A reklámszakembereknek nevezett, többnyire ingyenélő banda
időnként előáll újabb és újabb hajmeresztő ötletekkel. Nincs messze
az a nap, amikor egy gépfegyverrel tömegmészárlást rendeznek a
büdipesti Hősök terén csak azért, hogy a hír kapcsán megemlítsék,
hogy a tömeggyilkos a Pénzmag Kreatív Stúdió alkalmazottja volt,
ahol az exkluzív igényeknek is megfelelő dizálynnal tudnak
vécépapírt és zsebkendőt tervezni, valamint vállalnak
költséghatékony altesti bedolgozást is.
Majdnem hasonló ötlettel állt elő a brilliáns deepskeye nevű társaság: küldjön
mindenki lánclevelet,
amiben a weblapjukat reklámozzák! Ha elég embernek körbeküldöd,
akkor nyerhetsz akár N forintot is!!!!
Mint azt már több, mint 10 éve tudjuk: körleveleket csak a
hülyék küldenek tovább, így egyértelmű, hogy ez a
reklámkampány kiket céloz meg. Azokat akik akár saját megítélésük
kárára (ti. az összes ismerősük előtt hülyét csinálnak magukból)
reklámoznak egy céget úgy, hogy azért ráadásul egy fillért sem
fognak kapni.
De nem akarok negatív lenni, így felvázolnám a lehetséges
közreműködés módját a céggel:
A magar törvények szerint a magánszemélyeknek küldött kéretlen
reklámüzenetek („SPAM”) törvénysértésnek számítanak.
Amennyiben valaki ilyet küld, az 50.000-től 500.000 Ft-ig
terjedő bírsággal sújtható.
Így javaslom, hogy ha nem közeli barátodtól kaptad a levelet,
akkor jelentsd be az NHH-nál,
mint spammert. Egyben jelentsd be a deepskeye-t, mivel a spamet ők
indították.
Egyben jelezd neki, hogy ha nem akar 500.000 forintot
biztosítani az államnak a gazdasági stabilitás megteremtéséért,
akkor jelentse be azt, akitől kapta, valamint a deepskeye-t, mivel
a spamet ők indították. A fizetést személyesen elkerülheti, ha
polgári pert indít a deepskeye ellen, mint pl. felbújtó, illetve
mint aki őt fondorlatos módon törvénysértésre vette rá.
Ha elég panasz érkezik, akkor a deepskeye a felajánlott
jutalmat kis pénzmaggal megtodva fizetheti be az államkasszába,
hozzájárulva az általános jóléthez, és remélhetőleg ezzel el is
tűnnek a hazai spammerpiacról.
Barátok esetén lehet kizárólag a deepskeye-re szorítkozni a
bejelentéssel.
Van egy új háziállatunk. Igazából kóbor állat, aki minket
választott, nem is értem, miért, mert számára nem sok mindent
tudunk nyújtani.
Amikor először meghallottam, alig találtam meg. Próbáltam
kitalálni, hogy mi is lehet ez, de nem ment. Próbáltam
lefényképezni, de éppencsak sikerült. Kicsi és barnás, alig lehet
látni, és szép, fehér pöttyös mellénye van.
A képet tudós barátaimnak megmutatva kiderült, hogy ez az állat
valóban létezik.
Először azt gondoltam: véletlenül járt erre. De az elmúlt
hetekben már szinte minden nap látni, vagy talán nem is őt, hanem a
kedvesét, mert gyanús, hogy egy egész család költözhetett ide.
Reggel és este hallani a hangját. Általában idegesítőek a
háziállatok hangjai, de ennek nagyon kellemes – bár igen hangos –,
és gazdag repertoárja van. Ül ott fenn a dróton, vagy a fán, és
énekel, akár órákon át. Nagyon kellemes.
Sőt, szeretek, és így gyakran (mostanában időhiány miatt sajnos
kicsit ritkábban) szoktam könyveket vásárolni. Mivel abban a
szerencsés helyzetben vagyok, hogy tudok angolul, lehetőségem van a
könyveket erdetiben olvasni, ami – tekintve a mai magyar
állapotokat, ahol egy hat általánost végzett diszlexiás is lehet
fizetett fordító, és most nem csak Németh Attilára (mobius)
gondolok – szinte az egyetlen módja a művek élvezetének.
(Habár belátom, hogy néhány fordító munkáját kifejezetten
tisztelem, mert kiválóan dolgoznak, de sajnos egyre kevesebben
vannak, legalábbis a publikációk arányában.)
