Szerteszana²

ÉÉÉÉBRESZTŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!

Bizonyosan vannak emberek, akik szeretnek reggel felkelni. Ezt úgy fogalmazta valaki, hogy „unless you're a morning person (read: overachiever)”. Igazából jogos az az észrevétel, hogy az ébresztőóra tönkreteszi a napot, és ez csak a kezdet.
Ekkor olvasgattam az előbb is hivatkozott The Chaos Collective blogbejegyzését, ami kapcsán kicsit körbenézegettem, és az ötletük érdekes: ne ébresztőórára ébredj hanem halk madárcsicsergésre, amit – ha nem kegyeskedsz időben felkelni – a napi rutin hangjaival fűszerez. A tapasztalatok szerint az ember nem csak jobban, de hamarabb felébred, és jelentősen csökken a reggeli sokkos rémálom (pontosabban rémfelébredés).
Az alapvető probléma persze ott volt, hogy a programjukat (ami egy telefonszámítógépalkalmazás) csak megvenni lehetett, kipróbálni nem, és ezt én köszönöm, de nem. Meg amúgy sem éreztem át a napi zajok részt: nekem nem igazán kell a kávédaráló („kávéra ébredőknek”), a metróbemondó („bejáróknak”) vagy a mondjuk lihegő prostituáltak („striciknek”, „politikusoknak”) hangja, elég azt nap közben élvezni. De az ötlet érdekes: mi lenne, ha nem valami idegesítő csörgésre (vagy zenére) ébredne az ember? Mi lenne, ha nem kellene a „szundimár!” gombot megnyomni, hiszen a telefon csicsereghet akár 10 percig is?
Informatikus. Megoldja!
Madárcsicser? Jól hangzik. De hol szed az ember jó madárcsicsert? Hol, hát! Az interneten.
Az első keresés mindjárt ki is dobja a madárdalgyűjtő központot, ami egy igazán profin elkészített site. A következő kérdés, hogy milyen hang lenne jó?
A legfontosabb szempont azt gondolom a természetesség (ne legyen benne sem alapzaj, sem mesterséges zajok) illetve a hossz (elég sokáig kell fütyörésznie a repülő szörnyetegnek hogy az embernek ideje legyen felébredni, de ne legyen egyhangú sem). A kiválasztás jelen esetben a lehető leginformatikusabb megoldással történt: találomra. :-)
Pontosabban ha már van térkép – a hangot készítő helye alapján, bár teljesen szerencsétlen módon (még) nem OpenStreetMap – akkor nézzük Magyarországot; azon belül láthatóan Szolnok környékét lepték el leginkább a zajos repszörnyek, és innen böktem egyet a már említett „találomra” nevű algoritmussal. A végeredmény egy dalos rigó (Turdus philomelos) lett.
Még egy dolgot kellett rajta segíteni: nem jó úgy ébredni, hogy odaül az ágyad szélére csendben egy rigó (vagy három), vesznek egy nagy levegőt majd elkezdenek ordítani. Ezért a hangfile kapott egy 45 másodperc alatt nulláról fokozatosan felhangosodást. Ezután mehetett a telefonra, mint „csengőhang” (ökör elnevezés, jelen esetben), majd kerülhetett be az ébresztőórába, mint zene.
A főpróba ma reggel volt, és „véletlenül” elfelejtettem a mellettem szunnyadó másik felemet értesíteni. Double-blind experiment, nem szabad megzavarni az alanyokat azzal, hogy eláruljuk, hogy melyik a placebó, nemde?
Persze reggel ébresztési idő előtt 5 perccel felébredtem. Ez szerintem nem vicces; valahol az emberi szervezetben van egy szivatóáramkör, ami csak akkor aktiválódik amikor valamit ki akarok próbálni. Mindegy, én már nem fogok ma erre ébredni, de akkor nézzük a tesztalanyt. Tesztalany egyenletes, élettanilag tökéletes alvást produkál.
Itt az idő. A madarak elkezdik. Először alig hallhatóan. Nagyon jó az illúzió, először mintha csak kint kurjongatnának egymásnak ezek a tollas gombócok. A fokozatos hangerőemelkedés mintegy 30. másodpercében az alvási szusz szép lassan kezd átalakulni. Nagyjából másfél percnél az alany már se nem alszik, se nincs ébren, boldogan szuszog. Mintegy 3 perc környékén nyitja ki a szemét és néz körbe döbbenten: ekkor a hatás már olyan volt, mintha egy madár finoman de határozottan az ágy végében ücsörögne, és ott adná le a kötelező gyakorlatait.
– Ez a… mi ez?
– Jó reggelt!
– :-)
Megállapítom, hogy működik, legalábbis első esetben.
Akinek van kedve: kipróbálja. Az átalakított hangfile-t itt le tudod tölteni (aminek az eredetijét amúgy Volker Arnold készítette múlt hónapban, Szolnokon).
Jó ébredést!

