bitcoin helyettesítő
digitális pénzt” bocsájtson ki (cserébe milliárdos villanyszámlákért) és azon legyen
ótvarosan gazdag.
A Wire jó lehetne, de annyira nehézkes szegény hogy nem kapta fel a világhír, valamint
központosított serveren fut ő is, ami egy cégtől teszi függővé a működést. (Itt írhatnék még
az olyanokról mint RocketChat, Keybase meg pár kisebb felhasználói bázisú de amúgy ígéretes
példány, de már így is túl sokat írtam.)
Az egyik legjobb alternatíva a Signal. Biztonságilag,
adatvédelmi szempontból és az
üzemeltető hozzáállását tekintve is tökéletes. Nagy hátránya (ami több szempontból előnye is
egyben) hogy központosított serveren működik, így ha az megáll, akkor vége a dalnak.
Amúgy nyílt forrású (a kliens és a server is, bár fontos megjegyezni hogy a forrás annyira abszurd
hogy nem sokan voltak eddig képesek bármit kezdeni vele) és az általa létre hozott és használt algoritmus
szinte minden modern titkosítást használó rendszer alapja. Mindenképp javasolt a Signal
telepítése akkor is, ha csak esetlegesen használod, mert jól és biztonságosan helyettesíti
az SMS-eket (és persze ingyen).
Számos kliensen használható szinte minden platformon.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy leírnám hogy milyen nehézségek vannak (jelenleg még)
vele:
Több kliense erőforrás-igényes (de folyamatosan készülnek újabb, modernebb, gyorsabb és kisebb kliensek),
A titkosítás beállítása még mindig nem elég felhasználó-barát (bár az elmúlt időben nagyon sokat javult!),
Vannak esetek még mindig amikor a titkosítás nem 100%-osan működik, vagyis bizonyos üzenetek bizonyos
kliensek között bizonyos szerencsétlen együttállások mellett annyira titkosak hogy senki nem tudja azokat
elolvasni. Ez a népszerű klienseknél (amiket sokan használnak) ritka, de a kisebb felhasználói számú
kliensekben még lehetnek ilyen hibák.
Több funkció még lassabb mint kellene (pl. belépés egy bazi csevegőszobába, újra bejelentkezés olyan
felhasználóval aki több száz szobába van belépve, stb.).
A „gyors” matrix serverek még most készülnek, pre-alpha („hamarosan képes lesz elindulni”), alpha („már megy
de nem mindig”) és beta („egész jó, többnyire”) állapotokban vannak; a hivatalos egyetlen server software viszont
lassú és erőforrás-igényes. Amikor elterjednek az új serverek akkor az egész hálózat várhatóan fel fog
gyorsulni.
Egyelőre nincs migráció: ha valaki XY serveren regisztrál akkor azt kell használnia, nem tudja az adatait
átmozgatni egy másik serverre.
Nagyon sokan azt hiszik, hogy jó, hogy a „központi” matrix.org serverre regisztrálnak. Nem jó.
Egyrészt a server túlterhelt, másrészt növelik a központosítást. Ideális estben mindeki talál magának egy
színpatikus servert és ott regisztrál. Sajnos a serverek listája még mindig esetleges,
jelenleg ezt a listát tudom leginkább ajánlani, nyilván azoknak akik
nem akarják a saját serveremet használni.
Az Element Desktopon mutatom be, de az Element webes kliens is ugyanaz.
Angolul használom, párnál megnéztem hogy hívják magyarul, a többinél a kreativitásodra bízom.
Regisztráció
Első a „Welcome” képernyő. Itt kiválasztod a kívánt nyelvet, és a „Create account” (fiók létrehozása)
gombon nyomsz.
„Create account” képernyő. Először a „Host account on” servert kell módosítani arra, amit használni
szeretnél: Edit link; a példánkban ez „Other homeserver” és a mezőbe a „grin.hu” írandó (vagy
picit hosszabban „https://matrix.grin.hu”, vagy az
általad kiválasztott server).
