Karcsiékkal elmentünk gyereket tréningeztetni a játszótérre, Dóri hozta a biciklit, Mátéék motorral jöttek.
- Gyere, Máté, kipróbálod Dóri biciklijét?
- Igeeeen!
- Apa, fogsz?
- Foglak.
Elindul, hajtja. Elengedem. Hajtja. Fordul, megy, megáll, elindul.
Öööö... jó, eszerint Máté most már tud biciklizni, akkor a sajátjáról is leveszem a pótkereket.
Szeretem a gyulai szárazkolbászt (vagy Gyulai Szárazkolbászt?); amikor apróbb voltam, sokszor az volt az ebédem a vasútállomásokon, vacsorám, amikor már az embernek nincs kedve bármi lineárisnál bonyolultabbat enni. A lényeg, hogy régóta fogyasztom.
Egy ideje tapasztalom – talán 2-3 éve – hogy a kolbász időnként nem száraz, ami egy ilyen terméknél eléggé furcsa. A nedves kolbász más ízű is, sokszor annyira, hogy nem is jó.
De azért alapjában véve nem panaszkodom, az esetek nagy részében a minőség továbbra is kiváló (legalábbis számomra, ami a leglényegesebb ugye).
Múltkor Tescoban járván (lévén lakhelyem a szupermarketek epicentrumában található, így nagyjából válogathatok a megaüzletláncok között, ami azért is nagyrészt az egyetlen lehetőség, mert a helyi boltok is ott vásárolnak, csak rátesznek az árra 20%-ot) kerestem a gyulait, de nem találtam. Kértem közönségsegítséget, és így eljutottunk egy polchoz. A polcon „Tesco value” hústermékek voltak.
Aki nem tudja... annak most nem tartok Tesco történelmet. A lényeg, hogy angol, és hazájban nem az alsó alatti szint képviselője. Van három termékszintje: a gazdaságos (amit ott gyakorlatilag nem is árulnak), meg a másik kettőnek nem jut eszembe a neve, az gyik a színes csomagolású, a másik a top tesco termék, valamelyik a value, most nem tudom, nem is fontos. A lényeg, hogy ezek normál, illetve jó minőségű termékeket fednek, szemben a gazdaságossal, ami olyan, amilyen.
Az említett hústermék gyulai volt. Gyártotta a Gyulai Húskombinát. Ránézésre az összetevői ugyanazok, mérete ugyanaz. A színe más, állaga is nedves. De ha már ezzel élek eonok óta, kiváncsian veszek egyet.
Kóstolás után.
Ehető. Ez tény.
Nem száraz, ez a második tény.
Az alapanyagok vélhetően ugyanazok.
De a tescozitás egyértelmű: a kolbászt a szokásos alapanyagokból elkészítették, eddig gondolom a technológia ugyanaz. Ezután a Gyulai gyulaikat gondolom szárítják, hogy szárazkolbászok legyenek. A tesogyulaikat pedig gondolom becsillagják a fóliába és mehet a konzumerbe.
Így az állaga, íze, egyéb jellemzői szarok lesznek. Viszont olcsóbb.
Valahol azért gond van a világgal, amikor egy olyan márka, aminek – azt hittem? – megbecsülése van átmegy unbranded szarba. Remélem, azért még az alternatív hypermarketekben lesz eredeti gyulai, amit rendesen elkészítenek. Ha még mnásnak is van rá igénye.
Ki tudja...?
A kis nyomtatóm egy Epson Stylus D78, közép-alsó kategóriás, tintasugaras semmikülönös, az a gép amibe többe kerül a tintapatron, mint maga a nyomtató. És mégis...
A nyomtató adatlapja szerint tud 2880*1440 dpi-ben nyomtatni. Mosolyogtam eze, mikor megvettem, és nem is szoktam vele foglalkozni.
Ma kellett volna nyomtatnom egy rajzot (gépészeti terv feliratokkal, valamiCAD-ben rajzolva), amin sok a pici részlet, stb, nem fűztem hozzá sok reményt, hogy látszani is fog minden apróság. Amikor nyomtattam, ráeszméltem ismét az 1440dpi-re, és lássuk! alapon kiválasztottam: 1440 x 1440 dpi, színes, high quality. Bele a 100 grammos papír, lássuk.
Több, mint fél órát nyomtatott egy lapot. Nem érdekes, mert elmentem reggelizni, stb. Amikor visszaértem, épp készen lett.
Ez, uraim és hölgyeim, 1440 dpi. Tűéles (a piros vonal picit szálkás, ritkán nyomtatok színeset.). Gyönyörű, egy tintasugaras nyomtatótól.
Bravó Epson!
Csikósbojtár: Az alföldi hídivásárban árult sávmintás sapkavégi pompom ellenértéke.
A reklámszakembereknek nevezett, többnyire ingyenélő banda időnként előáll újabb és újabb hajmeresztő ötletekkel. Nincs messze az a nap, amikor egy gépfegyverrel tömegmészárlást rendeznek a büdipesti Hősök terén csak azért, hogy a hír kapcsán megemlítsék, hogy a tömeggyilkos a Pénzmag Kreatív Stúdió alkalmazottja volt, ahol az exkluzív igényeknek is megfelelő dizálynnal tudnak vécépapírt és zsebkendőt tervezni, valamint vállalnak költséghatékony altesti bedolgozást is.
Majdnem hasonló ötlettel állt elő a brilliáns deepskeye nevű társaság: küldjön mindenki lánclevelet, amiben a weblapjukat reklámozzák! Ha elég embernek körbeküldöd, akkor nyerhetsz akár N forintot is!!!!
Mint azt már több, mint 10 éve tudjuk: körleveleket csak a hülyék küldenek tovább, így egyértelmű, hogy ez a reklámkampány kiket céloz meg. Azokat akik akár saját megítélésük kárára (ti. az összes ismerősük előtt hülyét csinálnak magukból) reklámoznak egy céget úgy, hogy azért ráadásul egy fillért sem fognak kapni.
De nem akarok negatív lenni, így felvázolnám a lehetséges közreműködés módját a céggel:
Barátok esetén lehet kizárólag a deepskeye-re szorítkozni a bejelentéssel.
És az ilyennek a hóhér legyen az utolsó pajtása.