Enable password saving in web forms

Some people just cannot get it.
I do not get into password security theory right now, it has been well debated to death already. Basically the best way – in my not-so-humble opinion – is to use different, long and random passwords everywhere (at least on the web) and store them in a secure password manager program protected with one very strong, but memorizable master password. (Unfortunately there are lots of programs and web services around offering password management while utilising security in horrible ways, including unsafe or weak encryption, transferring live passwords on the net, sometimes even unencrypted, or storing the cleartext passwords in an olnline database. It is really hard to find one which is secure, cryptographically sound and trusted. And don't get me started with online news articles written by miners and shoemakers playing mad scientist for the masses, telling which program is good and which is not; they can't even spell cryptography, let alone understand what it means. But that's a topic for another day.)
So I advise you to use a secure password storage, with long random passwords, lots of them.
For the web, the easiest way to use a browser with a secure storage. Firefox have one, if you use a strong master password it's quite safe (well, not Fort Knox, but "pretty good").
Sometimes you want to use external password manager, or anything which cannot autofill the form: there you retrieve the long random noise and try to copy it into the password field. Easy, quite secure (as long as you trust your copy buffer, but then again this is a different topic altogether; I do not start to talk you about swap files - security is a bitch).
So, here come the people who cannot get it.
Some people think it is really smart to disable browser password saving. Completely. For everyone. They think it's better to use memorizable "secure" passwords than long random ones. Or maybe they want to laugh at you trying to type them in. So they include shit on their webpage like "autofill=no" attributes. Nasty.
Others think that you should not copy secure passwords, Allah knows what'd on their mind, if they had any. Setting onPaste="return false" and like on web forms. Double nasty.
So here's a script, which is an adoption of someone's script I saved long time ago. I am lazy to look it up, if you're the author you're welcome to tell me and I'll inlcude the credits. The script was updated to handle oncopy and onpaste.

In Firefox at least you create a new bookmark and copy the whole stuff into the URL. Anytime you need to save passwords, click on it, then start filling out.
Enjoy.

javascript:(function(){var%20ca,cea,cs,df,dfe,i,j,x,y;ca=cea=cs=oc=op=0;df=document.forms;for(i=0;i<df.length;++i){x=df[i];dfe=x.elements;if(x.onsubmit){x.onsubmit="";++cs;}if(x.attributes["autocomplete"]){x.attributes["autocomplete"].value="on";++ca;}if(x.onpaste){x.attributes.onpaste.value="";++op;}if(x.attributes["oncopy"]){x.attributes["oncopy"].value="";++oc}for(j=0;j<dfe.length;++j){y=dfe[j];if(y.attributes["autocomplete"]){y.attributes["autocomplete"].value="on";++cea;}if(y.attributes.onpaste){y.attributes.onpaste.value="";++op;}if(y.attributes["oncopy"]){y.attributes["oncopy"].value="";++oc;}}}alert("removed%20autocomplete=off%20from%20"+ca
+"%20and%20from%20"+cea+%20",%20and%20removed%20onsubmit%20from%20"+cs
+%20".%20after%20you%20type%20your%20password%20and%20submit%20the%20form,%20the%20browser%20will%20offer%20to%20remember%20your%20password."
+%20"%20also%20removing%20"+op+"%20onpaste%20and%20"+oc+"%20oncopy.")
})();




Nyergesújfalu születése

Igazából az egész a sár miatt van, Feri mondta, hogy mesélje már el valaki a nagy rejtélyt, mert a helyi Hírmondóba kellene róla pár szó.

