Az első dolog, amit sikerült elérnem az osztódás volt.
A legelső emlékem az, hogy vagyok, bár még a DNS-em vége ki sem
jött a riboszómámból, de ekkoriban még nem volt semmi jelentős
feladatom. Kicsivel később (szerdán) osztódtam először, ami így
visszatekintve vélhetően sikeresnek tekinthető. Osztódási
tanulmányaimat ugyanazon méhlepényen folytattam, igen jó
eredményekkel. Az első hónapokat sikeresen véve átkerültem a
fejlesztéshez, ahol főként őssejtek specializálásával illetve
strukturálásával foglalkoztam. Ezidőre esnek az első
anyagcsere-kísérleteim és itt alapoztam meg gerontológiai tudásomat
is.
Több hónapnyi gyakorlat után megszülettem, pénteken, a hetedik
napon (de nem bizonyítható, hogy az Iberian Airlines gépének
lezuhanása, mely 104 halálos áldozatot követelt szorosan ehhez
volna kapcsolható). Ezidőtájt főként exobiológiával, alkalmazott
pszichológia Ⅰ-el és filozófiával foglalkoztam, többek között
tanulmányozva az élet mibenlétével kapcsolatos kérdéseket. Kezdeti
tanulmányaim között szerepeltek már olyan társadalomtudományi
feladatok mint a metakommunikációval való befolyásolás, de részt
vehettem abban a kutatásban is ami a táplálkozás hatását vizsgálta
a környezetre.
Néhány éven belül fő szakirányként az alkalmazott pszichológia
mellett döntöttem, és nagy óraszámban végeztem gyakorlatokat. Fő
feladatom ekkorra a játék lett, melyben komoly eredményeket értem
el, főként a mozgáskoordinációs területen. Ide esett az építőipari
képzésem indulása is, ahol kezdetben az épített környezet
lerombolását tanulmányoztam.
A sejtbiológiai tanulmányaimat ezidőtájt a növekedés
szervezettségének kérdései dominálták, párhuzamosan a
társadalomtudományi és pszichológiai aspektusokkal, melyek
kutatásai ezzel egyidőben is folytatódtak.
Többször leestem, elestem, illetve volt, hogy felmásztam és nem
tudtam lemászni. Ezt azonban főként részmunkaidőben végeztem.
Ekkorra, vagy kicsit későbbre esik az önvédelmi sportokkal való
ismerkedésem, melyben részsikereket könyvelhettem el. Büszkeségnek
tekintem azt, hogy ezen időben senki érintett nem hunyt el, magamat
is beleértve.
Tanulmányaim ekkoriban szerteágazóak voltak, számos részét (mint
például a húsz alatti számok összeadása) azóta is aktívan
használom, másokat (például a kutya végbélrendszerének bakteriális
felépítése vagy Lengyelország bauxitbányászata) a gyakorlatban nem
alkalmazom, de jelentősen passzív tudásként birtoklom.
Komoly, több évig tartó kutatás során sikerült egy komplett emberi
test kifejlesztése, különös tekintettel a testszőrzetre valamint a
genitáliákra. Bár nem tartozott szorosan a munkakörömhöz, de
sikerrel lettem ivarérett, akkoriban azonban ezt nem űztem
főfoglalkozásként annak előnytelen adózási és társadalmi
vonatkozásai miatt.
Ezt követően alkalmazásba kerültem, ahol főként társadalomtudományi
jelenségeket tanulmányoztam, részben az azonos korú személyek
közötti kapcsolatokban, részben pedig az eltérő korosztályok
feszültségei témájában. Itt szereztem gyakorlatot a csapatmunkában
és lojalitásban, melyeket azóta is látens tudásként tartok számon.
Ezidőre tehető az atomfizikai érdeklődésem szakirányúsodása, mely
témát eddig inkább csak hobbi szinten (főként biokémiai
tevékenységeim támogatásaként) alkalmaztam. Kutatási témám főként
az elektronok voltak, melyek szilíciummal és germániummal való
kölcsönhatását vizsgáltam az információelmélettel kapcsolatban.
Mellékiránynak testedzést választottam, mely során ujjaimat
erősítettem billentyűzet segítségével.
Gazdasági tanulmányaim is ekkor kerültek előtérbe, szakirányom
ekkor a táplálékvásárlás és annak elfogyasztása volt, és az elmúlt
időben ebben igen nagy és mély gyakorlatot szereztem. Sajnos rossz
eredményeim miatt nem jutottam be a gazdasági bűnözés szakra, így
ezt csak hobbiként űzöm, de jelentős tudományos eredményeket értem
el ennek megfigyelésével, analízisével ileltve publikálásával.
