Apukám, a szuperhős
– Légy szíves told arrébb Gödöllőt! – kérte anyukám apukámat. – szeretnék egy könyvet kihozni.
_(15414.sz._műemlék).JPG)
De apukám épp számolt, és bizonyosan nem ér rá ilyen földhöz ragadt problémák megoldására, így segítőkészen Gödöllő külvárosát óvatosan felszedtem, és arrébb tettem (akkor még nem tudtam, hogy valószínűleg a Kastélypark közelébe mozgattam a fél Alvéget), hogy anyukám – feltehetően átlépve a Rákos-patak pici tavacskáját – odajusson a könyvespolchoz.
Természetesen a Gödöllőiekkel nem szúrunk ki, így utána visszatettem őket szépen a helyükre. Talán észre sem vették, maximum a buszvezetők csodálkozhattak, hogy az utcák egyszer csak… de aztán már megint nem. Nem került be az újságba, és a nyolcvanas évek tévéhíradója sem tett róla említést.
Amúgy mindig óvatosan jártam Gödöllő utcáit. Az ember igyekszik nem rálépni a házakra, de hát egy 8-9 éves láb már elég nagy, az utcák pedig parányiak, szinte lehetetlen úgy lépni, hogy a házakat elkerülje az ember. Persze csak zokniban lépünk rájuk, mert az puha, és nem tapad a pucér talphoz minden utca. Az kellemetlen, amikor az ember lábához minden odaragad aztán hurcolja magával a szomszédságot is! Nyilván apukám sem szerette, amikor átrendezem a várost, és a jól kidolgozott zoknis közlekedési módszernek köszönhetően a helyiek relatív biztonságban voltak.
De még ők sem látták azt, amit én láttam. A csöveket. Mindenfelé mentek, az utcák alatt, a házak felé, de még a réten is. Pici csövecskék a házaktól, bele a nagyobb csövekbe, majd a mégnagyobbakba, és közben időnként kicsi és nagy dobozok, nyilakkal meg körökkel! És színes ceruzás vonalak is, ami egy 8 éves számára teljesen logikus, hiszen minek legyen az embernek csöve, ha az nem színes?!
Persze én nem tudtam volna a csöveket odarajzolni nekik. Ez egy tényleg nagy város, sok-sok csővel. Azokat apukám rajzolta oda.
Persze nem úgy, ahogy te rajzolnád! Csak fogni egy ceruzát és firkálni! Ugyan! Ne nevettess, kac-kac!
Az én apukámnak ilyen nagy rajztáblája volt, és vonalzók voltak benne! Meg szögmérő is! Meg olyan, na, izék, azokat nem tudom mire valók, de azok is. Természetesen én is tudok vele rajzolni, mert apukám megmutatta, én pedig rajzoltam vele, mondjuk nem csöveket, hanem házat meg utcát, mert a csöveket nem csak úgy odacsapod! A csöveket ki kell számolni!
Ó, ezt te nem is tudod, persze, mert elfelejtettem mondani. Ne haragudj! A csövek a legfontosabbak!
A csövek még nem léteznek. Apukám tervezi őket.
A csövekben gáz megy. Földgáz. Hogy-hogy honnan, hát a földből, te gyagya! Mert ott is voltam már, kiskunakárhol, ahol a bólogató olajkutak is vannak (fúú, az is tök érdekes, meg nagy és büdös, és ott apukám legjobb barátja csinál csodákat); de persze nem mindegyik onnan jön, mert ott nincs olyan sok, de a többi meg messziről jön ilyen bazi csöveken! Nagyobb a cső mint én vagyok! És ha felmászol rá akkor a bácsik nevetgélnek és azt mondják, hogy ha a főnökük ezt meglátná akkor se—— … fenéken rúgna mindenkit, és nehogy leessek mert akkor el is fenekelnek.
