Internet cenzúra magyarmódra
2013-11-20 10:07:01 írta
Harmadjára kellene valakinek „közönséges szavakkal” elmagyaráznom,
hát inkább akkor leírnám, ide.
A történet Magyarország internet cenzúrjának születéséről és mibenlétéről szól, igyekszem hivatkozni az érintett információkat. Ha valamit jól írok az a véletlen műve, minden hiba a sajátom, és ezen írás személyes véleményem tükrözi, valamint – Bokononnal szólván – mindazon igaz dolgok melyekről most beszélni fogok neked szemenszedett hazugságok.
A jogi környezet
A dolog 2012. június 25-én fogant, amikoris Pártunk és
Kormányunk megalkotta a méltán rosszhírű új Büntető
Törvénykönyvet (Btk.),melynek 77. §-a a jól hangzó „Az
elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele” címet viseli.
A szakasz mindössze annyit mond, hogy az elektronikus hírközlő
hálózaton (ilyen az internet mellett amúgy a tévé, a telefon is)
elérhetetlenné kell tenni azt az adatot, aminek bűncselekményhez
van köze. Bűncselekmény minden, amit a BTK büntetni rendel, ugye,
és erről egyszer már írtam egy szép hosszú listát, amit persze most
nem találok; a lényeg, hogy számtalan olyan tétel van ami masszív
visszaélésre ad okot.
Hogyan? Vegyünk egy fiktív példát. A Háromszög Párt uralkodik, és a nemhomalyos.hu oknyomozó portál megírja, hogy a Háromszög vezetője hatvanmilliárd forintot játszott át haverjának hamis közúttendereken, és hogy hazudott akkor amikor ezt tagadta. A Háromszög Vezére feljelenti a nemhomalyost rágalmazásért, illetve becsületsértésért. (Hogy miért van ilyen a büntetőtörvénykönyvben a Ptk. helyett? Jó a kérdés!) A független bíróság pillanatnyi elmezavarában megelőző intézkedésként elrendeli az érintett vélt bűncselekménnyel kapcsolatos adatok hozzáférhetetlenné tételét, vagyis a nemhomalyos.hu domaint. Minimum a fellebbezési periódusban, de Háromszögközeli esetben évekig, míg az eljárás folyik a portál elérhetetlen lesz, így reklám- vagy egyéb bevételek híján üzemeltetői tönkre mennek. Onnantól mindegy, hogy a vád hamis volt, pláne, hogy addig is sikerült elhalgattatni valakit aki a disznóságokat publikálja.
Természetesen nagyon sok egyéb fiktív példát lehetne hozni a politika témaköréből, de inkább egy másik fiktív példát említek: a Btk XXXVII. fejezete szól a képzeletbeli tulajdonokról, mint amilyen a szerzői és kapcsolódó jogok megsértése illetve a „védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása”; gondoljunk az ebben rejlő hatalmas potenciálra, amikor egy nagy jogdíjcég feljelent 50000 embert mert hátha van aki megsértett valamit (ez a fiktív példa 3 éves) vagy feljelent valakit olyan műszaki kijátszásért ami nem is szerzői jogokhoz kapcsolódik. Majd egyszer az eljárás végén lehet bizonyítani hogy hamis volt a vád, addig viszlát weblap, mail cím, akármi.
De kicsit előre szaladtam, a Btk-ról lendüljünk át a Büntetőeljárásokról szóló törvény (Be.) VIII. címéhez, ami a hangzatos és nagybetűs „SZÁMÍTÁSTECHNIKAI RENDSZER ÚTJÁN RÖGZÍTETT ADATOK MEGŐRZÉSÉRE KÖTELEZÉS ÉS ELEKTRONIKUS HÍRKÖZLŐ HÁLÓZAT ÚTJÁN KÖZZÉTETT ADATOK IDEIGLENES HOZZÁFÉRHETETLENNÉ TÉTELE” címet viseli. A 158/B.-D. § fejtegeti azt, hogy ideiglenesen akkor tüntethető el valami ha olyan bűncselekménnyel kapcsolatos ahol lehetséges kimenetel az adatok végleges hozzáférhetetlenné tétele (szinte bármi ami internettel kapcsolatba hozható, a nemzeti jelkép megsértésétől a becsületsértésig); ezt a bíróság rendeli el, és az ideiglenes tiltás megszűnik a nyomozás megszüntetésével (kivéve a kivételeket).
Ezen a ponton emelném ki azt a tréfás kitételt miszerint a szolgáltató, aki nem távolítja el megfelelően (ez különösképp a potenciálisan analfabéta bírói ítéletek esetében izgalmas, amikor a bíró nem informatikus és az ítélet megfogalmazásához nem vesz igénybe szarértői segítséget) (mind slip) az százezertől egymillió forintig büntethető. Ismételhetően. Naponta?