Kiemelkedő eredménynek tekinthető halálom mellőzése.
Ezután egy keddet követő szombaton átjelentkeztem egy
pszichoszociológiai kurzusra, melyen az érzelmi élet hatását
vizsgáltam a családra és az egyedfejlődésre. A kurzust sikeresen
vettem, két gyerekkel, melyek esetében kezdeti tanulámyaim során
szerzett tudásomat adtam át.
A kurzussal párhuzamosan oktatóként kerültem alkalmazásba, ahol
változatos korú gyermekeknek tartottam alapozó órákat és
gyakorlatokat, változatos korcsoportokban: eleinte
csecsemőképzésben vettem részt, de jó eredményeim folytán óvodás és
iskolás korú gyermekek képzésében is részt vehettem.
Jelenleg komplex feladatokat végzek egy aránylag jó hírű,
nemzetközi bolygón, mely során szinte minden tanulmányomat
használhatom, emellett szabadidőmben komoly erőnléti edzést adok
agysejtjeimnek korrupt, elvtelen és gazember politikusok
segítségével. Folyatom pszichológiai, okatói és társadalomtudományi
tanulmányaimat is, részben esti kurzusokon.
Nyelvtudásom fejlett, széles spektrumú ételeket képes vagyok vele
feldolgozni, illetve több nemzetközileg is elfogadott dolgot nyalni
(bár jelentős hiányosságaim vannak az újabb trendek területén,
melyekhez képzettségeim vagy képességeim hiányoznak).
Csapatmunkában igen jó vagyok, leginkább egyedül. A terhelést jól
bírom, és idegösszeomlással kompenzálom. Rugalmas vagyok és
alkalmazkodó, főleg ha igényeimhez kell vágyaimat kialakítani.
Energikus vagyok a reggeli, nap közbeni illetve esti időszakoktól
eltekintve.
Nem szeretek olvasni a betűket kivéve, ezeket azonban rendszeresen.
Szeretem az állatokat, nyersen is. Nyitott vagyok az extrém magas
bérezésre.
On 14th September 2012, the RIPE NCC distributed the final IPv4
address
space before reaching the last /8. This means that section 5.6 of
IPv4
Address Allocation and Assignment Policies for the RIPE NCC Service
Region
is now in effect.
This section states that, once the RIPE NCC begins to allocate
address space
from the last /8, an LIR may receive only a /22 (1,024 IPv4
addresses), even
if they can justify a larger allocation. This /22 allocation will
only be
made to LIRs if they have already received an IPv6 allocation from
an
upstream LIR or the RIPE NCC.
Ez, kérem, köznyelven a következőt jelenti:
Az interneten használt klasszikus IP címek, amik a gépeket,
servereket, felhasználókat, meg általában mindent megcímeznek
elfogynak. A RIPE, aki a címek európai kiosztásáért felelős ma
megnyitja az utolsó /8 tartományát, vagyis az IPv4 (pl:
193.0.0.193) cím négy számjegyének első tagjához tartozó utolsó
számát. Nincs több, ha és amikor ez elfogyott. A régieket, a nem
használtakat lehet összeszedegetni, de csodákra ne számítsunk.
A következő generációs címek neve IPv6 (pl:
2001:67c:2e8:22::c100:68b), aminek a használata terjed, de
számtalan az internethez szükséges eszköz – főként hálózati
kapcsolóeszköz – azokat csak részben vagy egyáltalán nem tudja
kezelni, számtalan számítógépeken futó server és kliens program
azokat részben vagy sehogyan sem kezeli (és gyakran ezt a
hiányosságot hibaüzeneteken és lefagyásokon keresztül tudatja).
Ennek most lassan változnia kell, mert aki nem tud IPv6 címeket
használni, annak egy idő után nem lesz internetje.
Röviden írok ide is, mert a kérdés
igazából egy fa**bookon körbepostolt kép alapján indult el, és arra
írtam egy választ, de mivel azt nem látja senki... hát itt van
nyilvánosba'.
Az egész Tökéletlen
néptelen Nyugati Pújáról készült képpel indult, amit
boldog-boldogtalan körbenyomott a neten álmélkodva.
Erről azt írtam, az ikszedik példány után:
Többen megosztották ezt a gyönyörűen
mágikus képet, és mivel nem akarom többször leírni,
repostolom. Hogyan lehet ilyet csinálni?
Többféleképp. Ez a kép, amennyire látom, 10 darab hosszú expozíciós
képből készült, kézi masszírozással. Ez egy fáradságos
dolog. A fotós megoldás az ND filter
amikor extrém hosszú expozíciót csinálhatsz úgy, hogy nem ég ki a
szenzor szeme.