Emiatt viszont kénytelen vagyok külföldi könyveket vásárolni, és
ennek legnyilvánvalóbb módja az internet. (Lehet itthon is sok
könyvet kapni, de nem eleget, nem azokat és főleg nem
annyiért.)
Eddig az Amazonon és a Barnes&Noble-nél vásároltam.
Mindkettő normális áron adja a könyveket, viszont a szállítás
rohadt drága és lassú. Mindig bosszankodtam
miatta.
Nem is tudom már, hogyan találtam rá a BookDepository-ra. A lapjuk
ugyanúgy ígér mindent, mint bármelyik másik: olcsó könyvek, gyors
szállítás, stb. (Egy számunkra fontosabb dolog, hogy euróban számol
el, és nem fontban, ami szerintem kifejezett előny.)
Viszont egy különlegességet tud: a szállítás ingyenes.
Hmm. Ez nem működhet.
Rendeltem egy teszt könyvet, és az első meglepetés az volt, hogy
olcsóbb volt, mint a már említett két helyen. Nem sokkal, de akkor
is. Sőt, a készítők gunyoros poénjaként azonnal kiírta, hogy
mennyibe kerül a könyv és mennyibe kerülne az Amazonon.
Szállítási díj nulla, ezt ígérték, ezt is mondja a checkout.
Lássuk, klikk, fizet, pénz kártyáról eltűnik. Eddig jó.
Sajnos a rendszer magyarországra nem is próbálja megbecsülni,
hogy mennyi idő a szállítás, azt mondja, hogy "egyéb helyekre" 7-14
nap. Jó, várjunk 2 hetet.
3 nap múlva a postaládámban egy csinos kis csomag ül, buborékos
boríték, akkora, mint egy könyv (az Amazon hatalmas papírdobozokban
postáz, amit kitömnk csomagolt levegővel, amit imádok
kidurrogtatni, de akkor is csomagolóanyag és pazarlás, és nem fér
be a postaládába), benne könyv. Ennyi.
Mindenkinek ajánlom, aki könyvet vásárol. Olcsó, hatalmas
raktár, szállítás ingyen, szállítás gyors. Csoda.
Az „üzlet” szó még nem teljesen negatívan cseng, üzletelni lehet
tisztességesen is, még nem veszítettük el teljesen a reményt. Az
azonban kétségtelen, hogy vannak cégek, akik tisztességtelenek,
vannak, akik arcátlanok, vannak, akik egyszerűen ostobák.
Azonban az talán még ritka, hogy egy cégben mindez olyan szinten
kristályosodjon ki, mint amilyennel a napokban találkoztam.
Műanyag kártyagyártót kerestem egy egyesületnek, ami akár
tagkártyaként, akár rendezvényekre szóló belépőkártyaként tudta
volna ezeket használni. Tesztként néhány darabra gondoltunk,
mielőtt nagyobb adagokban nekiállunk.
Mint az manapság természetes, interneten keresgéltem. Találtam
számlálhatatlan céget, aki ilyennel foglalkozik, de a technológia
széles skálán mozog. A legolcsóbb és legegyszerűbb kártyára
nyomtatástól kezdve – ami akár pár száz forintba sem kerül –
eljuthatunk a normális, közforgalomban levő kártyákon át (5-600
forint alatt darabja, kis tételben) egészen a drágább, offset
eljárással készülő kártyákig (akár 1-2 ezer forint). A legtöbb cég
egyszerűen kiírja a lapra, hogy mondjuk 10 darab alatt nincs
rendelés, utána X forint, 50 után Y forint, 10000 db után Z forint.
Vannak cégek, akik csak olcsó, vagy csak drága kártyákat csinálnak.
Nyilván mivel nekem normál (nem exkluzív, akármi is legyen az), kis
tételszámú kártya kell, nem zavarom a nem erre specializálódott
cégeket.
Vannak, akik nem írnak árakat, de adnak lehetőséget az árajánlat
kérésére.
És akkor eljutottunk a címben szereplő céghez, ami a weblapja
szerint „rugalmas ügyfélkezelés”-t valósít meg,
„Technológiánknak köszönhetően akár egy darab plasztikkártya
elkészítését is vállaljuk, költséghatékonyan”, és felsorolja,
hogy ez nagyszerű cég milyen változatos, mert a legolcsóbbtól
a legdrágább technológiáig mindent visz. Persze árat nem ír. De
szerencsére van egy Excluzív szekció mellett egy normális is. A
weblap meggyőző: barátságos, ügyfélközpontú cég, hívhatom Skype-on
is, de sajnos „épp” nem veszik fel (munkaidőben, azóta se
kerestek), de mindenütt ott a barátságos űrlap, hogy kérjek
árajánlatot. Kérek, mondjuk nem 1, hanem 5 darabra.