Fontos látni az elérhetetlenné tétel és a hozzáférhetetlenné tétel közötti különbséget: az előbbi azt jelenti hogy beszólnak az anyagot tároló szolgáltatónak hogy büdösgyorsan szedje le a cuccot mert kimennek a ballonkabátosok reggel hat és 24 óra között, míg az utóbbi azt jelenti hogy az egész világ internetes infrastruktúra üzemeltetőit utasítják arra, hogy az adott tartalomhoz akadályozzák meg a hozzáférést. Mivel Magyarország a világ közepe így értelemszerűen ez csak belföldre vonatkozik (mert ki nem szarja le egy félbalkáni kis ország kiabálását).
De a Be. még rendelkezik természetesen a végleges elérhetetlenné tételről, és ezzel értünk el az igazán izgalmas részhez. Előtte egy kis történelmi áttekintés, röviden. A Magyar Kormány folyamatosan hülyét csinálván magából (ezt folyamatos igeidővel kellene fogalmaznom, ha tudna ilyent szép anyanyelvünk) szélmalomharcol a kuruc.info nevű szélsőjobboldali (talán neonáci, nem értek én ehhez) portállal, mely portál vegyesen ötvözi a ultrajobbos zsidózást-cigányozást, a gátlástalan személyes adatokkal való visszaélést és a fennálló államhatalomra vonatkozó kínos anyagok publikálását. A témában már többször csináltak segget a szájukból amikor nagy hanggal „letiltották” majd az 13 perc múlva újra megjelent. Az oka persze az, hogy az üzemeltetők nem hülyék vagy politikusok (de most látom, ismétlem önmagam), hiszen egyrészt a site külföldön van, több serveren, proxyzva, meg a jó ég tudja hol, és még akkor nem is ment a felhőbe, ahol aztán tényleg izgi lesz kergetni. Bár szélsőjobbos portálból van mintegy hatcsillió, és a többi sem kevésbé NER konform, de mindenkori Vezéreink mégis ezt a szerencsétlent szúrták ki, és ezen fixa ideájuk olyan szintre ette be magát agyukba hogy megalkották a „Lex-kurucinfot”, sőt, ennek egész rendszerét, mely alkalmas lenne arra, hogy ezt a portált betiltásával mintegy másfél órára megbénítsák. Az igazi folyamat persze vélhetően nem ez lesz, hanem hogy az egész szervezet (és annak több száz fizetett dolgozója) onnantól naponta azzal foglalkozik hogy az újabb és újabb trükkökre újab és újabb letiltásokat eszeljen ki, amivel múlhatatlan örömöt okoznak az egész magyar internetes infrastruktúrának. Tehát lex-kurucinfó, vissza a Be. 596/A szakaszhoz mely a végleges megakadályozásról szól.
Értelemszerűen a bíróság az ítéletben határoz így, ha úgy ítéli meg hogy az anyagok eltávolítása nem elégséges, és fenntartja az ideiglenes korlátozást. Vagy ha a szolgáltató dafke kifizeti a napi egymilió forintot. Vagy ha gyerekpornó (Btk. 204.§) érintett (na, így, egy pont alpontjában azért csak szerepel az, amivel ezt az egészet indokolni szokták, meglátjuk majd hogy milyen arányban fogják ezt a fajta tiltást alkalmazni). Vagy, és persze ez itt a bölcs jogalkotónk számára a lényeg: „az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételére vonatkozóan a külföldi hatóság jogsegély iránti megkeresése a megkeresés kibocsátásától számított harminc napon belül nem vezetett eredményre.”. Teccik érteni, ugye.
Szintén eltekintenék most a kurucoktól és egy másik fiktív példát hoznék: egy fiktív szervezet összeállít egy listát arról, hogy mely egészségügyi intézmény mely orvosa milyen hálapénzt (mely, emeljük ki, a korrupció egy formája) követel meg betegeitől, ezt a listát letiltatják magyarországon mert becsületsért, vagy rágalmaz, vagy nincs rajta sapka (persze, próbáld bizonyítani hogy Viktor barátod elmeamputációjért 250.000-et kellett leperkálnod, különben a heréit is eltávolítják), és a listát kiviszi Áááámerikába, ahol más struktúrájú a szólászabadság, és ott nem ütközik törvénybe. A Magyarok írnak az amcsiknak hogy szedessék le, az amcsik közlik hogy nincs bűncselekmény; a megkeresés így nem vezetett eredményre, mehet a tűzoltófejsze. (Szar fiktív példáim vannak, picit úgy érzem.)
Csak a teljesség kedvéért említem a Szerencsejátéktörvényt, ahol szintén elérhetetlenné teszik a tartalmat tiltott szerencsejáték esetén, de itt csavarként nem a bíróság hanem az adóhivatal. Itt érdekes mozzanat az hogy az apehnav publikálja ezen oldalakat (36/J.§). Fiktív példákkal most nem fárasztok senkit, mint amilyen a „melyik politikus fog lopni holnap” szavazások, satöbbi.
