Szerteszana²

Каратэ

Vili a sakál sétálni megy, és kelet felé járva találkozik a nagy barnamedvével. Látja, hogy a medve hatalmas földeken járkál, és az állatok elmenekülnek előle. Megszólítja:
- Mondd, Grísa, hogy van ez, hogy te itt akárhova mész az állatok nem reklamálnak, sőt, elkerülnek?
- Tudod mi az a karate, Vili?
- Nem tudom.
- Hát várjál, megmutatom. - Azzal Grísa csap egyet jobbra, eldől egy fa, csap egyet balra, megreped a kő, ugrik, pörög, a sakál meg ijedten kushad. - Látod, senki nem kötekszik velem mert tudják hogy tudok karatézni; aki meg kötekszik azt megverem, és akkor a többiek tudni fogják, mi történik azzal aki ellenszegül.
Ez nagyon tetszik a sakálnak, így hát megkéri a medvét hogy mutassa meg neki. A medve rááll, és egész nap tanítgatja a sakált.
Az boldogan hazamegy. Kimegy a mezőre, odajönnek a birkák:
- Vili, ez a mi mezőnk, menj innét!
- Hagyjatok békén, vagy lekaratézlak benneteket!
A birkák bután néznek, mire a sakál leüti az egyiket, szétrúgja a többit. Elmenekülnek, a sakál meg boldogan sétál a mezőn. Gondol egyet és átmegy az erdőbe. Odajönnek hozzá a szarvasok:
- Vili, tűnés az erdőből!
- Ez mostantól az én erdőm! Tűnjetek el vagy lekaratézlak!
A szarvasok sem értik de a sakál odaugrik, beüt nekik hármat és a szarvasok is elmenekülnek.
A sakál vigyorog, és megy tovább. Így megy ez nap mint nap, az állatok amint meglátják elmenekülnek előle.
Végül az állatok megelégelik a dolgot és elküldik a nyulat hogy kérjen segítséget. A nyúl elszalad messzi nyugat felé, és elér az oroszlánokhoz, elpanaszolja nekik hogy a sakál terrorizál mindenkit. Az oroszlánok meghallgatják majd egy oroszlán kíséri vissza a nyulat hogy megnézze, mi a helyzet.
A sakál eközben a rétből focipályát, az erdőből meg futballstadiont csinált magának, és boldogan sétált szemlélve birodalmát, az állatok pedig rettegve nézték hogy mi történik.
Ahogy így sétál meglátja a nyulat meg az oroszlánt. Odamegy és hetykén rájuk szól:
- Hé, nem tudjátok, hogy ez az én földem! Tűnés innen!
Az oroszlán csodálkozva nézi, és megkérezi:
- Hogy-hogy a te földed? Ez az állatok földje. Azt hallottam hogy bántod őket. Menj szépen vissza a saját otthonodba és maradj ott.
A sakál röhög és azt mondja:
- Inkább te takarodj vissza innét mert bajod lesz! Ha nem mész szélsebesen akkor lekaratézlak téged is!
Az oroszlán hümmög és megkérdezi:
- Hol tanultál meg karatézni, Vili?
- Grísa, a nagy medve tanított meg, úgyhogy ne kérdezősködjetek hanem tűnés!
Az oroszlán megcsóválja a fejét majd megindul a sakál felé. A sakál felugrik és megpördül és kap az oroszlántól egy akkora pofont hogy az erdőszéli fa fogja meg. Megpróbál elmenekülni de az oroszlán elkapja, üti-veri, végül áthajítja a folyó túlfelére. A sakál menekül, a farkát letépték, a bundája szétszaggatva és alig bír sántikálni. Vánszorog a keleti földeken, egészen addig míg el nem ér a medvéhez.
- Grísa, te becsaptál engem! Nézd meg mi történt!
A medve csodálkozva nézi:
- Nem karatéztad le az állatokat, ahogy mutattam? Nem mutattad meg nekik hogy mit kapnak, ha ellenkeznek?
- De megmutattam.
- És mi volt?
- Jött az oroszlán.
- És te mit csináltál?
- Hát mit? Mondtam neki hogy menjen el vagy őt is lekaratézom.
Grísa ránéz és megcsóválja a fejét:
- Hülye vagy te, Vili, szívózol az oroszlánnal de nem tudsz fára mászni?