A válasz nem késlekedik. Az eddigi közepes árfekvésű ajánlatok
szerint, ezt összehasonlításképp leírom, az 5 kártya kb. 1750 Ft-ba
kerül, plusz adó. A cég ajánlata (és ezen a ponton picit szorítsd a
szemhéjad, nehogy kiessen a szemed) 15500 Ft plusz Áfa,
pontosabban ennyi szerepel a válasz emailben, egy köpet
információval sem több. Kártya anyag, méret? Technológia?
Bármi?
Az első gondolat, hogy elírta. A második, hogy ez nem normális.
A harmadik pedig, hogy pofátlan.
Megírtam neki, na nem azt, hogy konkrétan ő a görényalom nem
legfényesebb képességekkel megáldott tagja, hanem hogy az
árajánlata egy nagyságrenddel kilóg a valóságból, nem igazán
türközi a weblapja által hazudosugallt
értékeket, hozzáállást meg semmi mást sem, és hogy ha nem akar
ügyfelekkel bajlódni, akkor inkább ne tegyen ki
árajánlatkérést.
De az ilyenek nem bírják válasz nélkül, így hát megkaptam az
Üzletember válaszát. Idézném, mert gyönyörű:
Az általam kibocsájtott árajánlat olyan részletes,
mint amilyen az Ön árajánlat kérése volt. Sajnálom, hogy nem nyerte
el tetszését az általunk megállapított ár, de úgy látom, hogy
talált olyan olcsó céget, amely megfelel Önnek.
Ha megengedi cégem üzletpolitikájával, valamint weblapjával
kapcsolatos észrevételeit figyelmen kívül hagyom,
ebben javaslatot (már ha javaslatra lenne szükségem) csak a
szignifikáns üzleti partnereimtől fogadok el.
Üdvözlettel,
R. László
Először az ember bitet ragadna, hogy megírja ennek a
kisgömböcnek, hogy az árajánlat formáját az ő űrlapja határozza
meg; hogy mi a különbség az árajánlat és a leszaromság között, és
mellesleg hogyan néz ki egy árajánlat kultúremberéknél; és persze,
hogy elszólta magát, hogy a célcsoportja a „szignifikáns üzleti
partner”, ami az ilyenek nyelvén azt jelenti, hogy több ezer
tételes megrendelés.
De aztán rájöttem, hogy teljesen fölösleges. Egyrészt nem
támadunk az ész fegyverével fegyvertelen emberre. Másrészt pedig
nyilvánvaló, hogy az illető az ostobaságán túl arrogánsan arcátlan,
és ettől észre sem veszi, hogy a saját szavainak mond ellent
mindennel, amit mond (emlékszel még, „akár 1 darabtól,
kölséghatékonyan”? Ez ám a „költséghatékony” szó komoly
újraértelmezése.)...
Ezúton is gratulálok tehát a „LeCoin creative” alacsonyszintű
csapatának, valamint az egész plasztik kötőjel kártya pont hu
bandának, hogy sikerült megalkotniuk az üzletelcseszés műfajának
egy fejlettebb, webbel támogatott változatát. Kívánom, hogy leljék
örömüket... magukban. Csak el ne törjön a csuklójuk.
(Amúgy pedig van egy ajánlat egy cégtől, aki
bármilyen technológiával, tizedennyiért, és az üzletkötő ott
üzletet szeretne kötni. Neki minden ügyfél számít, csak fizesse ki,
amit kell. Nem többet, persze.)
Ismeretlen időpontban Pilisszentiván elveszítette a Jági-tanösvényt.
Mi kerestük, de csak darabjait találtuk meg. Ha Ön megtalálta az
egészet, gratulálunk, és említse meg, hogy hogyan csinálta. Amúgy
meg láttunk olyan tavat, amiben több ebihal volt, mint ami
fizikailag elfér benne.
Amúgy a tanösvény „Európa-diplomát” kapott, de bizonyosan nem az
útjelző tábláiért.
Valamint összevetettük a valóságot a reklámmal, és kijött, hogy
az indulásnál nincs étterem (kocsma van), viszont van egy
életveszélyesre amortizálódott játszótér.
Viszont ne hagyd ki a Csali
csárdát, elhagyva Pilisszentivánt Budapest felé, mert nagyon jó
minden. Étel is, kiszolgálás is (és van nem életveszélyes
játszótere gyerekekre gondolva).