Az ügymenetről az elektronikus hírközlésről szóló törvény (Eht.) szól, konkrétan a 92/A. § mondja hogy ha a szolgáltató 1 napon belül nem cenzúrázza a kérdéses adatot akkor a bíróság bírsággal, a hatóság büntetéssel megcsillagja. Amúgy a szolgáltató köteles az arra téblábolókat a határozat számával megköldeni, indoklásképp. A 159/B. § írja le hogy az NMHH milyen módon asszisztál a cenzúrázás végrehajtásában; itt adja meg a KEHTA (központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisa) lérehozását és azt, hogy az NMHH igyekszik szűrőt képezni az értelmetlen bírósági határozatok tekintetében (kívánjunk nekik ehhez jó egészséget). A 159/C. § kötelezi a szolgáltatókat arra, hogy a KEHTA számukra kitúrt adatait lekezeljék, illetve hogy az NMHH ajánlástokat adhat a szolgálatóknak hogy hogyan legyenek ők is NER konformak.
Természetesen az, hogy a törvény ajánlást tesz lehetővé nem akadályozhat meg egy igazán Nemzeti hivatalt abban, hogy ajánlás helyett mellett rendeletet is alkosson (elvégre az NMHH azért kapott rendeletalkotási jogot, hogy éljen vele, a rézangyalát!), így szülték meg a 19/2013. NMHH rendeletet, melyet parasztos egyszerűséggel csak „az egyszerű adatátvitelt és hozzáférést biztosító elektronikus hírközlési szolgáltatók és a kereső- és gyorsítótár-szolgáltatók központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisához való kapcsolódásának és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal való elektronikus kapcsolattartásának szabályairól”-nak neveztek el. Ebben olyanok vannak mint „a továbbiakban: KEHTA) a Hatóság által üzemeltetett nem hatósági nyilvántartás” (érted, egy adatbázis amiben a hatóság nyilvántartja a tiltott dolgokat az nem hatósági nyilvántartás; jahogy akkor nem kell nyilvánosságra hozni, jahogy). Amúgy meg semmi azon túl, hogy a szolgáltatót egy adatkapun értesítgetik.
Mit jelent ez?
A cenzúra infrastrukúrájának kiépítését. A Kínai Nagy Tűzfal
után a Magyar Nagy Tűzfalat. A Szabad Internet helyett a Nemzeti
Konform Internetet. Az emigrált Havassy Eduárdot
aki Timbuktuba menekülve meri csak elmesélni hogy hol és mit
hallgatózik a Vezérkar.
A probléma ott kezdődik, hogy megbízunk-e abban, hogy az ideiglenes elérhetetlenné tételt jogszerűen fogják-e alkalmazni, vagy egy módszer lesz a kellemetlen hangok elnémítására? Ez eddig is így volt, erre eddig is megvolt a lehetőség, még ha nem is ilyen mértékben. Itt sok változás nincs: a hatalom szól a szolgáltatónak, hogy az törölje a tartalmat, és lemeccselik.
A következő és igen jelentős probléma azonban a hozzáférhetetlenné tétel intézménye, ami szerint amennyiben nem sikerül a tartalmat leszedetni akkor kötelezik az összes magyar internet kapcsolati szolgáltatót (vagyis azokat, akik internet kapcsolatot biztosítanak ügyfeleknek vagy más szolgáltatóknak) hogy ne tegyék lehetővé az adott tartalom elérését: ennek eredménye az, hogy bár az eredeti tartalom eltávolítása nem történt meg (akármilyen okból, például mert a magyar hatóságok kérését egy külföldi hatóság törvénytelennek tartja) az a világon mindenütt elérhető kivéve Magyarországot. A másik probléma természetesen a tiltás műszaki oldala: az internet alapvetően szabadságra épül, ezért nagyon nehéz rajta ilyen cenzúrát létre hozni: az IP címek változhatnak, a domainek változhatnak, a szolgáltatók változhatnak. Emiatt a cenzoroknak egyre durvább módon kell beleavatkozniuk a hálózati struktúrába. Fontos azt tudni, hogy az internet szolgáltatók normális esetben alapvetően az adatokat nem vizsgálják, csak továbbítják azt a forrástól a célig; ez részben a magánélet védelme miatt is így van de fő oka a hálózati eszközök által igényelt erőforrásokkal való gazdálkodás, végső soron az internet hozzáférés költsége, ami az árát meghatározza. A beavatkozás pedig például az, hogy a szolgáltatót vagy arra kötelezik, hogy minden egyes internet forgalmat ne csak továbbítson, de analizálja a tartalmát, hogy az megfelel-e a tiltásnak és ha igen, akkor az adott tartalmat tiltsa, sőt, meghatározott tájékoztatásra cserélje ki azt.
Alternatívaként a hatósg felajánlja a szolgáltatóknak, akiknek nincs esetleg több tíz- vagy százmilliójuk a beruházásra hogy „gratis” átveszik a szolgáltató forgalmát, és majd ők analizálják a tartalmát, és majd ami szűrendő azt szűrik meg kicserélik. Tehát az ügyfelek forgalma egy-az-egyben átkerülne a hatósághoz, aki majd visszaküldi a szolgáltatónak, miután átnézte azt.
Az élet egyik nagy igazsága: alkalom szüli a tolvajt. Egy másik: a gazság magakadályozásánál mindig jobb annak megelőzése. Ha bízunk a hivatalban és a kormányban sem szerencsés nekik átadni a privát forgalmat teljes analízisre.
Még szűrésre sem nagyon.