HALDOKLIK A WIKIPÉDIA (KÉTFEJŰ IKREKET SZÜLT A SVÉD KIRÁLYNŐ - Hír a második oldalon)
Én megértem, hogy nehéz az újságíró munkája. Folyon új, érdekes, tartalmas híreket találni nehéz. Határidők, mennyiségi elvárások. Nagy a nyomás a rohanás.
Nem várhatjuk el a HWSW jeles munkatársától, hogy napokat töltsön egy 288 oldalas doktori disszertáció olvasásával, és főként megértésével, vagy hogy akár órákig bogarássza, hogy a különböző számok és grafikonok mit is jelentenek.
Azt sem várhatjuk el, hogy az egész cikket önállóan írja meg, hiszen fontos a globalizáció, és ha a "Nyújork Tájmsz is megírta már" (VogaTurnovszkyval szólván) akkor miért ne lehetne az ő állításaikat is felhasználni, hiszen bizonyosan nekik nem 5 percük volt erre.
Sajnos azonban azt nem értem, hogy a találomra kiválasztott 1-2 adatot hogy sikerült a több száz különböző adatból kiemelnie, elhagyván kontextust és következtetéseket, majd hogyan sikerül az egészet úgy tálalni, mintha a cikkben szereplő, (néha helyes titulussal) megemlített személyek állították volna azokat a következtetéseket, melyet a fentebb leírt, dolgos és elfoglalt újságíró alkotott meg rövid, de vélhetően intenzív gondolkodással?
Ha újságíró lennék, akkor olyasmit kellene leírnom, hogy "Felipe Ortega disszertációjának publikálása óta harcol azokkal a sajtómunkatársakkal, akik felületesen úgy értelmezik az általa leírtakat, mintha az fatalista kijelentéseket fogalmazott volna meg a Wikipédia jövőjét illetően", legalábbis Felipe ezt mesélte.
Az Újságiró szerint a szerkesztők száma csökken, az érdeklődés eltűnik, és a Wikipédia olyan pénzügyi bajban van, hogy már az adománygyűjtésen túl kéregetnie kell. És mindezt Felipe és Jimbo Wales mondta, echte.
Tényleg nehéz ez ellen védekezni, hiszen nem szerepel benne cáfolható tény. Mi az, hogy a szerkesztők száma? A disszertációban kb 30 oldal szól arról, hogy milyen fajta szerkesztői magatartások léteznek, az újaktól a néha benézőkön át a hardcore editorokig, vannak akik regisztrálnak, de sosem szerkesztenek, mások párat, mások százat és megint mások több tízezret. Vannak, akik új cikkeket írnak és vannak, akik javítanak. Mások műszaki vagy adminisztratív munkát végeznek. Vagy a programot fejlesztik. Nem lehet rábökni hogy "nesze, itt van, hogy N darab tavaly, M darab idén, az annyi mint mínusz negyvenkettő".
De ez mellékszál, hiszen a szerkesztők száma - azon túl, hogy dinamikus - nem tükrözi sem az, hogy miért szerkeszt valaki, sem azt, hogy hogyan és mennyit (ami egyenesen következik az előzőből).
A kéregetés meg tényleg aranyos, mutatja a gondos kutatómunkát. Hiszen a WP adományokból tartja fenn magát már, hümm, lassan egy évtizede. És minden évben bizony van több intenzív gyűjtő periódus, ami nem függ szorosan össze a Wikimedia Alapítvány anyagi helyzetével (noha nyilván nem fog gyűjtögetni, ha nem kell neki több pénz). Így az állításnak csak az eleje meg a vége nem pontos, a közepe meg a kötőszavak. Ezzel sem sok mindent lehet vitatkozni, hiszen ha egyszer tény, hogy adományokból működik, akkor abból, most az részletkérdés ugye, hogy milyen kommentárral közöljük ezt. (Mert például az gondolom nem szúrt szemet az Újságírónak, hogy nincs tele reklámokkal, mint például, na, vajon, milyen weblap jutna először eszembe egy online újságíró esetén?)
A diszertáció szerintem kiváló, és épp ezért talán több napnyi munkával lehetne belőle egy jó, pár oldalas öszefoglalót írni (van is a végén egy összefoglaló, ami szerintem 10-szerese annak, amit egy újságíró egy ültében el tud olvasni) (mondjuk ez az olvasóikra is igaz). De hogy valaki ennyire kiragadott adatokból vonjon le ennyire vad (és semmitmondó) következtetéseket, ahhoz tényleg kell a magabiztosság.
Vagy, persze, nem kizárható, hogy az újságíró már megismerkedett a Wikipédiával. Megpróbált egy szócikket írni úgy, ahogy a cikkeket is írni szokta. Röviden, felületesen, pontatlanul. Nem sok energiával, csak amennyi épp "kell". Kevésnek bizonyult esetleg, és az orrára koppintottak? Ki tudja. Lehet, hogy egyszerűen összefutott egy szerkesztővel, akinek rossz napja volt, és valamiért elküldte a h----- f-------ra.... Vagy egyszerűen nem tudta, hogy az új közösségbe beillszkedés három legfontosabb kritériuma a türelem, a türelem és a türelem. (Csak mert lusta vagyok még egyszer leírni, itt a link egy slide-ra, ami egy előadáshoz készült az OEF keretein belül.)
Csak az a kár, hogy mások meg átveszik. Nem vezetik át a nüanszokat (amikor az újságíró nem állítja, hogy XY azt mondta, hogy Z, hanem csak leírja amit XY mondott, majd utána írja a saját Z véleményét), és a végeredmény már tényleg a klasszukus "new yorkban mercedeseket osztogatnak" lesz.
Amúgy a Klub Rádió keresett meg kedvesen a kérdéssel, hogy most akkor ennek a fele se' igaz? Hát, sajnos, nem hogy a fele se', ...
Kiegészítés: Interjú Felipe Ortegával a világvége elméletek megalapozottságáról.
Második kieg: Összefoglaló a disszertációból.