Mérnök családi kör

Ez a szöveg – bár interneten is terjedt – nekem eredetileg egy 70-es évek-beli írógéppel gépelt oldalon érkezett meg. Számtalan változata fellelhető, számtalan szerzővel megjelölve. Itt az én eredetim, illetve egy másik közkézen forgó változat található.

Mérnök családi kör

Este van este van, erők egyensúlyban.
Sűrűn van sraffozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége "Vo"
"F" erő hat reá, amitől elindul.
Nyomatéka vagyon valamennyi rögnek,
Axiális békák szanaszét görögnek.
Udvaron a tehén szaggatottan látszik,
Dugattyús szivattyú meleg tejtől ázik.

Kérődzik a tehén, energiát vesz fel,
Mely átalakul, de sohasem vész el.
Küszöbön hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a K2-es képsíkba kinyújtja.
Benn a mérnök vígan elemzi a tejet,
Deformált fiának enged inni egyet.
Körül az aprónép Héron-labda mellett,
Csúszó és gördülő csapágyakat kerget.
Kisebbik fiú radírgumit majszol,
Nagyokat nyel, s közben csavaranyát rajzol.

Forraszt a nagyobbik, nem ügyelve másra,
Favágó lesz ebből, akárki meglássa.
Dudálás hallatszik, hazajött a gazda,
Motorja slusszkulcsát a szögre akasztja.
Időegység alatt lép át a küszöbön,
Családjának legott szép jó estét köszön.
Statikus jó estét kendnek is apjuk,
Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.
Viszonzá a család a szíves jó estét,
S az eldobott kések elkerülik testét.

Egyenesen gyorsul a jó háziasszony,
Illő, hogy férjének nyersanyagot hozzon.
Tálcáján billeg egy jókora dinamit,
Melyet az asztalra ügyesen leborít.
Dübörgő kopogás támad odakint,
Felnéz a gazda, s lányának odaint.
Perdül is a leány, érti ám a dolgát,
Berántja a vándort, s kiveri a fogát.

Megszolgál a vándor, köszönti a gazdát,
A rezonanciától összeveri sarkát.
Az asztal lapjára egy jelfogó kerül,
Mire a vendégünk bizalma megrendül.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Kívánják a vándort a kazán fenekére.
Menne is a vándor, de nem hat reá erő,
Segíti a gazda, mint kétkarú emelő.
Először a vándor forgómozgást végez,
Majd gyorsulást kap a szoba közepéhez.

Este van este van, erők egyensúlyban,
Nyugszik a logarléc a szattyánbőr tokban.
A gazda is G súllyal nyomja már az ágyat,
S e hatással szemben ellenhatás támad.

Családi ellipszis

/Arany után - egyelőre még - szabadon/

„Az alábbi »költemény« a budapesti Zrínyi Ilona gimnázium »Diáktoll« című iskolaújságjában jelent meg, kb. 1973-ban. --- (akkor) gyűjtötte: Bánky --- most továbbadja: Barrel

Este van, este van, erők nyugalomba',
Ferdén van sraffozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége: V0,
"F" erő hat rája, "S" úton elindul.

Nyomatéka lészen valamennyi rögnek,
"N" tömegű békák szanaszét görögnek.
Egyensúlyban fekszik egy kiszolgált kutya,
Lábát a harmadik képsíkba dugja.

Jón egy futómacska, a hármasba kapcsol,
S oly hirtelen fékez, hogy majdnem elpatkol.
Udvaron egy tehén szaggatottan látszik,
Dugattyú, szivattyú meleg tejben ázik.

Bent a technológus leszűri a tejet,
S deformált fiának enged inni egyet.
Körül az apróság Heron-labda mellett
Csúszó- és gördülő csapágyokat kerget.

Hegeszt a nagyobbik, nem ügyelve másra,
Ebbül technikus lesz, akárki meglássa.
Motorzúgás hallik, mert megjött a gazda,
Motorja slusszkulcsát a szegre akasztja.
Kétütemű pipát zsebéből kihúzza,
Az egyikben rágyújt, a másikban szívja.
Statikus terhelés nyomja szegény testit:
A gazdán overall és munkaruha fekszik.

Állandóan gyorsul a jó háziasszony,
Illő, hogy urának nyersanyagot adjon.
Ily nagyon ki zörget? Nézz ki, fiam Sára.
A kolomp zsinórját rezgőmozgás rázza.
Nyitja az ajtót a forgatónyomaték,
És beindul rajta a kései vendég.
Ki is dobná Sára, de a vendég bejön,
S technikus családnak illendően köszön.

Gépszalagon hozzák az egyszerű ételt,
Jól kiszámították a kerékáttételt.
Az asztalra ezután folyadék is kerül,
Így aztán a kalóriát pótolni sikerül.

Amikor aztán a vacsorának vége,
Kívánják a vándort a végtelen fenébe.
Menne is a vándor, de nem hat rá erő,
Működik a gazda, mint kétkaru emelő.
Kiemeli gyorsan tulajdon székéből
S "két g" gyorsulást ad a szoba végéből.
Először a vándor forgómozgást végez,
Azután megjátszik egy 424-est.

Este van, este van, erők nyugalomban,
Nyugszik a logarlőcs a szattyánbőr tokban,
Nem folyik folyadék a Bernoulli-csőben,
Nem forog a csapágy vazelin kenőcsben.
Lefeküdt a gazda, nyomja már az ágyat,
Erre a hatásra ellenhatás támad.
Így telt el az este, csendben a család,
Kívánjunk hát nekik mi is jó éjszakát.