A kép elsötétedik, és megjelenik a felirat:


A kép kivilágosodik egy napfényes, kedves kis falura, ahol virágok…
Na jó, nem drogozunk, mesélni akartam.
Az OpenStreetMap-et mindenki ismeri, de aki esetlg életét eddig egy barlangban élte volna le csótányok és feslett erkölcsű ősnők társaságában azoknak elmondom hogy ez egy térkép, pontosabban ez A Közösségi Térkép, ami világméretű, szabad tartalmú, ingyenes, teljeskörű és egyszerűen csodálatos, amennyiben a csodálatot végző térképekre koncentrál. Kicsit olyan mint a térképek Wikipédiája: mindenki szerkesztheti, javíthatja ezért félelmetes iramban fejlődik; vannak benne autó- és bicikliutak, turistautak és sípályák, villanyvezetékek, folyók és tengerek, hegyek és völgyek, éttermek és templomok és útjelző táblák, meg persze egy csomó minden egyéb. Lehet keresni, navigálni, nyomtatni vagy csak nézegetni.
Na de belemerültem a részletekbe. Szóval a magyar közösség – külföldhöz hasonlóan – összejött, és találomra feltérképezett egy addig felméretlen települést, jelen esetben Nyergesújfalut. A helyiek szeretettel várták a csapatot, kaptunk főhadiszállást, és megengedték hogy az utcán annyit sétáljunk amennyit csak akarunk!
Persze a találkozás rész volt az igazi érdekesség, de azért térképeztünk is, az eredmény itt látható.

A reggel Nyergesújfalu feldarabolásával kezdődött, melyet a helyiek csendes nemtörődömséggel vettek tudomásul („apatikus egy bolygó”). Mi keletet kaptuk, mondhatnám: vadkeletet. Mivel arrafelé kevés utca és sok távolság volt, autóval indultunk neki. Két GPS rajzolta az utat, egy laptáblaszámítógépjáték fényképezett koordinátákkal. No, jól haladtunk, mindenfélét írogattunk, de a délkeleti részbe nem bírtunk eljutni. Keresni kezdtük hát: hogyan lehetne odajutni?
Végül találtunk egy gyanús utat (Tó utca) amin végigmenve ott lett egy balos, tömör-salakos földút, teljesen járható. Elindultunk rajta, egészen egy nagyon szép dombos vidékig.
Ott végre kimászhattunk a kocsiból és hajrá fel a dombra (így keletkezett a térkép jobb alsó sarkán a dombcsúcsot jelölő háromszög), ahol odahajítva egy szép panorámt találtunk, ipari parkkal, mindenféle utakkal. Onnan láthattuk, hogy egészen közel vagyunk a kiindulási pontunkhoz (Tesco parkoló), azt egy földút köti össze a mostani pozíciónkkal. Fentről tisztán látszott.
Lent el is indultunk arrafelé. Egyszer majdnem rossz felé fordultunk, de aztán korrigáltunk, és a tömör salakos út helyett egy földút felé indultunk. Egész jónak nézett ki. Kicsit földút, de lehet rajta menni autóval. Kis lejtő, hóóóóóóóóóóóó aztak....!

Na, a kis lejtő nem volt sem kicsi, sem pedig jónak nézett ki, de legfőképp sem pedig lehetrajtamenniautóval. Csúszni. A sárban, konkrétan. Na, az alján aztán kiderült, hogy előttünk az a barátságos, keményre fagyott földnek kinéző objektum az egy barátságtalan, lucskosra sározott dagovány. Néhány nemes, de annál hiábavalóbb próbálkozás után, melyben a közelben elapadhatatlan mennyiségben fellelhető növényzetet próbáltuk a gépjármű alá tuszkolni szügyig sárosan feladtuk, és betelefonáltunk az OSM Központi Vészhelyzeti Akciócsoport Vezető Diszpécserének.
A díszpécser épp ebédelni indult volna – velünk együtt – azonban hallva történetünket azonnal eldobott kaszát-kapát (így azt nem tudjuk meg soha, hogy minek volt nála kasza meg kapa a művház jó meleg szobájában, honnan szedte őket, hova dobta és vajon eltalált-e vele valakit), és megkereste a helyi segítőnket, hogy… segítsen.
Nem telt bele sok idő és máris megvolt az információ, hogy jön értünk egy ZZRRBBBZZZT! és segít; hamarosan indul, de mivel lassú, kicsit várni kell rá, de ne aggódjunk, illetve majszol amikor elindult.