Az általam ismert megoldás pedig egy aránylag egyszerű, automatikus
megoldás: készít az ember SOK képet ugyanarról a helyszínről úgy,
hogy a fényviszonyok nagyrészt állandóak legyenek (ha nem, akkor
kicsit válogatni kell), illetve hogy minden mozgó (tranziens)
objektum legalább 2-3 képen ne legyen ugyanott. 20-30 normál expozíciós kép
elég lehet, de nagy tömegnél akár több száz kép is kellhet (pl. a
Taj Mahalról így lehetett készíteni, neten láttam de most nem
találom), hogy legalább 2-3 képen látszódon a megtartani kívánt
rész.
Ezután jön a mágia. GIMP alatt a plugin neve Astronomy/Merge Layers, ami
megpróbálja a kézi masszírozást automatizálni. A végeredmény
mágikus (főként ha sikerül a megfelelő paramétereket eltalálni): a
képen megmaradnak a statikus részek, és eltűnnek a tranziensek
(népszerű nevén az emberek és turisták).
[Van hasonló plugin fotosopp alá is, de az azoknak akik nem tudnak
mit kezdeni a pénzükkel. ;)]
De hogy megmutassam (magamnak is), gyorsan csináltam
egy tesztet.
Megkértem gyermekeimet, hogy – ellentétben nyugodt, jól
nevelt, csendes természetüktől – legyenek szívesek ordítva
rohangálni a kertben, öszevissza. Miközben ezzel voltak elfoglalva,
készítettem 8 teljesen közönséges képet (normál 1/250 expozíció meg
a hozzá tartozó mosolygós blende), mindegyiken legalább egy kis
szörnyegyerekkel.
Ezután fogtam a GIMP-et (ami
értelemszerűen a legmegfelelőbb
open source eszköz a célra, aki meg ezt sem érti annak azt
mondom hogy ingyenes),
betöltöttem a képeket, majd a fent hivatkozott Merge Layers
plugint elindítottam úgy, hogy semmiféle beállításhoz nem nyúltam.
Az eredmény elkészítése majdnem 25 másodperc volt (16 mpx
képekkel).
A végeredményen pedig látható, illetve nem látható egy darab
gyermek sem. Munkaigénye közelít a zéróhoz.
Persze azért van benne kis füllentés.
Az ilyen képekhez, főleg ha nagy a tömeg, sok kép kell, ami idő, és
eközben lehet, hogy változnak a fényviszonyok. Ha felhős az ég,
akkor az árnyékok mozognak, és a nap is megy 30-60 percen túl. Ezt
kompenzálni kell, akár képenként.
A másik gond, hogy a gép nem mozdulhat el, semennyit sem. Ha egy
picit is elmozdul (mint ez amit csináltam, ami szimplán egy
asztalra volt letéve és kézzel nyomogatva exponáltam) akkor egyes
részek homályosak lesznek vagy pixelesednek (ez a pontos
szűrőfajtától függ, amit a Merge használ). Ez is nehéz eset, pláne
ha valaki akár több órán át exponálgat, mert pl. a parkoló autók
nem akarnak odébb menni.
A harmadik gond nyilván az, ami nem akar elmenni az istennek se',
pl. hetek óta ott parkoló autó, koldus, döglött egér stb. Ezeket
bizony „gimpelni” kell (na jó, fotosoppolni, mert ez már köznév),
vagyis kézzel retusálni, hogy a kép szép legyen. Ez már tényleg
attól függ, hogy milyen magasra szeretné valaki helyezni a lécet.
És zárszóként: ez a filterezés egyszerű, látványos. De az
igazán szép képek készítéséhez tövábbra is művészi véna, éles
szem, fotótudás és több millió forintos felszerelés szükséges.
:-)
(Volt még egy megjegyzés a drága ND filterek helyett:
lyukkamera. Igen. Az egésznek a lényege az extrém hosszú
expozíció anélkül, hogy a végeredmény egy fehér [vagy negatívban
fekete] kép lenne.)
Meghúztam egy hónapja a vállam, azóta fáj.
Bálint (4.5) a napokban kicsit náthás, folyik az orra, nem tud
éjjel rendesen aludni.
Bálint éjjel háromkor felébred (nem kap az orrán levegőt, köhög),
felbotorkál félálomban.
– Apa... folyik az orrom.
Kifújom. Felveszem, hogy visszavigyem. Ahogy emelem rám néz, picit
hátrahajlik és suttogva megkérdezi:
– Apa, melyik vállad fáj?
Mutatom a jobbat.
– Jó. – motyogja, ráhajtja a fejét a bal vállamra és elszunnyad.
