Magyar mentalitás
Egy régi viccet kellene idéznem egy hozzászóláshoz, leírom ide, mert örökérvényű.
A NASA elég nehezen talál vállalkozókat a következő holdutazáshoz. Behívnak pár vállalkozó pilótát. Megkérdezik először a szovjetet hogy mennyiért vállalná a dolgot.
– Százezer dollár. – mondja a szovjet pilóta büszkén.
– És mire költené?
– Háát… Huszonötért vennék pár tehénkét, huszonötért egy jobb házat, a többiből vennék autót meg némi vodkát.
Jó ajánlat, de megkérdezik a németet is, mennyit kérne.
– Kétszázezer dollár. – mondja. Őt is kérdik mire kellene.
– Százért vennék egy kis farmot meg állatokat, ötvenből építenék rá házat, vennék autót, a maradékból meg félretennék a gyerekeimnek.
Ez sem rossz, de megkérdik a magyart is.
– Háromszázezer dollár lesz! – mondja a magyar szemrebbenés nélkül. Az űrszakemberek elismerően összenéznek, hogy ez igen, ez az ember tudhat valamit, ha ennyit kér, de őt is kíváncsian megkérdezik, mire költené. Az ember megvonja a vállát:
– Nos, százezerért világ körüli útra mennék, a másik százból vennék egy sportkocsit, százért meg felmegy a ruszki.