Álldogáltunk, nézegettünk.
Azután még kicsit álldogáltunk, és még kicsit nézegettünk.
Szép az idő, így, a mező közepén.
Ezután fogtuk a GPS-t és elkezdtünk körbejárni, kis körbe kerített terület (benne láthatóan semmi az ég egy adta világon, amúgy is látványos egy tökéletes kerítés a puszta közepén, csinos kis kapuval, gondolom a föld alatt lehetett valami titkos aranytrezor, óvóhely, rakétasiló, ilyesmi), majd megtaláltuk azt az utat amerre majdnem mentünk (szép, kavicsos, keményre döngölt, nem röhögni!), de szerencsére egy EKKORA lakattal lezárt kapu volt rajta, úgyhogy nem volt teljes értékű a kétségbeesésünk.
Mivel vészesen közeledett az éhesvagyok és mivel a Tesco tőlünk nagyjából 394 méterre volt ezért tettestárs elindult vadászni, míg én vártam, illetve vártam, ezután még vártam egy kicsit mielőtt várakozni kezdtem.
Egy idő után elunva, meg amúgy is már egy óra eltelt az első „mindjárt indulunk” óta rákérdeztem a falatozó pécserek díszénél (na jó, hulljon le a pel: nincs díszpécser, nincs Kríziskezelő Központ, hanem helyi telefonszámokkal rendelkező főtérképészünket nyaggattuk folyamatosan) hogy akkor hol is van az az IZÉ ami megment?
Ezután 20 perc szünet következett, míg a dísz telefonált, majd visszaszólt, hogy na MOST indult a gép, és mivel nem olyan gyors egy kicsit várni… hmm, déjá vu.
Viszont nem is olyan lassú az, nem telt bele 10 perc és a parkolóba befordult egy gyanúsan nagy valami. És kiderült végre, hogy mi is az. Egy helyi csoda!

A neve Unimog, és a Wikipédiából (főként a részletesebb angol nyelvű leírásból) mindent megtudhatsz róla (még azt is, amit nem akartál, szokás szerint). Amúgy a mi példányunk láthatóan keményen dolgozott még pár napja is a hóban, mert a hótoló ott mosolygott az elején. Igazi klasszikus úttörő: ahol tud, segít!

A sofőr jót derült rajtunk, és nem tette fel az obligát kérdést hogy „ugyan már hogy lehettek ennyire ökrök hogy bejöttök a dagonyába”, mert akkor el kellett volna részletesen magyarázni hogy arról a dombról fentről ez teljesen jól nézett ki, de mondom, erre nem került sor, a sofőr nagyon kedves és nagyon segítőkész volt. Ha aggódtam volna hogy milyen úton próbálja a mentésünkre siető kikerülni a sarat hogy bele ne ragadjon akkor ez most elmúlt: az Unimog nemes egyszerűséggel egyenesen keresztülgázolt az egészen, ráadásul a javaslat az volt, hogy a lejtőn menjünk fel (utána, mint említettem, azonnal kezdődött a jól járhatű út), mármint ahol egyszerűen lecsúsztunk. De a bizalom ekkor már megingathatatlan volt.

Apróbb nüanszok, mint hogy vontatókötél van de rögzítője nincs akadtak, de megmentőnk találékonysága hamar átalakított egy tízes inbuszkulcsot (népies nevén imbuszkulcs) rögzítőkallantyúvá, és indult a menet. A gép indult, és simán felhúzott minket a dombon. A megoldás tökéletességére utalt az is, hogy fent egy rántástól kiesett a kulcs és így a vontatókötél automatikusan leoldott, nekünk nem maradván más hátra mint a kulcs megtalálása a sárban, ami teljesen vidáman zajlott így, szilárd burkolaton állva.