Ezután „Continue” gomb. Megadod a kívánt nevet (ez később nem változtatható meg, de persze regisztrálhatsz
újat), pl. „teszt123”, és a jelszót, amit nem felejtesz el. A grin.hu server kér emailt is (a visszaélések
megelőzésén túl tudsz emailes értesítéseket kérni az üzeneteidről, de amúgy nem kapsz emailt semmilyen
„külső” témában, sem reklámot sem műszaki értesítéseket), pl. „teszt123@example.hu”, ide fogod kapni az
ellenőrző kódot. Ki kell tölteni a ReCaptcha kódot (sajnálom, ha valaki ab ovo elutasítja akkor másik
servert kell keresnie), majd „Register” gomb.
Ekkor kapsz egy emailt egy ellenőrző linkkel, amire klikkelsz egy rutinosat.
A megjelenő weblap kísértetiesen fog hasonlítani az előzőre, ahol a „Create account” gomb mellett
egy másik ReCaptcha okoz ismét örömet (de nem a botoknak). Ha megvolt, a „registration
successful” üzenettel jelzi hogy a lapot be lehet zárni.
Belépés következik. Az app azóta arra vár hogy kiválaszd a „Sign in here” linket, ahol megadod az
azonosítót („teszt123”) és a jelszót, majd „Sign in”.
Ezután jön az első belépés, ami lehet egy picit hosszabb, de nem vészes: 5-15 másodpercig látható a
„Synching” és a „Setting up keys”, majd bent vagy, és eldöntheted hogy segíted-e a fejlesztőket anonim
használati adatokkal vagy nem (ezt később ki/be lehet kapcsolni a beállítások között is). Bent vagy!
Mielőtt elkezdesz beszélgetni, még pár fontos dolgot érdemes megcsinálni! Állítsuk be a titkosítási
anyagokat, hogy minden menjen később.
Bal felső sarokban névtől balra egy kör alakú ikon, arra kattints, majd válaszd ki a menüből a
„Security & Privacy” menüpontot. Itt a második blokk neve „Encryption”, azon belül pedig „Secure
backup”. Itt adjuk meg hogy a titkosításhoz használt titkos kulcsaidat eltárolja, hogy a titkosított
üzeneteidet később is el tudd olvasni. „Set up” gomb. Itt két választási lehetőséged van: „Generate a
secret” és „Enter security phrase”. Az első esetében egy hosszú krixkraxot kapsz amit el kell
mentened, lehetőleg egy titkosított jelszótárolóba, vagy letöltheted egy file-ba is, bár az nem biztonságos
akkor ha a gépedre bárki illetéktelenül bejut.
A második esetet javaslom, ahol meg tudsz adni egy saját, lehetőleg biztonságos jelszót, amit nem fogsz
elfelejteni (praktikusan felírod egy biztonságos jelszótárolóba); amint ezt kétszer megadtad megkapod
a kulcs krixkraxot (ezt ha elmented akkor az elfelejtett jelszót helyettesítheted vele!), és utána
nyomhatsz egy „Continue” gombot (ha elmentetted vagy ha szeretsz veszélyesen élni).
Kész! Beállítottad a titkosítás alapjait is.
Felület
Szoba keresése: név alatti sorban iránytű ikon, ha már beléptél, akkor pedig az előtte levő keresőmező.
Sötét színek: nevedre katt („menü”) és itt a körszerű izé a sor végén.
Saját kép beállítás: katt névre („menü”), „All settings”, és ott az elején a kijelzett név (ami bármi lehet),
illetve a kép; a végén ne felejtsd el a „Save” gombot megnyomni!
Valaki biztonságos ellenőrzése: az ellenőrzött emberek hamisíthatatlanul ellenőrzöttek, az eszközeik előtt
egy-egy zöld pajzs található. Az ellenőrzéshez kiválasztod a személyt, a neve előtti ikonra (kör) kattintva.
A megnyíló oldallapon a „Security” részben látható a „Verify” sor és alatta az „XX sessions” hivatkozás,
ahol meg lehet nézni az adott felhasználó eszközeit (pl. mobil, desktop kliens, másik mobil, stb.).
Az ellenőrzést érdemes előtte megbeszélni, hogy hogyan fog történni. A lényege, hogy csak olyan úton
ellenőrizz valakit, ami megbízható: személyesen találkoztok, telefonon felhívjátok egymást vagy hasonló.