Na és a gáz az ugye az, amivel anyukám is főz, meg ami a konvektorban fűt. Amúgy mivel gáz, nem lehet látni, csak érezni, hogy büdös (de apukám azt is elmondta, hogy a gáz nem is büdös, hanem egy iszonyú büdösséget fújnak bele[1], amivel egyszer megviccelték egy munkatársát akire mérgesek voltak, és egy majdnem üres fiolát bedobtak az autójába, és hónapokig „gázszag” volt még a környékén is, ezen nagyon sokat nevettünk, de azt hiszem hogy a munkatársa nevetése nem lehetett teljesen őszinte, bár én úgy képzeltem, hogy mérges volt de az én apukám mindenkinél erősebb volt, ezért nem verekedtek csak morogtak egymás felé, gondolom, mint a dühös kutyák).
De nem lehet csak úgy csöveket odatenni. Apukám elmagyarázta. Ha figyelsz, elmagyarázom neked, majdnem úgy, mintha ő mondta volna, már amennyire persze értettem, de majd ha nagy leszek, akkor én is fogom úgy tudni mint ő, és akkor majd gyere vissza és elmagyarázom jól!
Szóval te azt gondolod, hogy a csőbe belefújják a gázt, és az kijön a végén, de nem! A gáz ugyanazt csinálja, mintha folyékony lenne, mintha vizet öntenél a csövön át. Ó, te azt gondolod, hogy a víz is csak úgy folyik a csőben! De nem!
A cső fala ilyen recés, mint a beton, ami felkarcolja a térdemet. És ezekbe a recékbe beleakad a víznek, meg a gáznak a belseje, és lelassítja. De a gáz közepe nem ér hozzá, a széle meg igen, és elkezdenek az oldalán pici örvények születni! És az egész széle egy csomó kis örvény, ami lassítja a gázt! Amikor bemegy a csőbe, akkor jó erősen bele kell pumpálni (nagy nyomással, mint a porszívó amikor fordítva szereled össze és fújja a levegőt a csövön, mert az is gáz!), hogy amikor ezek az örvények lelassítják akkor is kijusson a másik oldalon. Vagy ilyesmi.
És apukám ezeket az örvényeket ki tudta számolni. Meg hogy milyen vastag a cső, és milyen vastag az örvény. Meg hogy áramlik benne a gáz. Meg hogy a gáz milyen gyors itt és amott, milyen a nyomása az elején meg a végén, és hogy mekkora cső kell az elején hogy a végén még lehessen vele főzni! Ilyen nagy képletekkel, meg a Texas számológéppel, aminek piros a kijelzője és szalag jön belőle, ha épp nem fogyott el.
A dobozok, amiket mondtam, azok meg a nyomást változtatják, hogy visszategyék, ami elfogyott, vagy éppen lecsökkentsék, mielőtt bemegy a házba, hogy ne repüljön el a gáztűzhelyről az edény vagy ne fújja ki az embereket az ablakon! A papíron ezek kicsik, de van olyan baazinagy meg egészen picike is.
És ezekből kijött, hogy melyik cső milyen vastag, meg hogy kanyarodik-e, meg hogy hol kell neki doboz. És hogy hogyan jut el mindenhova, onnan, ahol már van oda, ahol még nincs. Nyilván!
Egyre több cső volt a térképen, amin járkáltam a nagy szobában, és amiket időnként apukám felszedett, majd időnként visszapakolt. Amikor már nem fért rá több cső sehova, akkor készen volt a város, és a papírok elindultak azokhoz a bácsikhoz, akik a gödröket ásták a csöveknek, akik odavitték, hegesztették (nem szabad nézni! van nekik ilyen szemüvegük, de nekem adtak egy fekete üveglapot, azon át szabad), meg akik majd végig összerakják az egészet.
Amiből majd az emberek házaiba megy a gáz, amivel fűteni fognak télen, és főzni (akár nyáron is).
A rajzolt csövekből igazi csövek leszenek! Amit apukám odarajzolt.
Mert apukám mérnök!
Gervai István (1939-2020)
Etil-merkaptán, modern nevén Etántiol