@#$%^&*! valamint gépjárművek en bloc
Múltkor ott tartottam, hogy lemerült az akkumulátor, de mint az Eötvös-cirkusz zenebohóca, én is csak előrántottam a tartalékot, hogy „van mááásik!”. Szerelés, shiny.
Ma reggel nem indul. Nem, rosszul mondom. Nem nyílik ki az ajtó. I mean, nem, nem, nem. Életemben először megvizsgálom a mechanikus nyitás lehetőségét, érdekes, ajtót kinyitom. Körülnéz. Az autóban annyi áram sincs, mint egy döglött rájában. A csomagtartót már nem lehet kinyitni, mert az electronic only. A tartalék akku tegnap óta még nincs a helyzet magaslatán, de a bivaly fedőnevű kábellel ad annyi áramot, hogy az ajtónyitó megszólal. A riasztó is. De a kulcs is megy, vinnyogó kikapcs. Miatyánk fordítva háromszor, belekeverve valami pajzán nemi öröm nem célzott személyekre vonatkozóan. Azonban indítani már nem lehet, akksi vissza a töltőre, gyerek kicsomagol („nem akarok óóvodába menni!” „nem is fogsz, nem megy az autó.” „Óóóóóvodába akarok menni!”), asszony nyugodt hangon debriefing, telefonálás minden irányba, hogy kit fojtsak mibe.
Még azt nem mondtam talán, hogy valami látszólag 2-10 ampert eszik néha, de kitartóan, az autóvillamosember szerint, de nem volt ideje darabokra tépni, hát nem tudja. Reméltük, hogy téves mérés. A mai esemény után a mérés feltehetőleg pontos volt...
Mindegy, telik a nap (háttérben repülnek az akkuba az amperórák), egy idő után úgy gondolom hogy na jó, próbáljuk meg de komolyan, semmi bikakábel, mert lehet hogy tényleg nem megy át rajta annyi amper mint kellene, hanem kössük be frankón. Üres akku ki, majdnemtele akku be.
Beülök.
Tenném a dolgom, de valami ciripel. K-rva tücsök beszorult a fejed a kesztyűtartóba vagy mi a nyál? Nézem, ülés alatt ciripel. Jó, felemelem akkor az - elektromos vezérlésű - ülést. Nyúlok oda, és érzem, hogy a kapcsolója szorul, és rezeg. Mi az anyám szerelme?! Mozdítom, nem. MOZDÍTOM BZMG! Kattan egyet, kiugrik 1 millimétert, az ülés mozdul, sóhajt egyet és abbahagyja a k-rva ciripelést.
Hát igen. Szóval beragadt a gomb (nem tudom mitől, mindegy is), az ülés próbált LEMENNI, de a padló megfogta (mint az egyszeri bánfi hajszeszi hajhullást), de ő olyan, mint Szása a szovjet katonai filmben: nem adja fel! És nyomja, és nyomja, órákon át, 10-15 amperrel.
Kiakasztottam, most – kopp kopp kopp – szerintem este is, reggel is indulnia kellene.
Óh, az élet, egy nagy kürtöskalááááááács...!
ps: az „ámblokk”, „ámblock” és „ámblok” egyike se teteszett, így utánanéztem, höö, érted, hogy helyesen tudjam leírni. :-)