A NAT-konform vallásoktatási tankönyvem készülő fejezeteiből

„Fontos az, hogy a fensőbb lény nevében úgy fogalmazzunk, hogy az biztosítsa érdekcsoportjainknak a folyamatos hatalmat amellett, hogy az emberek ez ellen ne merjenek tiltakozni, mert ez valamilyen transzcendentális formában kárt okoz nekik vagy büntetést von maga után. Lényeges magunkat kivonni ezen törvények alól, ezt jó előre meg kell tervezni, mert a gondatlan vallástervezők saját magukra is érvényes korlátokat alkothatnak, ami minden értelmes ember számára elviselhetetlen lehet.”


„Nagyon fontos, hogy az elnyomási eszközt („vallás”, lásd 4. fejezet 26-29 o.) már korai gyermekkorban alkalmazzuk, mivel a személyiség ekkor fejlődik ki, és nagyon fontos az hogy az alávetettség és a szabályok maradéktalan betartása, de főként a transzcendentális rettegés áltanánossá válása a felnőtt személyiségnek már ne csak tudatos, de tudat alatti része is legyen. Az alázatosnak és irányíthatónak kinevelt emberek tökéletes hívők lesznek, akik mind a hatalmat mind pedig vagyonukat harc nélkül hajlandóak az irányítóknak (vallási vezetők, próféták és egyéb tisztségek a hierarchiában) átadni.”


„Céljaink eléréséhez mindig szükséges néhány belső körön kívüli hívő, mindenképp olyan, akinek értelmi képességei megfelelőek ahhoz, hogy ne lássa át a vallási rendszer céljait, és ezen embereket kulcspozícióba helyezve érhetjük el, hogy a vallási rendszer folyamatosan frissítse a célcsoport hitét, vagyis gyermekkorban és felnőtt korban is folyamatosan lehessen a kondicionálást frissíteni. Ha a vallási rendszer ezeket az államvezető hatalmon belül tudja üzemeltetni akkor hatékonyan fenn tudja tartani hatalmának és anyagi jólétének forrásait.”

Vettünk egy email címlistát és most spammelünk

Tisztelt Cím!

Kapcsolódva az Önök által küldött

[...]

emailhez, melyben jelezték, hogy az email címem megvásárolt címlistából származik legyenek szívesek részemre haladéktalanul megadni, hogy honnan vásárolták a címlistát (a cég neve, telephelye, kapcsolattartó adatai, ha ismert akkor adószáma vagy cégjegyzékszáma), mikor, milyen összegért. Legyenek szívesek közölni minden olyan egyéb jellemzőt vagy adatfajtát melyet esetleg az email címeken túl ezen vásárlással megszereztek. Legyenek szívesek pontosan megadni azt is, hogy ezen email címekhez a megvásárlásuktól számítva milyen személyek férhettek hozzá, illetve azokhoz milyen cégek (beleértve alvállalkozókat vagy megbízott cégeket) juthattak hozzá. (Egyelőre nem terhelném Önöket a törvény 15.§ (2) pontja szerinti adatnyilvántartási és adattovábbítási nyilvántartás kérésével.)

Az adataim töröltetéséről később intézkedem. A NAIH bevonásának formájáról válaszuktól függően döntök.

Ezúton tájékoztatom Önöket hogy az Önök által megvásárolt címlista törvénysértő: megsérti az 2011. évi CXII. törvény (az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról) 4.§ (1), 5.§ (1)(a), 20.§  pontjait.

A kérésem alapja a fent említett törvény 14.§. (a) pontja. Bár az illeglis adatkezelés miatt Önöknek is kártérítési kötelezettségük áll fenn (23.§ (1)) de természetesen lehetőség van a jóhiszeműségük megfontolására. Különös tekintettel akkor, ha Önök is megteszik a feljelentést a cég ellen.

Természetesen remélem, hogy ez a kis affér segít Önökben tudatosítani hogy a spammelés miért nem biztos, hogy kifizetődő (és reméljük, hogy nem csak a kártérítési összeg miatt).


Ezen levél megérkezéséről kérnék egy visszajelzést, valamint kérem, hogy válaszukat a törvény által előírt 15 napon belül megküldeni szíveskedjenek.

Tisztelettel,
(magánszemély)