Az ellenőriz(het)etlen online chatekben ne bízz, az SMS-ben is csak ha nem vagy paranoid.
Ha megvan az egyeztetés, „Verify” linkre katt. „Start verification”. Ha eddig nem volt köztetek privát
beszélgetés akkor ez nyit egyet, ahol kezdeményezi az ellenőrzést. Két módszer van:
Ha egy helyen vagytok szemlélyesen akkor a „Scan code” a legegyszerűbb: az egyik eszköz mutat egy
QR kódot és a másik leolvassa.
„Verify by emoji”: mindkét oldalon mutat egy sor emojit és a két listának egyeznie kell. Ezt kell
ellenőriznetek megbízható módon. Ha egyezik, akkor „Ok” és „Accept”.
Mi micsoda a felületen? Kattints valakinek az ikonjára (névtől balra levő kör), akár a sajátodra.
Legfelül az ikon képe (meg tudod nagyban is nézni ha kattintod); alatta a választott név (a képen #1), ami tetszőleges
lehet, lehet ugyanaz több mindenkinek is és bármikor, akár szobánként beállítható. Ez alatt a változtathatatlan
azonosító, amivel ellenőrizni lehet valójában, hogy ki kicsoda.
A #2 részben („Role”) látható hogy az illető az adott szobában rendelkezik-e különleges
jogosultságokkal vagy beállításokkal. Ez alatt a #3 részben lehet megnézni hogy közted és az illető
között ellenőrzött-e a kapcsolat, vagyis hogy ő tényleg az, akinek látszik. Ezeket eszközönként is meg
lehet nézni.
A #4 részben az „Options” látható:
„direct message”: közvetlen chat nyitás közted és az illető között
„jump to read receipt”: a szobában oda ugrik ahol az illető utoljára olvasott üzenetet
„share a link to user”: itt lehet a user adataira weblinket kérni, vagy azt megosztani mindenfelé
„mention”: beírja a user nevét a szoba szerkesztősorába („említés”)
„ignore”: kiválasztva semmi nem jut el többet hozzád ettől az embertől, sem üzenetek, sem meghívók sem akármi más
A jobb felső sarokban (#5) a szobában keresés ikonja látható (de ez csak nem titkosított szobákban keres),
az értesítéseket lehet a kis csengő alatt megnézni illetve rájuk ugrani, a következőn pedig a szobával kapcsolatos
mindenféleségeket lehet megnézni, vagy az oldalsávot kikapcsolni.
A szobák listájában az egeret a szoba sorára húzvba megjelenik egy csengő ikon amivel szobánként
beállíthatod, hogy hogyan kapj róla értesítéseket, illetve a szoba beállításait tudod a …-el megnézni.
A szobán belül az oldalsávban láthatod (ha az van kiválasztva) a bent levő embereket, és azt is itt
mutatja ha a szobában vannak adminsztrátorok vagy moderátorok (velük legyél extrém kedves és türelmes,
mert ők a házigazdáid).
Az első beviteli sorba tudsz gépelni. SHIFT+ENTER a sortörés, a bevitt szöveg szinte bármekkora lehet.
A bevitelnél lehet Markdown (pontosabban
CommonMark) jelöléseket használni, de egy szövegrészletet
kijelölve fel is kínálja a vastag, dőlt vagy áthúzott stílust.
Ha a böngésződ nem felejti el az adatokat akkor nem kell kilépned. Ha törli a cookie-kat vagy a helyi
tárolót akkor viszont ha nem lépsz ki akkor minden belépésnél újabb és újabb eszközöket
hozol létre magadnak; ezeket időnként – saját képedre kattintva – tudod átnézni és belőle törölgetni.
Kliensekről röviden
Az Element (Riot régebbi nevén) csak az egyik kliens a sok közül: sokat tud,
cserébe lassú és zabálja az erőforrásokat. Mobilon érdemes kipróbálni a FluffyChat klienst,
vagy a Ditto nevűt: mindkettő pici és csinos.
Help!
Ha segítség kell megtalálsz engem a @grin:grin.hu azonosítóval a #pletyo:grin.hu matrix
szobában, vagy kérdezz bárkit aki hajlandó segíteni. ;-)
