Szerteszana²

Bálint sétál

Már ki fogtam volna fejteni (ez a feltételes múlt jövő ideje, mint tudjuk, nyelvészetileg majd máskor kifejtem) hogy a gyerekek érdekes szerkezetek. Nem tudom, hogy te mit csinálnál, ha úgy kellene bármit megtanulnod, hogy bedobnak aztán sok szerencsét, de ők ezt csinálják.

Most épp ismét látom, ahogy Bálint megtanul járni. Már nagyon jól megy neki, totyog jobbra-balra, és igazábólezt még egy hónapja sem csinálja. Először ugye lógott két kézzel a kezemen, és a lábával vonszolta magát, de ez hamarosan unalmassá vált, így inkább előre dőlve húzott maga után.
Egy idő után megállásoknál próbált egyensúlyozni, kezdetben sikertelenül (lógok a szeren effektus), de 1-2 hét alatt simán meg tudott állni, csak elborult, ha nem fogtam. (Persze, hogy kipróbáltam, miért, mit gondolsz, légbőlkapom a dolgokat? :-))
Aztán jött a kapaszkodjunk a tereptárgyakba (tkp. anya, apa, bútorok, ebben a sorrendben), és csak akkor essünk el, ha muszáj.
Aztán ugye egy-két lépés, de főleg úgy, hogy fogta a tereptárgyat, és egy játék kívül esett a blast radiuson és nem figyelt oda, hogy odalépett. Vagy odazuhant. Képzeled.
És ismét 1-2 hét elég ahhoz, hogy megtanult egyensúlyozni, lépni, megállni (hohó! ne éld bele magad, hogy megállni egyszerűbb mint menni...), leülni (öncsonkítás nélkül), és ezek átmeneti fázisai.
Ma meg már ültéből felállt, csak úgy. És sétál mindenfelé, és vigyorog mint egy reklámmacska.
A következő fejezetben írok a hangtechnikáról.