Miért zavarnak a lájkkurvák?
„Ha nyomsz egy lálykot erre a postra és megosztod ismerőseiddel akkor 10% engedményt kapsz a tehénlepényshopunkban!”
Kérdezi a fæcesbookos ismerős, hogy mi ezzel a gond?
Számomra (és feltételezem, hogy sokak számára) a facebook lényege nem az, hogy végre magunkról privát adatokat oszthatunk meg, és nem is az hogy macskás meg „cuki” képeket nézhessünk egész nap, hanem (azon túl, hogy egy bazi contact book) hogy az ismerősök által előszűrt tartalmakat, információkat az átlag internetes zajnál magasabb minőségben kapjuk meg.
Az ismerősöket megválogatom, a hülyéket alapból nem jelölöm vissza vagy (protokoll-esetben) lenémítom, de a többiek véleménye alapján érdekes vagy fontos dolgokat általában hasznosnak tartom és elolvasom.
Itt jön a képbe a lálykkurva, aki egy forintért szop nyal gombot
varr bármire nyom lálykot („tecciket”) és megosztja a tartalmat.
Mi történt? Egyrészt a hírfolyamban megjelenik valami azért, mert egy ismerős azt mondta, hogy neki tetszik, miközben neki nem tetszik csak épp azt mondta a cukrosbácsi hogy ezt kell mondani. A tartalmat tehát nem az ismerős adta hanem a cukrosbácsija. Ha engem a cukrosbácsi érdekel majd őt fogom bejelölni, jó?
A másik pedig a megosztás: az ismerős nem azt osztja meg, amit meg akar osztani, vagy amit amúgy megosztana, hanem azt, amit a fizető ügyfél mond neki (gumi nélkül). Nyilván engem pedig nem érdekel a fizető ügyfél véleménye, nem azt akarom látni.
Értelemszerűen a megoldás a lálykkurva ismerős kirúgása az ismerősök közül, de ez azért szomorú, mert van aki csak néha hülye és amúgy normális (van aki sosem, azért tényleg nem kár).
A többnyire értelmes emberek miatt írom ezt le: nem akarom a mások szerint érdekes vagy értékes tartalmat látni. A te véleményed érdekel. Ne nyomj lálykot ha arra utasítanak, ne ossz meg semmit amire utasítanak, van jobb módszer hogy öt forintot spórolj az elektromos nyalókádon. Szerintem fontosabbak az ismerőseid, mint az az 5 forint.
Ha nem, akkor meg legyél gazdag – de nélkülem.